Vissza a VS.hu-ra

VASMŰ TÉR, VÉGÁLLOMÁS

— 01

VASMŰ TÉR, VÉGÁL- LOMÁS

Egy várost nem lehet kirúgni politikai következmények nélkül. Az utolsó riport az összeomlás előtti városról, amely május elsején született. SZÖVEG: LEBHARDT OLIVÉR

N em volt meghibásodás 96 órája, ilyenkor jó, mert a karbantartóknak semmi dolguk. Jobb híján egymás daruzásával ütik el az időt. Brahiból. Egyik az irányítóban, másik a 280 tonna folyékony fém mozgatására tervezett vaskampón csüngve, lengve - meséli egy szerelő, nevét nem áruljuk el, valószínűleg azonnal szélnek eresztenék.

Dunaújvárosban járunk a Vasmű tér 1-3. alatt. 400 főt küldenek el éppen a Dunaferrtől. Nyáron még 1500-ról volt szó, ésszerűsítés címszóval, a pazarlások és a túlfoglalkoztatás megszüntetése miatt. Az ok egyszerű, a gyár veszteségesen működik már 3 éve. A kormány a bejelentést követően tárgyalásokba kezdett a tulajdonosokkal a munkahelyek megmentése érdekében. Először még a vasmű megvásárlásának lehetőségét is felvetették. Igaz, ennek realitását a hozzáértők többsége megkérdőjelezte. Az adásvételből azóta sem lett semmi, de tárgyalások idejére mégis felfüggesztették az elbocsátásokat. Jelenleg több mint 7500-an dolgoznak a vasműben.

A kormány ezt úgy kommunikálja: megmentettek 1100 munkahelyet.

Igaz, azt senki nem hiszi el Dunaújvárosban, hogy ezzel vége lenne a kirúgásoknak. Borbély Zoltán, a Vasas Szakszervezet elnökhelyettese szerint a probléma nincs megoldva, az alku szerinte a választásokra készülő kormány propagandája.

megállításindítás
Borbély Zoltán

A tulajdonosokat képviselő, a leépítésért felelős HR igazgató, Mezőközy András nyíltan ki is jelenti, hogy az elbocsátások nem állnak meg a most bejelentett számnál.

megállításindítás
Mezőközy András
Ez a felszín.
— 02

VÉGÜL ÚGYIS A PIAC DÖNT

A túlfoglalkoztatottság első kósza jele, ha a munkásoknak van ideje egymás megdaruztatására.

A z elbocsátások elkerülhetetlenségével tisztában volt mindenki. A 2008-as válság az acélipart rosszul érintette. Az ukrán tulajdonos, a Donbassz Ipari Szövetség Korporáció (ISD) a csőd szélére került. Ráadásul a céget a Dunaferr felvásárlásakor szerződésben vállalt foglalkoztatási moratórium sem köti 2009-től, melynek alapján korábban 5 évig nem rúghattak ki senkit.

A HR igazgató kinevezése is aggodalomra adhatott volna okot, hiszen Mezőközy Andrást – kis túlzással – mindig akkor hívják, amikor létszámot kell leépíteni. Az oroszul és angolul beszélő HR szakember mérlege Holcim Hungária -275 fő, Bosch miskolci gyára ~ -70 fő. Utolsó munkahelyén a GDF Suez energetikai vállalatnál is jelentős elbocsátások köthetőek a nevéhez.

Igazából az a meglepő, hogy csak most fogtak bele nagyobb leépítésekbe Dunaújvárosban. A cég álláspontja világos: racionalizálni akarják a működést, azt mondják, az egy főre jutó termelékenység az egyetlen tényező, amit rövidtávon orvosolni tudnak. Mégis, a jelen világpiaci helyzetben úgy tűnik, hogy a létszámcsökkentés nem sok mindent old meg. Az acélipari válságot sokkal inkább az acélgyártáshoz szükséges alapanyagok árának az emelkedése okozza, amelyet Kína csillapíthatatlan vasércétvágya az elmúlt 10 évben több mint tízszeresére emelt. Így lehet az is, hogy míg a Dunaferr árbevétele 2010 óta 30%-kal növekedett, addig ezalatt a cég vesztesége megháromszorozódott. A személyi jellegű ráfordítások érdemben nem változtak, a kiadások 13-15%-át teszik ki. Egyes számítások szerint 2500 fő elbocsátásával lehetne nullszaldóra kihozni az eredményt, de ezzel biztosan működésképtelenné válna a gyár.

