Tóth Luca: vészesen kevés a nő az animációs fesztiválokon

Fotó: Vs.hu / Hirling Bálint / Vs.hu / Hirling Bálint

-

Tudja, mi a kamaszkor? Egy óriási, szürreális fagylaltgömb, benne hegyes mellű nőkkel. Legalábbis, ha Tóth Luca animációit nézzük, akkor valami ilyesmi kép alakulhat ki bennünk a tinédzserkorról. Az Annecy filmfesztiválról a zsűri különdíjával hazatért alkotó a felnőttkor szélén billegő életérzés megrajzolója, vele beszélgettünk a díjazott filmjéről, a fesztiválokról, és a fesztiválok kevés női szereplőjéről.


Tóth Luca a legsikeresebb fiatal, magyar animációfilmesek közé tartozik legutóbb a 73 ország ötszáz alkotását bemutató Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon vett részt, és a hét perces animációja, A kíváncsiság kora (The Age of Curiosity) a zsűri különdíját hozta el. Mikortól sejtetted, hogy te leszel az egyik díjazott? A kategóriámban ötven munka szerepelt, és úgy választották ki az enyémet, hogy az átadási ceremónián elkezdték leírni, hogy melyik alkotásé lesz a díj. Én pedig egyre jobban izgultam, mert a leírás egyre jobban hasonlított az én filmemre, de nem hittem el, hogy nyerhetek, az utolsó pillanatig azokat az animációkat pörgettem a fejemben, amelyekre szintén illett a bemutatás. Végül én kaptam a díjat. Bár ez nem járt pénzjutalommal, de tény, hogy így is nagyon nívós az elismerés, az Annecy Európa legnagyobb animációs fesztiválja. Milyen volt a fesztivál hangulata, mit élveztél benne a legjobban? Azt, hogy találkozhattam azokkal a készítőkkel, akiknek a filmjei a vetítések során megtetszettek. És voltak kint igazi, tapasztalt filmesek, nagy nevek is, mint például Bill Plympton amerikai filmkészítő, aki a Guard Dog-sorozatáról híres, de a Simpson-családba is csinált gageket. Emellett a fesztivál nagyon elkényeztette a rendezőket, minden este szerveztek valami összejövetelt, és voltak tematikus délutáni programok is, mint a Cartoon-piknik vagy a Disney-barbecue.



Meg lehet határozni egy fesztivál alapján, hogy mostanában milyen trendeket követnek az animációkban? A fesztiválokon általában arra törekednek, hogy minél többféle filmet behívjanak, hogy sokszínű legyen a felhozatal. Vannak 2D-s, 3D-s, és stop motion alkotások is. Az uralkodó tendenciákat inkább az online feltöltések alapján lehet megfigyelni, a fesztivál maximum arról árulkodik, hogy egy-egy zsűri milyen megközelítést szeret inkább. Idén Annecyben, azt vettem észre, hogy a zsűrinek inkább a líraibb filmek tetszettek, kevésbé a gag-alapú dolgok. Azért régiónként lebontva csak meg lehet határozni a tendenciákat. Van-e mondjuk a közép-kelet-európai animációkban valami közös? Azt szokták mondani, hogy a kelet-európaiak általában 2D-ben, rajzolt animációkat csinálnak. Én már sokszor megkaptam, hogy nagyon kelet-európai módon rajzolom a karaktereimet. Duci fejük van, általában nem is szépítem őket. Azt mondják, hogy a régióban arra akarjuk rávenni a nézőt, hogy „fogadja el a karaktert olyannak, amilyen”. A régebbi filmeknél, például a nagyon híres észt alkotásoknál, vagy az ukrán Igor Kovalyovnál, esetleg a cseh Michaela Pavlatovánál abszurd, szimbolikus világot figyelhetünk meg, amelyhez mégis nagyon játékosan nyúlnak hozzá a készítők. De az is igaz rájuk, hogy nagyon őszintén kezelik a szexualitást.




Téged is érdekel a szexualitás, de a tinédzserkori. A kíváncsiság kora, a többi filmedhez hasonlóan, a serdülőkről, a kor szexualitásáról szól. Miért pont a kamaszok világa foglalkoztat az animációidban? Azok a történetek vonzanak, amelyek bemutatják, hogyan fejlődünk, hogyan talál rá talál valaki az igazabb énjére. Szerintem a tinédzserkor nagyon alkalmas korszak ennek az érzékeltetésére. Teli van nagyon őszinte és alapenergiákból származó konfliktussal. Honnan merítesz inspirációt? Mit figyelsz meg az emberekben? Én a barátaimat figyelem meg elsősorban, például imádom, amikor zavarba jönnek, és hirtelen összeugrik az arcuk. Nem azt mutatják, amit mutatni szeretnének. Ez egy őszintébb reakció, ami sokszor megjelenik a munkáimban is. Tudatos, hogy mindig ugyanabban a stílusban dolgozol? Figyelni kell arra, hogy legyen egy felismerhető stílusod? Nagyon jó, ha van önálló stílusod, de nem jó kizárólag erre koncentrálni. Figyelni kell a dramaturgiára, a mondanivalóra is. Nálam talán az van, hogy én mindig próbálok a rajzolásban és a sztorifejlesztésben is egy őszintébb vonalat követni, igyekszem a manírokat száműzni, és próbálom nem túlgondolni a dolgokat, nehogy mások elemeit véletlenül bevonjam abba, amit én csinálok.Valószínűleg ennek az eredménye, hogy mindig hasonló stílusban rajzolok.



