Szex, Putyin, satöbbi – szavakba öntjük, mi is az a KaZantip

Fotó: Flickr / Vyacheslav Argenberg / Flickr / Vyacheslav Argenberg

-

HÁTTÉR

A KaZantip Köztársaságban korábban a szex, az öröm és a hedonizmus voltak a legfontosabb és kizárólagos politikai kérdések. De az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódásával az ütközőzónába kerülő fesztiválállam kénytelen volt diplomáciai síkra terelni az ügyeit, majd végül menekülni. Az oroszul beszélő világ legendás fesztiválján, a KaZantip Republicon forgattunk.


Legfontosabb tudnivalók és előzmények:

  • A KaZantip egy technofesztivál, ami a szervezők szerint nem is fesztivál, hanem autonóm, helyváltoztatásra is képes köztársaság, ahol vízumra van szükség a belépéshez, a vezetők elnöki és miniszteri titulusokat viselnek, a kocsmatulajdonosokat pedig oligarcháknak hívják.
  • „Itt mindenki folyton dugni akar, ez annyira izgalmas” – áradozik a Vice.com újságírója, Hector Muelas egy 2007-es, KaZantipről szóló riportban.
  • A KaZantipet évekig a Krím félszigeten tartották, de azt törvényellenesen és önhatalmúlag annektálta Oroszország.
  • A KaZantip ezért elhagyta a Krímet, és Grúziába költözött.
  • Háromrészes videoriportunk itt, itt és itt tekinthető meg.
Már hónapok óta írtuk a híreket az egyre súlyosbodó ukrán válságról, amikor május végén Nyikita Marsunok, a KaZantip alapítója és elnöke bejelentette: a KaZantipet Oroszország nem fogja térdre kényszeríteni, ezért elköltözik Grúziába. Nyikita helyzete azért volt érdekes, mert fesztiváljának törzsközönsége legalább annyira orosz, mint ukrán. Ezért nagyon kényes kérdés volt, hogy melyik ország mellett foglal végül is állást. Ahogy vele folytatott beszélgetésünkből kiderült, sikerült a Majdan tüntetőit, az orosz révereket és a Krím lakosait is magára haragítania, ezért lavírozása és „külpolitikai” húzásai tökéletesen leképezték ezt a feloldhatatlan helyzetet. Azonnal tudtuk, hogy Nyikitával kell beszélnünk, a KaZantipon kell lennünk, ha meg akarunk érezni valamit abból, hogy a konfliktus idején hogyan létezhet békés együttélés a háborúban álló felek között. Így kikötöttünk egy világban, ahol az üzleti érdekek, a megélhetés és a hétköznapi emberi vágyak a legfőbb motivációk.