ábra1
A Dunaferr árbevételének és az adózott eredményének (veszteségének) alakulása

A Vasas Szakszervezet elnökhelyettese szerint a mostani a 400-as szám teljesen ad hoc jellegű, nem látszanak mögötte a hosszútávú működést biztosító elképzelések.

megállításindítás
Borbély Zoltán

Mezőközy András szerint azonban a szám megalapozott, nem a kormánnyal folytatott alkudozás eredménye, hanem ennyien dolgoznak nélkülözhető, adminisztratív munkakörben a vállalatnál.

megállításindítás
Mezőközy András

Az erős szakszervezet ellenére a létszámleépítést viszonylag zökkenőmentesen véghezvitte a tulajdonos. Többek szerint ez azért sikerülhetett, mert a médiában megjelenő kép ellenére a vasmű dolgozói sem egységesek. A fizikai munkások örülnek, hogy most nem nekik, hanem a fehérgallérosoknak kell félniük. Régi ellentét ez, ami szűkös időszakokban mindig feléled.

„Én csinálom az acélt, én tartalak el”, „marketing nélkül is van acél, de acél nélkül nincs marketing” – árulkodnak az elszólások.

Egy neve elhallgatását kérő munkás szerint a legnagyobb baj az, hogy a Dunaferrnél még mindig a szocializmus uralkodik, az emberek kívülről várják a segítséget, és inkább reménykednek egy megmentő kormányzatban vagy gazdag befektetőben, mint hogy elébe menjenek a problémának, képezzék magukat vagy egy állás miatt elköltözzenek. Igaz, az idősebbek számára egy élet munkája után ez szinte lehetetlennek tűnik.

Más kritikus vélemények szerint a szakszervezetet is ugyanez a rövidtávú gondolkodás jellemzi, vezetőik azt gondolták, minden gazdasági racionalitás ellenére sikerül majd megzsarolniuk a kormányt vagy a tulajdonosokat, és valamilyen segítséget kiharcolniuk. Ma már egyre inkább látszik azonban, hogy kormányzati közbelépésre vagy a tulajdonos további finanszírozására nincs esély. Ennek ellenére a 26 milliárd forint veszteséget produkáló cégben még mindig foggal-körömmel ragaszkodnak a kollektív szerződésben kiharcolt 13., 14. havi bérhez és egyéb munkáltatói juttatásokhoz. A szakszervezet nem hisz abban, hogy bércsökkentéssel munkahelyeket lehet megmenteni.

— 03

Minden- ki érti az oroszt

Horváth István főkohász vezet körbe bennünket a birodalmában. Látszik a járásán, hallatszik a mondatain, hogy imádja a kohót. Ránk is átragad a lelkesedése.

A z egyes konverterben vagyunk, éppen a folyékony nyers vasat öntik egy nagy üstbe. De az kilyukad, előttünk mintegy 50 méterre a földre folyik a folyékony fém 10 méter magasból. Kisebb üzemzavar csak, nem szokatlan, mégsem lehet befejezni az öntést, foltozni kell az üstöt.

A kohóban a hangulat, ha lehet, kicsit még rosszabb, mint bárhol máshol az üzemben. Nem véletlenül. Akik itt dolgoznak, tudják, a legnagyobb veszélyben a Dunaferr folyékony-fázisú gyártása van, mert a tulajdonos a magyar termelésnél lényegesen olcsóbban képes Ukrajnában a nyers acél előállítására.

Rövid ott-tartózkodásunk alatt úgy tűnik, Dunaújvárosban mindenki tájékozott az orosz-ukrán kereskedelmi és politikai kapcsolatok terén. Az szinte közhely, hogy az ukránoknak a hengerelési kapacitása miatt van szüksége a Dunaferr-re. Ez azt jelenti, hogy a félkész szilárd acélból, szakszóval brammából itt csinálnak acéllemezeket, de a brammát nem itt öntik, hanem Ukrajnában.

megállításindítás
Borbély Zoltán

A két kohóból az egyiket már le is állították, felújítási céllal. Valójában azonban nem valószínű, hogy valaha újraindul. A másik kohó is katasztrofális állapotban van, bármikor leállhat.

Ha a kohó bezár, pillanatok alatt felére zsugorodna a Dunaferr állománya, a városnak ez igazi katasztrófa lenne.

