Vissza a VS.hu-ra

Átlagember a hevederenÁtlagember a hevederen

ocogás közben mindig azt fürkészem az erdőben, hova lehetne két pont közé kötelet feszíteni – mondja a 21. század kötéltáncosa, aki geodéta, grafikus, kertészmérnök és fotós, fiú, lány, városi és vidéki, digitális és analóg, amatőr és profi egyaránt. Bárki, az átlagember a hevederen.
magyarországi highline és slackline kultúráról forgattunk, és töltöttünk el néhány napot Szentkirályszabadja szellemvárosának elhagyatott épületei között néhány fiatallal, akiknek az a mániájuk, hogy magaslati pontok között kifeszített kötélen sétálgassanak.
slackline viszonylag új sport. A 80-as években született a Yosemite nemzeti parkban. Adam Grosowsky és Jeff Ellington sziklamászóknak jutott eszükbe először, hogy hegymászó felszerelésüket kötéltáncolásra használják. Azóta a kezdeti hóbort önálló sporttá fejlődött, és Magyarországon is robbanásszerűen elterjedt. Így ma már teljesen hétköznapi látvány a Margit-szigeten, hogy piknikező fiatalok, két fa között kihúzott kötélen egyensúlyozva, a föld felett 20 centivel gyakorolják a kötélenjárást. Ennek a magaslati változata a highline.
00:00
eggel 8-ra érkezünk a helyszínre. A csapat másodjára jár itt, mégis olyan magabiztosan parkolunk és megyünk fel a 20 éve elhagyatott panelek egyik szeméttel eltorlaszolt lépcsőházába, mintha csak hazaérkeznénk.
rendszerváltásig a lakásokat orosz katonák és családjaik lakták, de ma már inkább emlékeztet atomkatasztrófa sújtotta területre, mint lakóházra, ahol újra a természet az úr. Itt verünk tábort az ötödik emeleten és a tetőn, azért, hogy a panelházak között köteleket feszítve hódolhasson a csapat a legnagyobb szenvedélyének, a highline-nak.
árom kötelet feszítünk ki a negyediken, az ötödiken és a tetőn. A munka lassan megy, órákig tart, mire kibogozzuk a hevedereket és átjuttatjuk az egyik háztetőről a másikra a kötelek végét. Mindenki összpontosít. Hibázni nem lehet. Először egy betonvasból készült kéménykürtőre erősítjük a kötelet, de aztán úgy dönt a csapat, hogy hiába tűnik nagyon stabilnak a szerkezet, az életüket azért nem bíznák rá. Egy-egy beesésnél akár 2,5 tonnának megfelelő terhelés is érheti a kötelet. A biztonság kedvéért, így inkább az egész födémet átkötözzük. Emellett természetesen a csapat még egy biztonsági kötelet is használ, ami még akkor is tartana, ha az elsődleges heveder elszakadna.
szerelés összesen 6-7 óráig tart, de a hihetetlenül koncentrált munkának köszönhetően ennyi idő alatt is elfelejtjük a hétköznapi gondokat és ügyeket. Ekkor értem meg, hogy ezt sportot nem lehet félvállról venni. Ha akarom, ha nem, a szerelés igazi akklimatizátorként, zsilipesen zárja ki a hétköznapi valóságot a kötéltáncos életéből.
szürreális táj, a mélység, a természet, a csillagos ég és a tény, hogy táborhelyet csakis komoly fizikai erőfeszítéssel lehet megközelíteni, egészen messze repít attól az élettől, amit a csapat többsége űz a hétköznapokban monitor és neonfénytől megvilágítva. (A tetőre csak egy 3 méter magasban lévő szűk kürtőn keresztül lehet kimászni.)
00:00
kátránypapírcsíkokkal és üveggyapot szigetelés maradványokkal fedett tetőn nem nagyon lehet megúszni, hogy ne legyen fejtetőig mocskos az ember. Bármi, amihez hozzáérünk, ragad, szürke és fekete. De így is tökéletesen tisztán maradnak a videokamerák és a fényképezők lencséi. Összeszámoltuk, legalább 8 fényképezőgéppel készültek felvételek ezen a hétvégén. És nem azért, mert éppen forgatni jöttünk.
Yosemite kezdetektől a mai napig a highline legfontosabb üzenete az elvonulás és az elmélyülés az egyensúlyozás művészete révén. Csak egy dolog változott, ma már nem létezik exodusz digitális nyom nélkül. A „vissza a természetbe” felkiáltás képfelvevőeszközök arzenáljával és azonnali online megosztással egészült ki.