Repülőjegy csak oda

Repülőjegy csak
oda

A magyar egyetemek egyre több tehetséges hallgatót veszítenek az európai és a globális felsőoktatási versenyben. A szakminisztérium az adatokra hivatkozva azt állítja, nincs probléma a versenyképességünkkel, de ha a sokéves késésben lévő statisztikák mögé nézünk, ijesztő tendenciák mutatkoznak meg. Egyes jóslatok szerint 10 éven belül minden második diák külföldön akar majd továbbtanulni. Van olyan budapesti topgimnázium, ahol minden ötödik érettségiző külföldön tanul tovább. Az ő tudásuk és kreativitásuk pedig már rövid távon is nagyon fog hiányozni a magyar gazdaságból. Riportunkban közvetlen közelről mutatjuk meg, hogyan működik az agyelszívás.

01
01
Magyarország csak a B terv

„A leggyorsabb egyetem egy héten belül visszajelzett, ha ötös lesz a fizikaérettségim, várnak szeretettel” – mondja Oláh Dóra Petra. Ötös lett, így mehet az Imperial College Londonba.

A nyelvtanuláson és a világlátáson kívül volt még egy igen fontos szempont: a labor – és az ott szerezhető tudás. Dóra ugyanis vegyészmérnöknek készül. Azt meséli, az Imperial College Londonban egy négyemeletes próbaüzem van, a diákok élesben gyakorolhatnak. Szétnézett a Budapesti Műszaki Egyetemen is, ehhez képest siralmas, amit ott látott, „ég és föld a kettő”.

Dórához hasonlóan egyre többen esélyt sem adnak a magyar felsőoktatásnak. Esetleg csak vésztartaléknak használják a magyar jelentkezésüket, a hazai egyetem meg a beiratkozáskor szembesül azzal, hiába vették fel, mégsem oda ment a hallgató.

Bármilyen meglepő, ezek a fiatalok 18 évesen nem egyszerűen arról döntenek, hogy mit szeretnének tanulni, hanem arról is, hogy melyik országban. Persze, az hogy egy-egy döntés motivációi mennyire racionálisak, az minden esetben nagyon különbözik. Az idősebb testvér, egy iskolán belül a felsőbb évesek példája, de akár egy irracionális gyerekkori álom is közrejátszhat.

„Mindenképpen sokkal többnek érzem, mint bármit, amit jelenleg csinálhatnék otthon, mert nem csak egy elismert egyetemen tanulhatok, de már szakmai gyakorlaton is voltam a világ egyik legnagyobb befektetési bankjánál. Ilyen lehetőségeket otthon nem lehet megkapni, sajnos” – mondja Nógrádi Ádám.

Azt senki sem tudja pontosan, hogy most hány diák tanul külföldön, miután lejelentési kötelezettség nincs. A kormánnyal egyetemben mindenki egy 2012-es OECD-adattal jön, mely szerint 8-9 ezer diákról lehet szó, ez az összes tanuló 3 százaléka.

A növekedés egyébként már 2012-ben is tetten érhető volt: az UNESCO-nak például 2010-ről vannak egészen részletes adatai. 7886 külföldön tanuló diákról írtak. Noha a hivatalos szervek ezekre az adatokra (lásd a következő térképünket) hivatkoznak, az alábbi értékek a térképükön az arányok miatt érdekesek, az abszolút szám ma már biztosan magasabb.

Melyek a legnépszerűbb országok a magyar felvételizők körében?

02
02
Számháború

T öbben is azt mondták, 2011 után volt egy boom a külfödön tanulók számában, ez viszont az adatokon még nem látszik. Akkor sem ezrekkel nőtt meg hirtelen a kint tanulók száma, de a korábbi növekedéshez képest látványos kiugrás volt. A sorrend is változott azóta: mostanra úgy tűnik, hogy már nem Németország, hanem az Egyesült Királyság vezet. „A tendencia egyértelműen a növekedés” – mondja a Gimnáziumok Országos Szövetségének elnöke, a Városmajori Gimnázium igazgatója, Szebedy Tas.

