A Széchenyi-díjas történész életének 67. évében, hétfőn hunyt el.
A Dunamelléki Református Egyházkerület és az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti Tőkéczki Lászlót. A tárca szerint a történész példája volt az éles elme és lángoló szív, a tudás és a hit ötvözetének. "A huszadik század magyar történetének kínzó kérdéseihez, a béklyóiból a század végén szabadulni készülő magyarságnak és magyar protestantizmusnak az életéhez mindig az elfeledett vagy soha ki nem mondott igazságok feltárásának szenvedélyével közelített" – írták. Tőkéczki László tudása, értékítélete biztos pont volt és marad a magyar és a nemzetközi művelődés- és eszmetörténet, irodalomtörténet és politikatörténet terén. Az egyház és a nemzet szolgálata elválaszthatatlanul forrt össze életművében – írták. A Széchenyi-díjas történész életének 67. évében, hétfőn hunyt el. Tőkéczki László 1970-1972 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, 1972-1975 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) bölcsészkarán tanult, és történelem-német szakos tanári oklevelet szerzett. 1978-ban került a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjához, 1989 óta volt az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézete Művelődéstörténeti tanszékének docense, tanszékvezetője. A Duna Televízió alapító kuratóriumának is tagja volt, az 1998-ban alapított Református Tehetséggondozó Alapítvány elnökeként és a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány alapító tagjaként is tevékenykedett, de betöltötte a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnöki tisztét is. Részt vett a Protestáns Közművelődési Egyesület megalapításában, 2002-től a Dunamelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője, 2009-től főgondnoka volt. Kutatási területe a sajtó-, eszme- és neveléstörténet, a protestáns egyház története, kismonográfiát publikált Prohászka Lajosról, 2000-ben jelent meg Tisza István eszmei, politikai arca című monográfiája.