Vérfürdő Tündérországban – János vitéz a diktatúra ellen lázad

Forrás: Agave

-

János vitéz egy ötvenes évek Magyarországára emlékeztető fantasyben kirobbantja a forradalmat. Nagyon vártuk már Csurgó Csaba első regényét, a Kukoriczát.


A korábban a reklámszakmában dolgozó Csurgó Csaba, aki a Megdönteni Hajnal Tímeát forgatókönyvét is jegyzi, mintegy tíz éve kezdte el írni Petőfi Sándor 170 évvel ezelőtt született elbeszélő költeményének sajátos feldolgozását. Most megjelent első regénye, a majdnem 700 oldalas Kukoricza azonban néhány emlékezetes epizódot és motívumot leszámítva számos sebből vérzik.

Az elmúlt években egy igazi Petőfi-reneszánsznak lehettünk tanúi, sokan és sokféleképpen nyúltak hozzá a költő műveihez és legendás alakjához. Csurgó Csaba választása Petőfi Sándor 1844-ben írt János vitézére esett, ám az eredeti műből átemelt dramaturgiai váz, az ismerős szereplők és helyszínek, illetve az esetenként megcsavart motívumok ellenére ez a regény ötletes újragondolás helyett megreked egy közepes és helyenként zavaróan bárgyú remake szintjén. Ahogyan haladunk előre a történetben, egyre erőteljesebben érzékeltetik ezt a hiányt a fejezetek elején mottóként szereplő, a János vitézből vett sorok is: nem tűnnek többnek felesleges díszítőelemeknél.


Csurgó Csaba, a Kukoricza szerzője


Jancsi és a diktatúra

Pedig Csurgónak voltak jó ötletei, elhagyta például a reformkori környezetet, és az ötvenes évek Magyarországának diktatúráját idéző díszletek közé helyezte Kukoricza Jancsi felnőtté válásának történetét.

Az árvaházban nevelkedett fiatalember hányattatásai akkor veszik kezdetüket, amikor a lánykérés izgalmában elveszíti a rábízott robotplüsslényeket, majd a királyi titkosrendőrség rettegett főnökének tízéves lánya, Frida bosszúból könyörtelenül bemártja őt apjánál, az Ezredesnél. A nemi erőszakkal megvádolt Jancsinak menekülnie kell, és habár kezdetben csak szerelmét, Ilust szeretné kiszabadítani korábbi munkaadója, az Ezredes karmai közül, kalandos útja során János vitézzé válik, aki az ország első számú közellenségeként segít kirobbantani a forradalmat, és ezáltal megdönteni az elnyomó Károly király uralmát. Küzdelmeiben segítségére sietnek az előző uralkodó, Lajos király egykori huszárjai, köztük az állandóan gyógyfüves cigarettát szívó Róbert, egy Temüdzsin nevű tatár kém és Árnyék, a renegát forradalmár. Ők együtt nyitják fel Jancsi szemét az őket körülvevő diktatúra álságos mivoltára és a politikai gépezet ügyesen leplezett embertelen poklára Tündérországban, amelynek borzalmas titka bizarr body horrorba hajlik, mégis nehezen lehet komolyan venni.


Óriások robotolnak a kőfejtőben

Csurgó regénye műfajilag leginkább az alternatív történelmi regények közé sorolható, ám az elnyomó rezsim bemutatása nem lép túl a már jól ismert paneleken és közhelyeken, hiányoznak az innovatív ötletek, amelyek feldobták volna ezt a világot, ahogyan a rendszer ellen való egyre elszántabb küzdelem ábrázolása is eltúlzott és hiteltelen marad.

A fantasy- és sci-fi elemek azonban javítanak egy kicsit az összképen: a szeretetre méltó elektromos plüssök például kifejezetten bájosak, ahogyan a recski munkatábort idéző kőfejtőben robotoló óriások is hamar belopják magunkat a szívünkbe. Ám ezzel szemben a legtöbb esetben teljességgel komolyan vehetetlen akciójelenetek már a hatásvadász hollywoodi tömegfilmeket juttathatják eszünkbe, ahogyan a dialógusok többsége is kínosan naivra sikerült, a humorosnak vagy lazának szánt beszólások egy idő után pedig igencsak fárasztóak. Csurgó a jellemábrázolásban sem jeleskedik túlságosan, elnagyolt vonásokkal megrajzolt karakterei karikatúraszerűek maradnak, hiányzik belőlük a lélektani mélység, ami megkönnyítené, hogy azonosuljunk velük és szurkoljunk nekik.


A Kukoricza az Agave Kiadó gondozásában jelent meg


Kinek szól a könyv?

A legnagyobb probléma ezzel a könyvvel mégis az, hogy a szerzője mintha nem tudta volna eldönteni, pontosan kinek is írja. A Kukoricza eleinte ugyanis egy meseszerű ifjúsági-romantikus regény benyomását kelti, amely fokozatosan vált át egy felnőtteknek szóló és egyre brutálisabb epizódokban tobzódó túlélőregénybe. Emiatt aztán óriási a kontraszt a történet eleje és a vége között, ahogyan Jancsi ujjlevágásától a robbantásokon és lövöldözéseken át eljutunk a mű végén olvasható horrorisztikus kínzásokig és mészárlásig, minek során sikerül felszabadítaniuk a rejtélyes Tündérországban senyvedő politikai rabokat.

Csurgó Csaba első könyve lehetett volna akár egy fojtogató atmoszférájú kémthriller és egy izgalmas menekülés-saga is, ám ezeket a lehetőségeket sem sikerült kiaknáznia, ahogyan felnövéstörténetnek is kevés Jancsi kálváriája, aki végül szembesül múltjával és származásának sötét titkával.

Mindez azért különösen fájó, mert Csurgó prózanyelve mindezek ellenére kellőképpen gördülékeny, stílusa magabiztos. Akár jól is szórakozhatnánk, ám a 700 oldalas terjedelem a regény sodrásának útjába áll, és nehézkessé teszi az amúgy könnyen fogyasztható művet. Csurgó jobban tette volna, ha a témáját komolyabban veszi, elfelejti a mondatait mindvégig belengő, erőltetett álnaivitást, ehelyett pedig sokkal sötétebb tónusban meséli el Kukoricza Jancsi forradalomig vezető útját. A Kukoricza egyrészt túlságosan széttartóra, másrészt gyermetegre sikerült. A síptól őrjöngő óriások eszeveszett tombolását és a mindenre elszánt kis plüssöket azonban még így sem felejtjük el.