„Ha így folytatódik, 10 éven belül a diákok akár felét is elérheti a külföldi tanulási szándék.”

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki ki is megy. A növekedés is „szerény”, de kitartó: a Városmajoriban 150 végzősből 15-20 pályázik külföldre, számuk 1-2 fővel nő évente. Nagyjából minden második gyereket felvesznek. A diákok fele Angliába megy, harmada Amerikába, páran Németországba, a többiek egyéb nyugat-európai – francia, olasz, dán, norvég, holland – egyetemekre.

Az ország legjobbjának tartott Fazekas Mihály Gimnáziumban például 2013-ban volt kiugróan magas a külföldön továbbtanuló diákok száma, akkor a 120 fős évfolyamból 21 gyerek ment ki külföldi egyetemre. Idén a végzősök körülbelül 20 százaléka jelentkezett nem hazai felsőoktatási intézménybe, sokan ajánlatot is kaptak külföldi egyetemektől, ők éltek is a lehetőséggel – mondja Szabó Katalin igazgatóhelyettes. A pontos információt arról, hogy ki hol tanul végül tovább, az iskola is csak szeptemberben tudja meg az osztályfőnökök visszajelzései alapján.

A Fazekasból alapvetően az angol nyelvterület az irány: Cambridge, Oxford, a University of London, de van korábbi diákjuk a Massachusetts Institute of Technologyn is, és idén már a negyedik diákot vették fel Abu Dhabiban a New York Universityhez kapcsolódó egyetemre. Egy-két diákjuk jelentkezik Berlinbe, Bécsbe.

A külföldi topegyetemek sem bízzák a véletlenre az utánpótlás-toborzást: a tanulmányi versenyek nyertesei szoktak visszautasíthatatlan ajánlatot kapni olyan helyekről, mint a Harvard vagy Cambridge.

Persze létezik friss kutatás is, amely szerint a probléma nem jelentős. A kormánnyal stratégiai megállapodással együttműködő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által készített felmérés nem az aggodalmaskodó nézetet erősíti: aszerint a diákok 98 százaléka itthon tanulna tovább.

Megkérdeztük a kormánytól, aggasztja-e, hogy egyre több diák tanul külföldön. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan akarja itthon tartani a hallgatókat.

A válaszból úgy tűnik, a kormány nem aggódik. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint egyrészt érdemben nem nőtt a külföldön tanulók száma, csak Ausztria és az Egyesült Királyság esetén van pár száz fős növekedés (korábbi válaszuk szerint a pontos számot nem tudják). A diákok maximum 3 százaléka tanul külföldön, ami regionális összehasonlításban alacsony, ráadásul a különböző felmérések eredménye is csalóka, hiszen az csak a terveket mutatja.

Egyébként is, szerintük „a külföldön tanuló hallgatók aránya semmiképpen sem az adott ország felsőoktatásának minőségét jelzi: a német állampolgárságú hallgatók esetén a külföldön tanuló hallgatók aránya 6,5%, mégsem szokta azt állítani a német sajtó, hogy rossz lenne a német felsőoktatás.”

Mi is megnéztük, mi a helyzet több fővárosi, illetve vidéki listavezető iskolában.

03
03
Kutatás a tudás fája után

S okféle véleményt hallottunk arról, hogy miért mennek egyre többen külföldre tanulni. Általánosságban el lehet mondani, hogy ez már egy sokkal mobilisabb korosztály, mint a korábbiak, jobban beszélnek nyelveket, több információval rendelkeznek a külföldi továbbtanulásról. Ma már elegen mentek az elmúlt évtizedben külföldre ahhoz, hogy kitapossák az utakat az utánuk következők számára. A gödöllői Török Ignác Gimnáziumban például külföldön tanuló volt diákokat hívtak vissza a végzősök, hogy azok beszámolhassanak tapasztalataikról. Meg is lett az eredménye, itt a 36 fős osztályból két lányt felvettek Oxfordba, 5-6 diák Dániába jelentkezett. Egy lány au-pairkedik Amerikában, majd egy év után a tervek szerint megy a többiek után Dániába. Egyre elérhetőbbé válnak ezek az iskolák az alacsonyabb keresetűek számára is. Noha a tandíj és az élet költségei együtt jóval magasabbak, mint itthon, a diákhitel és a jól működő diákmunkarendszerek már fedezhetik a diplomaszerzés költségeit. Összehasonlításként: a magyar 1-2 eurós diákmunka-órabérből lényegesen nehezebb megélni Budapesten, mint Németországban az adókedvezménnyel támogatott 6-10 eurós fizetésből.