Szexbulivá akarta silányítani az örömköztársaságot – kirúgták

Nincs más olyan fesztivál, amelyet ennyi – elsősorban testnedvektől ragacsos – legenda övezne, mint a KaZantipet. Mi is ilyen összefüggésben hallottunk a fesztiválról először. A nagyobb nemzetközi írások szinte kizárólag erről szóltak. „Itt mindenki folyton dugni akar, ez annyira izgalmas” – áradozott a Vice.com riportere, Hector Muelas azon a 2007-es videón, amelyet még a Krímen lőtt a hírportál nemzetközi stábja (kockáztassuk meg, hogy a KaZantip hőskorában). A meglehetősen szexista felvétel azóta is a nyugati mainstream média legfontosabb viszonyítási pontja a KaZantiphez. „Egy barátom hazajött a kelet-európai hátizsákos túrájáról, és elmesélte, hogyan kötött ki egy masszív rave-buliban egy elhagyatott atomerőműben. A hely tele volt jó csajokkal, jachtokkal, pezsgővel és maffiózókkal” – mesélte Muelas, hozzátéve, hogy úgy tudja, Kelet-Európa legnagyobb maffiózói ide járnak nyaranta kiskorúakkal szeretkezni, azt pedig már saját két szemével látta, hogy a stílus itt tiszta kilencvenes évek: holdjáró cipők, rózsaszín rasztafrizurák, energiaital és a hátra erősíthető angyalszárnyak mindenfelé. A helyszínen járva mi semmit nem tapasztaltunk a korábban leírt züllésből. Nem volt meztelenkedés, nyilvános szex, és még kutyaláncos bűnözőkkel sem találkoztunk, bár egy fesztiválozó mesélt nekünk arról, hogy látott pár embert ruha nélkül a tengerbe rohanni, de a rendfenntartó erők hamar rájuk parancsolták a fürdőruhát. Oleg Kharms, a KaZantip külügyminisztere (a gyakorlatban sajtósa) már 2013 elején azt kommentelte az említett Vice-videó alá, hogy a rendezvény tökmás, mint régen volt, féktelen szexről már szó sincs, helyette a zenén, a boldogságon és az emberi kapcsolatokon van a hangsúly. Idén pedig a KaZantip egyik szervezője már odáig ment, hogy a Vice anyagát kamuvideónak minősítette, és komolytalan újságnak nevezett minket is, amiért egyáltalán rákérdeztünk, hogy a rendezvényen korábban voltak-e orgiák. Ennek ellenére a visszajáró vendégek még egy csodálatos kondompalotáról és a strandon elhelyezett szeretkezőkabinról áradoztak nekünk. Ők azt gyanítják, most a konzervatív grúz társadalom iránti tapintatból nem kerültek ezek elő – és Nyikitával, az elnökkel beszélve is arra a következtetésre jutottunk, ezek a kellékek Grúzia hagyományai miatt nem kerülhettek már be a programba. Artyom Harcsenko, a KaZantip miniszterelnöke ezzel szemben azt mondta videónkban, hogy az egész szextéma csak azért merült egyáltalán fel, mert pár grúz pap ellenezte a rendezvényt, és emiatt mindenki a KaZantip és a szex kapcsolatára googlizott az elmúlt hónapokban. Így azóta a kereső rendre meztelen nőket ábrázoló képeket dob fel minden KaZantipre történő keresésnél. Szergej Litvinovszki, a KaZantip egykori külügyminisztere pedig, aki a Vice csapatát is kalauzolta 2007-ben, már nincsen a vezetőségben – állítólag azért rakták ki, mert arra akarta használni a fesztivált, hogy szexéhes nyugat-európaikat transzportáljon a fesztiválra –; a Vice-videó pedig eszerint olyannak mutatta a fesztivált, amilyennek Litvinovszki láttatni szerette volna.


„önhatalmúlag annektálta”

Legutóbb Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár adott hangot nyilvánosan annak, hogy Oroszország „törvényellenesen és önhatalmúlag annektálta” a Krím félszigetet, és ezt a lépést a nemzetközi közösség nem ismeri el. A második világháború óta most fordult elő első ízben, hogy egy európai ország erőt alkalmazott területszerzés végett egy másik ellen. A  NATO tagállamai közös nyilatkozatban határozottan elítélték Moszkvát a Krím félsziget önhatalmú, jogellenes elcsatolása, valamint Kelet-Ukrajna szándékos destabilizálása miatt, mivel Oroszország ezzel megsértette a nemzetközi jogi normákat. A vs.hu írt arról, hogy ennek ellenére Magyarország még lavírozik a Nyugat és Oroszország között, mivel nem akar lemondani azokról a gazdasági előnyökről, amelyek az oroszbarátságból származnak, és persze nem akar egyértelműen szembehelyezkedni az Európai Unióval és NATO-szövetségeseivel sem.


