Zanussi: Ami gyatra, az orosz

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

HÁTTÉR

Lengyelország egyik legismertebb rendezője, Krzysztof Zanussi szerint Európa morális válságban van, és nehezményezte, hogy ma már senki nem akar meghalni semmiért. Kikéri magának, hogy Lengyelország kelet-európai lenne, de Magyarországot sem tartja annak. Aggódik, hogy az európai jólét lustaságot szül, és Orbánról is elmondta a véleményét. Zanussi Magyarországon járt.


Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete Krzysztof Zanussit látta vendégül a héten. A 70-es, 80-as évek lengyel filmes nemzedékének egyik legismertebb rendezője ennek megfelelően nem filmről beszélt elsősorban, hanem az Európai Unióról tartott előadást a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, egy nappal később pedig erről beszélgetett az Európa Pontban.


Zanussi végtelenül optimista volt gyakorlatilag az összes érintett témát illetően: Európa zsidó-keresztény kulturális gyökereit hangsúlyozva érvelt az EU sikeres működése mellett, és jelenleg Ukrajna sorsának alakulásával kapcsolatban is bizakodó. A bő másfél órás beszélgetésben az amerikai filmművészettől kezdve az ortodox kereszténységen és Oroszországon át az európai szolidaritásig mindenre kitért, és csupán két dolog kapcsán fejezte ki aggodalmát: az egyik a fogyasztói társadalom morális válsága, a másik az Orbán-kormány közeledése Oroszország felé.

Pontokba szedtük állításait.


A lengyelek és a magyarok nem kelet-európaiak

„A kelet az kelet, a nyugat az nyugat - igaza volt Kiplingnek?” - tett fele a kérdést Zanussi, szerinte ugyanis, ha nem is annyira radikálisan, ahogy Kipling különbséget tett Európa és Ázsia között, de azért Kelet-Európa és Nyugat-Európa között is meg kell húzni egy láthatatlan vonalat.


Erre a vonalra pedig Lengyelországnak van a legnagyobb szüksége, mert a lengyelek kikérik maguknak, ha Kelet-Európához sorolják őket, hisz az azt sugallja, hogy a bizánci hagyományokból építkező, az ortodox vallást gyakorló oroszok befolyása alá tartoznak.

És ebben rejlik Zanussi szerint a „kettébontott” Európa lényege: az egyik oldal zsidó-keresztény hagyományokból építkezik, a másik az ortodox kereszténységéből. Ennek megfelelően - mondta a rendező - Bulgária, Görögország és Ukrajna mentalitása kelet-európai, viszont például Finnország, Észtország, Magyarország, Lengyelország vagy Csehország gondolkodásmódja nyugat-európai. A mentalitás eltér a tulajdonhoz való viszonyulásban és abban is, ahogy az egyház viszonyul az államhoz. „Míg az egyház nyugaton gyakran szembehelyezkedik a világi hatalommal vagy az állami akarattal, addig keleten teljes mértékben szolgálja azt”, gyakorlatilag egybeforr vele. Zanussi erre egy Oroszországban élő professzor ismerősének a példáját hozta fel, akit azért tiltott ki az egyik orosz püspök a vallásos szertartásról, mert a professzor nyilvánosan szembement Putyinnal.

Zanussi szerint ugyan Európa két térfele különbözik, de ettől még lehet konstruktív a kapcsolat Kelet és Nyugat között.


Az Európai Unió sikeres...

- mert az nem Oroszország

Lengyelországnak már a szocializmus előtt is volt olyan időszaka, amikor egy része orosz fennhatóság alá tartozott. Zanussi szerint ezért érthető, hogy „talán ott a leglelkesebbek az emberek az unió iránt”. A lengyelek szerinte rendre a jóval azonosítják az EU-t, míg az oroszokat a rossz dolgokkal párosítják. Például, ha egy étteremben kiváló a kiszolgálás, akkor az nagyon európai, ha gyatra, akkor az viszont „olyan, mint az oroszoknál”. Egy meg nem nevezett orosz kollégáját idézte, miszerint van abban valami féligazság, hogy az Európai Uniót a szocializmus emléke tartja még össze.

- mert csökkenti a korrupciót

„Fölösleges gyanakvóan tekinteni az unióra, hiszen rengeteg anyagi támogatást kapunk tőle, pedig az nem is tartozik nekünk semmivel”- fejtette ki Zanussi, és hozzátette, hogy azért az értelmiség inkább pozitívan viszonyul az Európai Unióhoz, míg mondjuk a mezőgazdaságból élők még csak most barátkoznak meg vele. Szerinte csak az EU-nak köszönhető, hogy csökkent Lengyelországban a korrupció, és hogy „magasabb morális sztenderdekhez jutottunk”.