FELVÉTELIZŐK (FŐ) FELVETTEK (FŐ) 2004 2014

A nemzetközi felvételire felkészítő Engame Akadémia vezető mentora, Könczey Kinga szerint a nagy ugrás egybeesett a több szakot érintő, drasztikus keretszámcsökkentéssel. Többek között közgazdász, jogász, kommunikáció szakon kurtított jelentősen a kormány, a külföldre vágyók főként a humán, a társadalomtudományi és gazdasági képzést választják. Szebedy Tas szerint az elmúlt években romlott a magyarországi egyetemi szakok presztízse:

„A felnőttek és a fiatalok bizalma folyamatosan csökken a magyar egyetemeken szerzett diplomák értékével kapcsolatban”

A külföldi tanulásra is felkészítő Milestone Intézet társalapítója, Zeitler Ádám szerint viszont a növekvő érdeklődés nem kizárólag a bel- vagy nemzetközi politikai eseményektől függ. „Ez nem magyarspecifikus jelenség, ugyanez a helyzet a többi, relatíve frissen rendszert váltott országban is. Mi jelentősen le is vagyunk maradva.”

Ennek ellenére szerinte nagyon káros a „mindegy, csak külföldre” hozzáállás. Bár sok család most már racionálisabban dönt – mondja tapasztalatai alapján Zeitler Ádám. Úgy érzi, kicsit „túl van rózsaszínezve” a külföldön tanulás. Holott a diákok ugyanúgy tudják magukat jól vagy rosszul érezni kint, mint itthon. „Mintha ámítanák a diákot azzal, hogy kint minden jobb. Egy fokkal tényleg jobb, de kelet-európai bevándorlóként egy elitista országban nem könnyű helytállni.”

Itthon van egyfajta „romantikája” az angol és amerikai egyetemeknek, a tanítási módszer egy új világ a máshoz szokott magyar diákok számára. „Az ő elsőségükhöz egy mítosz is hozzájárul, ami a populáris kultúrából fakad” – véli Zeitler.

„Közép-Európában azt érzik az emberek, hogy arra van a tudás fája.”

Szerinte nem intézményeket/országokat kellene választani, hanem azt mérlegelni, melyik képzés hol jobb. A társadalomtudományokban, humán szakokon jó az angol–amerikai módszertan, ahol a kritikus gondolkodás az alap. De egy mérnöknek vagy orvosnak nem feltétlenül az a képzés jó. „Egy orvostanhallgatónak például teljesen fölösleges lehet kifizetni a külföldi képzést, mikor a SOTE itthon is világszínvonalú és nemzetközileg is versenyképes képzést nyújt.”

Az angolszász képzések romantikája

04
04
Ez már egy nemzetközi felsőoktatás

A külföldi tanulást amúgy a kormány és az Európai Unió is támogatja – írja a felsőoktatásért felelős államtitkárság –, hiszen az EU2020 célkitűzéseinek egyike, hogy a hallgatók 20 százaléka tanuljon más ország egyetemén is. A hangsúly itt az „is”-en van. A lényeg, hogy itthon iratkozzon be a diák, külföldre pedig csak rövid időre menjen, és az ott szerzett tudást itthon kamatoztassa. Ezt a célkitűzést a kormány az utóbbi években a Campus Hungary ösztöndíjjal támogatta a leglátványosabban. Ennek segítségével mintegy 10 000 hallgató, oktató és kutató tölthetett hosszabb-rövidebb időt külföldön. A Campus Hungary már-már az Európai Bizottság zászlóshajójához, az Erasmus ösztöndíjprogramhoz mérhető volumenben támogatta a diákok külföldi képzését az elmúlt években. Az Erasmus talán az EU egyik legsikeresebb projektje. Az Erasmus 28 éves története alatt majdnem 4 millió diák vett részt a programban, ennek köszönhetjük, hogy Európában – és most már Magyarországon is – teljesen természetes jelenség, hogy valaki rendelkezik külföldi tanulmányi tapasztalatokkal.