A vasasok ennek ellenére bizakodóak. Abban reménykednek, hogy valamiféle vámmal kapcsolatos pénzügyi manőver miatt a veszteség ellenére mégis megéri az ukránoknak a Dunaferr működtetése.

Deák András, a Külügyi Intézet külsős szakértője azonban azt mondja, az a tény, hogy a Dunaferr az EU területén van, egyre kevésbé fontos adu az acéliparban. Az európai piacok a válság óta nem tértek magukhoz, miközben az ország 2008-as WTO csatlakozása óta az Ukrajnában gyártott hengerelt acéltermékek európai behozatalára vonatkozó kvótát, azaz felső határt eltörölték.

megállításindítás
Deák András

A kilátások megítélését bonyolítja, hogy a 2010-ben a csőd szélére jutott ukrán ISD Donbass részvényeinek 50%-át + 2 részvényt az orosz befektetési bank, a Vnyesekonombank vezetésével egy titokzatos konglomerátum felvásárolta. Így az elemzők azt sem ismerik, hogy pontosan melyik nagy multinacionális acélipari érdekkörhöz került a Dunaferr. Csak találgatni lehet, de a vasműdolgozók szerint a Jevgenyij Potapov, az ISD Csoport gazdasági vezérigazgató-helyettese a tulajdonosokat képviselő kulcsszereplő. Más ukrán újságírók úgy látják, a Vnyesekonombankot képviselő Andrej Sapelin személye a fontos.

A kérdés nem lényegtelen, de erről később.
— 04

Szovjet nagypo- litika

Varga Mihály gazdasági miniszter bejelentette, a magyar állam megvásárolja a Dunaferrt, de ez végül nem sikerült. Szakértők szerint a szándék is komolytalan volt.

A centralizálódás következtében a túlélés ma már csak egy bizonyos méret fölött elképzelhető az acéliparban. A Dunaferr tulajdonosának, az ISD Donbassnak is az lett a veszte, hogy nem rendelkezett saját bányákkal, így ki volt téve a versenytársak által szabott horribilis nyersanyagáraknak. Az orosz felvásárlás következtében ez a kiszolgáltatottság enyhült, 2010-ről 2011-re 25%-kal növekedett az acélgyártás a Donbassz csoportban. De a cég még így is a túlélésért küzd. Deák András szerint az ISD mérete, a maga 9 millió tonna körüli gyártókapacitásával az alsó határ ebben az iparágban. A legnagyobb acélmultik 30-100 millió tonnát termelnek évente, ráadásul úgy, hogy a bányászattól az értékesítésig a teljes piacot uralják. Ehhez képest a Dunaferr egy mini családi vállalkozás a maga 2,5 millió tonnás kapacitásával. Deák András szerint épp ezért teljesen életszerűtlen, hogy a Dunaferr önálló magyar állami cégként működhessen tovább. Az óriások azonnal eltaposnák.

megállításindítás
Deák András

Megkérdeztük a kormány felvásárlási szándékáról Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert, Dorkota Lajos dunaújvárosi parlamenti képviselőt, az Energia Hivatal elnökét és Czomba Sándor államtitkárt. A kormány képviseletében ők vettek részt a Dunaferr, illetve az ISD vezetőivel, többek között a Jevgenyij Potapovval folytatott tárgyalásokon még tavaly nyáron.

Sajnos egyikőjüktől sem kaptunk felvilágosítást arról, hogy miért nem sikerült a felvásárlási kísérlet, és mi volt az ajánlat? Illetve annak a talánynak a megfejtésében sem segítettek, hogy ki a valódi orosz tulajdonos. Másfél hónap és rengeteg telefon után letettünk arról, hogy választ kapunk valaha. Mivel választási év van, nem szívesen nyilatkozik senki Dunaferr-ügyben – mondja minisztériumi forrásunk. Dunaújváros elvesztése fájdalmas lenne a Fidesznek az országgyűlési választásokon.

Márpedig, ha a vasműben gondok vannak, általában buknak a helyi politikusok is.

Két elmélet versenyez egymással a Donbassz csoport orosz tulajdonosainak összetételéről. Az egyik szerint a versenyszféra valamelyik nagy játékosa a meghatározó a konzorciumban, mások azonban úgy sejtik, nem a magánszektor, hanem egy vagy több orosz állami cég a főszereplő a történetben. Magyarország és a Dunaferr dolgozói szempontjából nem mindegy, melyik verzió az igaz.