- mert tudunk benne fejlődni


Arra a kérdésre, hogy szerinte volt-e rendszerváltás, Zanussi csak annyit felelt, hogy „az álmok sosem úgy valósulnak meg, mint ahogy elgondoljuk őket”, ennek ellenére mégsem látja borúsnak a középkelet-európai országok elmúlt 25 évét. Szerinte a társadalom sikerességét nemcsak az életszínvonal minőségében lehet mérni, hanem az is számít, hogy egy társadalomban mennyire van lehetőség a materiális és spirituális értelemben vett fejlődésre. Erre pedig az EU-ban minden adott - mondta a rendező.

- mert a tagországok nem háborúznak egymással

Kiemelte az unió mellett egyik leggyakrabban felhozott érvet is: gyakorlatilag megvalósult egy több mint ezer év óta létező keresztény idea, azaz létrejött egy olyan egységes Európa, amelyben az országok nem hadakoznak egymással. Ezt az állapotot pedig már három generáció óta tartjuk.

- mert még az autonóm törekvések sem tudják megingatni

Mármint nem az unióból kilépni szándékozó államok, hanem mondjuk a katalánok vagy a skótok függetlenségi törekvései veszélytelenek. Szerinte az egyre erősebb autonóm törekvések nem feltétlenül jelentenek bajt. Egyrészt, mert „ott van Csehszlovákia, amelynek a felbomlása után sem a szlovákok, sem a csehek nem panaszkodnak”, másrészt mert a katalánok is csak azért mernek ennyire határozottan kiállni a kívánt függetlenségükért, mert Spanyolországon kívül ott az EU, amely biztonságot jelent számukra.



Aggódom a lustaság és a cinizmus miatt.

... de azért hanyatlik is egy kicsit

Mindettől függetlenül túlzás lenne azt állítani, hogy Krzysztof Zanussi teljes mértékben optimista lenne. Mert, ha az unió nem is, de azért Európa morális hanyatlása egy kicsit aggasztja.


Szerinte éppen a már évtizedek óta tartó békének és a viszonylagos jólétnek köszönhető az is, hogy az emberek a fogyasztói társadalom mocsarában tespednek. A kényelmes élet pedig egyrészt „degenerálttá és neurotikussá teszi az embereket”, másrészt aláássa azokat az értékeket, amelyekért akár meghalni is érdemes lenne. „De ma már senki nem akar meghalni semmiért.” Ebből a kulturális hanyatlásból Zanussi a művészeten keresztül látja a kiutat. Szerinte a művészek feladata lenne, hogy bizonyos értékek örökkévalóságára felhívják a figyelmet, és hangsúlyozzák azt, hogy az európai ember jelenleg egyetlen értékért kész talán mégis az áldozathozatalra, ez pedig az igazságos társadalom.


Minden, ami Ukrajnában történt, az valójában Oroszország kudarca

Zanussi szerint most feltétel nélkül kellene segítenünk Ukrajnának, ahogy azt Litvánia teszi a fegyverek szállításával, vagy Lengyelország a humanitárius segítséggel. Most lenne itt az idejei az európai szolidaritás demonstrálásának. Azt gondolja, hogy az integritás jegyében azt is el kell tűrni, hogy Oroszország az EU-s és az amerikai szankciókra válaszul korlátozta az európai importját, és ez hátrányosan érinti az uniós gazdaságokat.


„Azt gondolom, hogy az Európai Unió és az USA beavatkozásának köszönhetően lett vége az ukrajnai harcoknak. Ukrajna egy olyan nemzet jelenleg, amely újradefiniálja magát, és nem akar Oroszországhoz tartozni. Más helyzetben van, mint egy éve, és ez bizony Oroszország kudarca. És igen, ezt mondom annak ellenére is,hogy Oroszország területeket foglalt el Ukrajnától, mert az egy nagyon konzervatív felfogás, hogy a területnyerés a sikerrel egyenlő.”


Krzysztof Zanussi; rendező; előadás;


Kétszer sem értett egyet Orbánnal

Egyszer akkor nem, amikor az Európa Pontban megkérdezték tőle, hogy egyetért-e Orbán Viktor narratívájával, miszerint Európa egy „agresszív szekuláris, internacionalista és családellenes látomás csapdájába esett. Az egyébként vallásos és nagyon is családpárti Zanussi azt mondta, hogy „van ugyan szekularizmus, de a kérdés inkább az, hogy ennek mekkora a mértéke”. Szerinte az agresszív szekularizmus elhanyagolható mértékben van jelen. Tény viszont az is, hogy egy „ideológiai vákuum van”, és szerinte van egy olyan illúzió a szabadságról, amely azt sugallja, hogy ma nem kell kötődni semmihez, pedig ez a megközelítés téves.