Erasmus-programban részt vevő diákok száma

Pályázók Ösztöndíjat elnyerők 2008

2009
2014

2015

Az Erasmus teremtette meg Magyarországon a szélesebb tömegek számára a nemzetközi felsőoktatás kultúráját. Innen már csak egy kis lépés volt, hogy egyre többen merjenek nagyot álmodni, és ne csak turistáskodjanak a nyugati felsőoktatásban, hanem komplett képzéseket is ott végezzenek.

Bindes Zsófia alaposan kihasználja az Erasmust: a programban többször is részt vett. A Budapesti Gazdasági Főiskolán tanult nemzetközi gazdálkodás alapszakon, innen ment fél évre Spanyolországba, egy kisebb város egyetemére, az Universidad de Alcalára. Fél év után hazajött, de az egyetemen kötelező szakmai gyakorlatot is Madridban töltötte – azt is az Erasmusszal. Ezután dolgozni kezdett, majd úgy döntött, hogy továbbtanul. De nem Magyarországon. Svédországba és Dániába is jelentkezett. Egy évet járt egy dán egyetemre, nemzetközi gazdálkodás szakra.

Ösztöndíjasok megoszlása képzés szerint

„Az én képzési területemen, a gazdasági szakoknál nem igazán érzem erősnek a magyar felsőoktatást, mert nagyon elméletközpontú. Ehhez képest egy félév Magyarországon nagyjából 200 ezer forint, ami nevetségesen sok a képzés színvonalához képest. Az egyetem hozzáállása sem hasonlítható az otthoniakéhoz: segítettek szállást találni, kaptunk egy kezdőcsomagot. Nem azt mondom, hogy itt tökéletes az oktatás, unalmas előadók ugyanúgy előfordulnak itt, mint Magyarországon. Azonban teljesen más az oktatás jellege. Itt minden órán esettanulmányokkal foglalkozunk, a vizsgák nem egy könyv bemagolásából állnak, hanem egy valós vállalatnak a problémáját kell megoldani. Otthon soha nem kellene a Google diverzifikációs stratégiáját elemeznem, vagy összehasonlítanom a Benetton és a H&M piacra lépési stratégiáját. Természetesen minden angolul zajlik, szóval a szakmai szókincsem is fejlődött” – mondja Zsófi.

Balázs – aki azt kérte, csak a keresztnevét írjuk le – 2-3 nap után haza akart jönni Amszterdamból, mert nem érezte jól magát az idegen környezetben. Egy hónap alatt viszont annyira belerázódott a holland létbe, hogy már a mesterképzést is ott vagy Dániában akarta elvégezni. Végül Dániába vették fel.

Az ELTE-n alapképzésen földrajzot tanult, közben Erasmusszal olyan képzésre ment, amellyel pár hónap alatt papírt szerzett egy fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kurzus elvégzéséről. Ennek segítségével tudott továbblépni mesterképzésen is ugyanezen a szakterületen. Azt mondja, kint teljesen más az oktatás minősége és a tanárok hozzáállása, ráadásul az emberek mosolyognak az utcán. Ami neki különösen számít: még a polgármester is villamosozik. Dániában Balázs ingyen tanulhat, viszont a megélhetés miatt dolgoznia kell.

05
05
Visszajönnek valaha?

„S okkal többet keres az, aki nemzetközi tapasztalatot is szerzett” – többek között ezzel próbálják rávenni a diákokat, tanuljanak pár hónapig külföldön is. Az előny azokra is igaz, akik nem szakmai gyakorlatra mennek ki – mondja Bokodi Szabolcs, a Tempus Közalapítvány felsőoktatási csoportvezetője, aki szerint 60-70 ezer forint különbség is lehet a kezdőfizetésekben.