A legelterjedtebb feltételezés alapján – ez jelent meg a magyar sajtóban is – a Roman Abramovics féle Evraz Csoport, Oroszország második legnagyobb acélipari vállalkozása az új tulajdonos. Az információ hátterében az áll, hogy az adásvételt lebonyolító cég, a svájci Carbofer tulajdonosa Alekszandr Katunyin az Evraz alapító részvényese volt korábban. Valójában az Evraz szerepét az akvizícióban azóta sem erősítették meg hivatalosan, sőt annak képviselői hevesen tagadták azt.

2012-ben egy közgyűlésen azonban az ukrán részvényesek képviselőit már orosz résztvevők egészítették ki. Az ő személyük adott újabb támpontokat az ukrajnai megfigyelők számára. Itt jelent meg Potapov, az ISD új gazdasági igazgatójaként, Andrej Sapelin a Vnyesekonombank és Mihail Brojtman a Troyka Dialog, a Sberbank leányválalatának képviseletében. Potapov és korábbi munkahelye miatt egyes elemzők az Evrazzal szemben a Norilsk Nickel bánya és acélipari vállalatot sejtik a háttérben. Mások szerint az ISD jelenlegi fő vasérc-beszállítójának, a „Metalloinvest”-nek is lehet érdekeltsége az ukrán konzorciumban.

Orosz, de állami vagy versenyszféra?

A másik felvetés szerint az orosz államnak közvetlen szerepe van a felvásárlásban. Ezt erősíti, hogy a csoport eladásával egy időben néhány kisebb ISD közeli cég is gazdát cserélt. Ilyen volt az EMSS nevű, acélipari és nehézgépgyártással foglalkozó vállalat, amit a Rosatom, az orosz állami atomenergetikai vállalat vásárolt fel. A Rosatom onnan lehet ismerős, hogy a Paksi Atomerőmű két új blokkját is ők építik majd Magyarországon.

Egy ilyen szintű orosz állami felvásárlás Ukrajnában azért sem lenne meglepő, mert 2010-ben kiszivárgott dokumentumok szerint az orosz külügy legfontosabb céljai között rögzíti, hogy többségi részesedést szerezzen stratégiailag fontos ukrán energetikai és védelmi vállalatokban, de acélipari és gazdasági érdekeltségek megszerzéséről is számos eszmefuttatás jelent meg akkoriban.

ábra2
Kik állnak a Dunaferr mögött?

A Dunaferr mindent összevetve csak egy kis mellékszál egy nagy orosz-ukrán sztoriban, ahol a magyar állam játéktere roppant kicsi. A kormány ebben a helyzetben nincs alkupozicióban, nem tud mit felkínálni az orosz félnek, hacsak nem egy zsák pénzt. Gúr Nándor MSZP politikus szerint éppen ezért teljesen légből kapott volt az államosítás ötlete, ami néhány nap alatt született. Kormányközeli forrásunk szerint a kihelyezett székesfehérvári kormányülésen derült égből villámcsapásként ütött be a krach, minden, ami ezután következett, rögtönzés volt.

Igaz, ha az orosz állam szerepe a jelentősebb az ISD Csoport tulajdonosi összetételében, akkor adja magát az elvi lehetőség, hogy a kormányközi orosz-magyar gazdasági megállapodások között a Dunaferr kérdése is napirendre kerüljön. Különösen aktuális kérdés ez a frissen aláírt Paks bővítéséről szóló Rosatom megbízása után, valamint a 2015-ös orosz gázártárgyalások előtt.

De több ügy összehozása már puszta spekuláció lenne.

Deák András azt mondja, bármennyire kézenfekvő, nem lehet egy kalap alá venni az atomenergiát, a gázszerződést, a Malév csőd nyomán keletkező tartozásunkat a Vnyesekonombank irányában, vagy a Dunaferr elbocsátásokat, mert ezek az ügyek nem azonos súlyúak, és Oroszországban nem is kezelik ezeket egy ligában. Deák szerint a magyar politika gyakran vét tizedesvessző hibát orosz ügyekben: ugyanolyan jelentőséget tulajdonít az oroszok szemében aprónak számító kéréseknek, mint az igazán nagy üzleteknek.