A MOME-ra jártál alapképzésre, de a mestert a Royal College-ben végezted, ahonnan a diplomafilmed az Annecyre jutott. Miért váltottál? A Royal elég nívósnak számít a szakmában, de nem emiatt mentem ki Londonba, hanem mert kellett a levegőváltozás. Azt éreztem, hogy itthon olyan helyzetben alkotok, ahol már mindenki véleményét, a diákokét, a tanárokét nagyjából kiismertem. Vágytam a váltásra, ahol új reakciók, új tapasztalatok érnek. Keményebb volt a kinti iskola, mint az itthoni? Részben igen, de igazság szerint olyan elemei voltak nehezebbek, amikre nem számítottam. Például a barátkozás nehezebben, a suli viszont nagyon könnyedén ment. Tetszett, hogy szabadon eresztettek, hagyták, hogy magamtól tanuljak. Nagyon másfajta volt az oktatás, mint itthon. A MOME-n, az alapképzésen minden héten volt legalább egy workshop, akadt olyan is, ami egy hónapig tartott. Ezek miatt nagyon aktívnak kellett lenni a suliban, rengeteg szorgalmat vártak el tőlem. Megadtak irányokat, amikben ki kellett próbálnom magam. Csináltunk 3D-t, bábanimációt. A Royalban inkább engedték, hogy azt csináld, amit akarsz. Adtak néhány feladatot, meg egy két hónapos határidőt, ha kellett, beszélgettünk is a munkámról a tanáraimmal, de a konzultáció sem volt kötelező. Végül hazajöttél Londonból, nem is tervezted, hogy kint maradsz? Egy kicsit kint maradtam dolgozni. Két helyen voltam, az egyiknél reklámokhoz, a másiknál prezentációkhoz csináltunk animációkat. Élveztem a munkát, de végig honvágyam volt, így hazajöttem. Hogy néz ki a munka, ha alkalmazottként, megrendelésre készítesz animációkat? Nagyon jó az ilyen munkákban, hogy ügyesen le vannak osztva a feladatok. Nem vagy egyszerre rendező, animátor és kompozitáló egyben. Én egy dizájnerasztal reklámjához animáltam a karaktereket, és miután ráéreztem arra, hogy mit akart a rendező tőlem, onnantól kezdve ez egy viszonylag egyszerű és kiegyensúlyozott meló volt. Bár, az is igaz, hogy a legtöbben nagyon karrieristák és egyben távolságtartóak voltak a kollégáim közül. Sokan nem szívesen kommunikáltak a körülöttük ülőkkel. Még egy sörre se voltak hajlandók beülni pénteken, munka után, inkább maradtak melózni. Hogy kell elképzelni egy animációs stúdiót? Egy ilyen stúdióban egyszerre több animációt vállalnak el, és általában reklámfilmekhez, mert abból jön a pénz. Van a stúdiónak körülbelül 10-15 rendezője, akik egyszerre dolgoznak egy emeleten, de különböző projekteken, különböző asztaloknál. Aztán van még egy emelet, ahol az összes kreatív ember van: az animátorok, a hátteresek, a kompozitorok, a karakterrajzolók, itt dolgoztam én is. És van még egy emelet, ahol pedig a producerek és gyártásvezetők vannak, és mindegyikőjük egy-egy rendezőhöz kapcsolódik.



Most itthon mit csinálsz? A Fakt13 kollektívában dolgozom a bátyámmal, aki filmes, fotózik és dokukat csinál. Sokáig a Krétakörnek dolgozott. Egyszer csak úgy döntöttünk, hogy ha már mindketten hasonló dolgot művelünk, csinálhatnánk együtt is valamit. A Fakt13-nak van egy alkotói vonala, tervezzük a saját filmjeinket, forgatókönyvet írunk, de vállalunk alkalmazott munkákat is. Mi a következő projekted? Most menni fogok egy workshop-sorozatra, aminek az a neve, hogy ASF. Négyszer két hétig lesz workshop Németországban, Dániában, Magyarországon és Franciaországban. Itt sok mindent megtanulhatok a filmek pénzügyeinek kezeléséről, és olyan dolgokról, amiket nem feltétlenül tanul meg az ember egy művészeti suliban. Közben pedig filmötleteket is lehet fejleszteni, előadhatjuk a filmterveinket. Azt tervezem, hogy ezen keresztül fejlesztem majd a saját ötletem, és az itt született dologgal pályáznék később valamire. Magyarországon is pályáznál? Ha van lehetőség, akkor igen, de alapvetően engem a külföldi programok érdekelnek. Amire nagyon vágyom, hogy egy francia stúdiónak az alkotóházában dolgozhassak rendezőként egy évig. Tokióban is van egy hasonló, oda is szívesen kimennék.