Sőt, az elhelyezkedési esélyeik is jobbak, nem beszélve arról, hogy a tanulmányok befejezése után 5 évvel kevesebb köztük a munkanélküli – derült ki az Európai Bizottság 2014 őszén publikált hatástanulmányából. Eszerint a külföldi tanulmányok a nyelvtudás mellett az önbizalmat, a problémamegoldó készséget, a toleranciát és a kíváncsiságot is fejlesztik.

Európai szinten az a cél, hogy 2020-ig a végzett hallgatók 20 százaléka tanuljon más országban is legalább egy szemesztert. Magyarországon jelenleg az arány – az összes ösztöndíjat és csereprogramot is ideszámolva – 12-13 százalék körül lehet.

Akárhány fiatallal beszélgettünk, mindegyikük lelkendezve beszélt arról, hogyan nyíltak ki előttük a lehetőségek csupán azáltal, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldre jártak egyetemre. A kérdés az, hogy a magyar munkahelyek végül versenyképes alternatívát tudnak-e majd ajánlani a tehetséges fiataloknak, vagy agyukat, tudásukat felszippantják más európai országok.

A repülésmérnöknek készülő Vermes Ádám azt mondja, az Airbustól és a Quantas légitársaságtól kapott állásajánlatokat eddig, de szívesen maradna a szélenergia-iparban is, ahol most dolgozik. Mindenképpen haza akar jönni, de nem egyszerű: annak a specializációnak, amit tanul, itthon egyelőre nincs megfelelő ipari háttere. Az „itthon vagy külföldön” kérdést mindenesetre még nyitva hagyja, míg meg nem szerzi a diplomáját.

Oláh Dóra Petra viszont úgy látja, külföldön jobbak a munkalehetőségek, az Imperial London College-ban szerzett diplomával bárhova felveszik. Nem tartja valószínűnek, hogy Magyarországon olyan fizetést vagy lehetőséget kapna, amiért megérné hazajönni.

A problémát tetézi, hogy össztársadalmi szinten is megnövekedett az elvágyódás. A Tárki áprilisi kutatása szerint soha ennyien nem akartak még kivándorolni, mint most. Nem lehet azt mondani, hogy néhány kiragadott példáról beszélünk. Bár kétségtelenül a legfájóbb agyelszívás mindig az, amikor a legképzettebb szakemberek, a jövő vezetői hagyják el az országot, és ez statisztikailag általában kimutathatatlan.

Kivándorlási szándék

%

Végzettségre lebontva még durvábbak a számok: a profession.hu korábbi kutatása szerint a 40 évesnél fiatalabb érettségizettek és emelt szintű érettségizettek 37, míg az alap- vagy mesterszakon végzettek 49 százaléka dolgozna külföldön.

A vágyakat persze a legtöbb esetben nem követi cselekvés. Azt egyébként, hogy pontosan mennyien dolgoznak kint, nem tudni. Van olyan tanulmány, amely 600 ezer emberről ír. A KSH szerint 350 ezer magyar élt kint 2013-ban egy évnél régebben. Nagy részük (84 százalék) dolgozott, a többiek tanultak. A 15–19 évesek aránya elenyésző, sok a 20–29 éves, de a kint élők harmada, majdnem fele 30–39 éves, legalábbis a három topországban: Ausztriában, Németországban és az Egyesült Királyságban.

Arról természetesen nincs adat, nem is lehet, hogy a jövő potenciális vezetőiből hányan mennek el, és hányan jönnek vissza. Arról sincs fogalmunk, hova vezet ez az egész. Hogy csak annak vagyunk-e szemtanúi, miként válik egyre mobilisabbá a társadalmunk, vagy ténylegesen most veszítjük el a jövő reménységeit? Leghíresebb elit gimnáziumunk, a Fazekas végzőseinek továbbtanulási statisztikái világosan mutatják, foglalkozni kell a kérdéssel. A kormány ugyan elindította a „Gyere haza, fiatal!” programot, a siker nem átütő: eddig 21 fiatal jött haza.