Ezt a legjobban úgy lehet érzékeltetni, ha összehasonlítjuk a legnagyobb magyar-orosz szerződések főbb összegeit:

ábra3
A magyar-orosz projektek dimenziói és gazdasági tétje (milliárd euró)

Ha nem is jön varázsütésre a megoldás valamilyen kormányközi egyezséget követően, a Dunaferr helyzete mégsem reménytelen. Az ISD Csoport és vele együtt a Dunaferr termelése is nőtt az orosz fél megjelenése után, ráadásul több fejlesztés is megkezdődött, például az Alcsevszk és Dnyiprodzerzsinszk vasművekben. Mégis, az átláthatóság hiánya és a cég adóssághelyzete miatt az ISD és a Dunaferr működésének jövője korántsem biztosított. Segítené a tisztánlátást, ha végre kiderülne, ki a tulajdonos.

— 05

Szüle- tett május elsején

Az egyes számú konverterben kis karácsonyfa áll. A kohászok állították és szakszervezeti szaloncukorral díszítették.

A „szakszervezeti” szót az elején kicsit megnyomva, ironikusan mondja ki Horváth István főkohász. Szeretet és kritika bújik meg talán a gesztusok mögött. A műszak és az egész közösség itt nagyon összetart – mondja, de kell is olyan helyen, ahol 1100 fokos folyékony fémmel dolgoznak.

Müntner Lajos és Lajosné, Nagy Imre, Madaras István, id. Füsti Béla és Polgár István mind a vasműben dolgoztak egész életükben. Visszatekintve a „kollektívát” tartják a legfontosabbnak. (Dunaújvárosban a közösséget szigorúan kollektívának hívják.)

megállításindítás
Borbély Zoltán

A látogató a Dunaferrben bent érti meg először, hogy a vasmű ad önbizalmat és identitást Dunaújvárosnak. Ennek aztán sok rétege van, kezdve a szocialista mintaváros megtervezettségétől egészen a várost felépítő munkások féktelen tivornyázásáig. Mivel a többség eleinte átmeneti otthonnak tekintette Sztálinvárost, természetes volt, hogy a közösség önszabályozó ereje – finoman szólva – nem működött. „Az akkori közhit szerint Sztálivárosból nem lehetett és nem is illett ártatlanul megtérni. Nagy marha volt az férfi, aki nem vitt magával innen egy emlékezetes kalandot. Aki peches volt, mást is” – írja egy korabeli visszaemlékezés. De régi iratokban előfordul elbocsátási indokként „az egészséges szórakozás akadályozása”, valamint az ún. jampec viselkedés is a helyi késdobálókban.

„Nagy marha volt az férfi, aki nem vitt magával innen egy emlékezetes kalandot.”

Ezt ellensúlyozták a kiadványok, ünnepségek, tudatos mítoszgyártás és az a tény, hogy az egész város közösségi létre lett tudatosan kitalálva. Egyedül nem lehetett mit csinálni a munkásszállón vagy a kis panellakásban, de a május elsejei felvonuláson, étteremben és kirándulásokon elkezdett működni a várostervezési koncepció.

A rendszerváltás után minden megváltozott, de a Dunaferr és a város alapvető működési elve nem. Az acélipari konjunktúrában a gyár támogatásának köszönhetően valóságos sportváros lett Dunaújvárosból.

A munka ünnepén a felvonulásokat és vállalati programokat ugyanúgy megtartották, az étkezdék és kocsmák is központi helyen maradtak az itt lakók életében.

Most mindez veszélybe került, a Dunai Vasmű nélkül a dunaújvárosi panel végtelenül szűknek és szegényesnek tűnik. A kollektív létre tervezett város a kollektíva nélkül csak torzó, benne az emberek elveszettek.

Vége
videók betöltése... (0/0)
Ne aggódjon, ha kicsit tovább tart, megéri a várakozást!
A VS-nél nagyon fontos nekünk, hogy Ön ne csak tartalmas, de szép dolgokat találjon. Ezt a cikket csak nagy képernyőn érdemes megnézni. Kérjük üljön át asztali gépéhez, notebookjához vagy váltson tabletre.
Vissza a VS.hu-ra
A VS-nél nagyon fontos nekünk, hogy Ön ne csak tartalmas, de szép dolgokat találjon. Ehhez azonban az is kell, hogy a böngészőjét folyamatosan frissítse.
Az alábbi linkre kattintva ezt egy pillanat alatt megteheti.
Milyen böngészőt használok?