Második alkalommal a VS.hu kérdésére rövid véleményét fejezte ki az Orbán-kormány és Oroszország viszonyával kapcsolatban: „Annak fényében, amit az oroszok műveltek 56-ban Magyarországon, és ami évtizedekig, de talán egy egész évszázadig is sötét emlékeket őrizhet az oroszokról a magyarokban, nagyon meglepődtem, amikor azt láttam, hogy a jelenlegi magyar kormány magáévá teszi az orosz kormányzás néhány olyan elemét, amelyek viszont a nemzeti és az európai joggal is ellentmondásosak. Mindezt sokkoló látni, hiszen nekünk a magyarokkal mindig hasonló érzéseink voltak bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és most először nem egyezik meg sok év után a véleményünk.”


Az európai nézők el vannak kényeztetve

A rendező a filmművészetről azt mondta, hogy Amerikával ellentétben, ahol a tömegeknek termelnek, Európában annyira elkényeztetettek a nézők, hogy szinte mindenkit külön-külön szolgálnak ki a rendezők. Európában a rendező meg tudja határozni a célközönségét.


Fontos szerinte, hogy „szofisztikált filmek" is készüljenek, olyanok, amelyek a széles közönség ízlésének nem felelnek meg. Bár így látszatra a film üzenete kevés emberhez jut el, Zanussi szerint valójában eljut az sokakhoz is, csak közvetett módon. „Haydn és Mozart is csak nagyjából 60 főnek, de a kulturális elitnek komponált, azoknak, akik befolyásolták az egész korszak ízlését, sőt a későbbi korszakokét is.”

Szerinte ma a magas művészet mecénásai leginkább a minisztériumok lehetnek.

Zanussi az elmúlt évek egyik legjobb filmjének Pawel Pawlikowski Ida című filmjét tartja, a magyarok közül azonban mostanában nem látott új filmeket.


Krzysztof Zanussi; rendező; előadás;


Krzysztof Zanussi olasz származású, nagyapja mérnökként dolgozott, a család déli ága a Zanussi hűtőgépgyárról vált ismertté. A rendező 1939-ben azonban már Lengyelországban született, később három városban három egyetemet végzett el. Fizikát tanult Varsóban, filozófiát Krakkóban, Łódźban pedig a Filmfőiskolát fejezte be.

Andrzej Wajda, Krzysztof Kieslowski mellett ő a másik legfontosabb rendezője a lengyel új filmes nemzedéknek, hívják őket úgy is, mint „az erkölcsi nyugtalanság művészei”. Ők a 70-es és 80-as évek szocializmusában végképp szakítanak az irodalmi alkotások filmes feldolgozásaival, és szerzői filmjeikben egy sokkal közvetlenebb hangnemet ütnek meg. Saját tapasztalataikból merítkeznek, javarészt maguk is írják a forgatókönyveiket, és a vásznon olyan örök értékek utáni vágyakozás jelenik meg, mint az igazság, a becsület vagy a hűség.

Zanussi már az első filmjeinél, mint az Illumináció, a Védőszínek vagy a Konstans, a főhőseire egy állandó karaktert húz, az embert, aki a szilárd értékek, valamint azoknak a visszautasítása között vívódik. Filmjei egyértelműen filozofikusak, és a tudomány, valamint a keresztény vallás kettőssége húzódik meg szinte minden alkotásában. A lengyel katolicizmus is megjelenik a filmjeiben: általában arra keresi a választ, hogy vajon a hit, a vallás, a spirituális egészség elegendő-e a szenvedés, a rossz és a halál megmagyarázására.

A most 75 éves Zanussi rengeteg filmes kitüntetéssel büszkélkedhet: a Konstansért megkapta Cannes-ban az Ökumenikus Zsűri díját, a 2002-es Függelék című filmjéért a 24. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon kapott FIPRESCI díjat. 2012-ben a Nemzetközi Indiai Filmfesztiválon, majd 2014-ben a Transzilvániai Filmfesztiválon tüntették ki életműdíjjal. Írt operát, rendezett színdarabot már Milánóban, Rómában, Bonnban és Bázelben is, tanít Łódźban, Angliában és Dániában, a Sziléziai Egyetem professzora, tagja az Európai Filmakadémiának, és a lengyel TOR Filmstúdió igazgatója.

Legutóbbi filmjét idén mutatták be Foreign Body címmel.