Nem csak Orbán, Nyikita is

Nyikita Marsunok, a KaZantip elnöke is sokáig lavírozott a nagyhatalmak között, mire megtalálta (talán csak átmeneti) helyét a világban. A KaZantip korai éveiben Ukrajna narancsos forradalmát teljes mellszélességgel támogatta, és büszke volt arra is, hogy a forradalom következtében hatalomra kerülő nyugatbarát Viktor Juscsenko is járt a fesztiválon. Most viszont Nyikita már jóval kevésbé pozitívan szólt az egykori elnökről, aki szerinte a forradalom színét, a narancssárgát például egyenesen a KaZantiptől lopta. Majd hozzátette: hiába volt a nagy eufória, nem sikerült jobbá tennie az ország helyzetét. A forradalmat követően ugyanis hamarosan visszalopakodott a hatalomba a másik Viktor, az oroszbarát Janukovics, visszatért (vagy el se tűnt) az elégedetlenség, és elindultak az idei évben háborúba torkolló tüntetések is. Marsunok erről ma már azt mondja: „alapvetően csak lecserélték az előző oligarchacsoportot egy másikra. És Ukrajna a mai napig keresi önmagát.” A Krím annektálását követően aztán volt egy oroszbarát időszaka is a fesztiválnak. Marsunok akkor még azt nyilatkozta a Vice gépzenei blogjának, hogy az új helyzetben lehetőségek tárházát látja, hiszen Oroszország végre fel tudná virágoztatni a félszigetet. Ukrajna erre, elmondása szerint, képtelen volt. Hozzátette azt is, hogy örülne, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök is ellátogatna a fesztiválra, hiszen sok közös barátja van elnöktársával, akik rendszeresen járnak a KaZantipre. Sőt, felajánlotta, hogy a fontosabb csúcstalálkozókat Szocsi helyett a KaZantipen rendezzék. Az egyetlen nehézség az új helyzettel az lett volna, hogy onnantól kezdve a Krímre látogatóknak orosz vízumot kellett volna szerezniük, ami kicsit komplikáltabbá tette volna sokaknak az odajutást, de nem tartott attól, hogy ez különösebben nagy bonyodalmakhoz vezetne (ma ezzel szemben ezt említik az egyik legnyomósabb érvként a költözés mellett, hiszen Oroszországba a vízumszerzés hosszadalmas és bonyolult, így sokakat elvágtak volna a bulitól).
„A KaZantip Ukrajnában született, majd hirtelen orosz területen találta magát. És egyszer csak, fogalmam sem volt, miért, a Majdan-aktivisták elátkoztak. Egyszerűen a nép ellensége lettem. Ők tették ki a közönségünk nagy részét, és ez számukra elfogadhatatlan volt.”
– mondta nekünk Nyikita.


Áprilisban aztán Nyikita kénytelen volt megváltoztatni az álláspontját. Egy ukrán túravezető arról mesélt nekünk, hogy Nyikitáék még tavasszal tartottak egy kisebb bulit a Krímen, amit kutyákkal érkező rendőrök zavartak meg. Ez után döbbent rá a vezetőség, hogy hiába reménykedtek Putyin jófejségében, könnyen lehet, hogy ő augusztusban is keresztbe tenne a bulinak – az meg sehogyan nem érné meg nekik. Mint azt a Moscow Times írta akkoriban, az orosz hatóságok kilátásba helyezték, hogy rendszeres drograzziákat fognak tartani a fesztiválon.
„Szembekerültem az orosz realitással, és megértettem, hogy a helyzet súlyos. Megrendezhetjük, de nehéz lesz. Így a költözés mellett döntöttem. Ekkor meg a krímiek és az oroszok átkoztak el. Legalábbis azok, akiknek nem volt útlevelük. És itt nagyon sok emberről beszélünk”
– reflektált a helyzetre Nyikita. Pedig a régi beszámolók szerint már a korábbi években is nagyon komolyan vették, hogy a fesztiválon nem szabad drogozni. Az ukrajnai időkben a fesztiválnak saját őrző-védői voltak, akik kutyákkal járták a területet drogok után kutatva – és persze, ha szükséges volt, eltávolították (vagy ahogy a hivatalos KaZantip-szlengben használatos: deportálták) azokat az embereket, akik nőkkel erőszakoskodtak vagy a vécétől távol, a nyílt színen vizeltek. Idén a grúz rendőröket állították csatasorba, feltehetőleg azért, mert a hatóságok másképpen nem engedték volna, hogy megrendezzék a bulit.


Minthogy Nyikita és a látogatók jelentős része is orosz, Grúzia elsőre nem tűnik a legkézenfekvőbb új helyszínnek.
„Mondjuk úgy, hogy Grúziának hűvös a kapcsolata Oroszországgal. De nem az oroszokkal! Nagy a különbség, hogy hogyan viszonyulnak az orosz emberekhez, és aközött, hogy miként gondolkodnak a Kremlről”
– kezdi ecsetelni Nyikita, milyen nézeteltérések lehetnek a KaZantip Köztársaságnak jelenleg otthont adó ország és a KaZantip eredeti helyszínét bekebelező Oroszország között. Ezt azok a grúzok is megerősítették, akikkel helyben beszéltünk. Többen is úgy fogalmaztak, a Grúziára leselkedő legnagyobb veszély forrása Oroszország és az orosz nagyhatalmi politika. Nem is olyan rég, 2008-ban ki is tört egy háború a két ország között – Oroszország megtámadta Grúziát, mivel utóbbi fegyvereseket küldött a két ország között elhelyezkedő szakadár Dél-Oszétiába. Az akkori villámháborút követően évekig megszakadtak a két ország között a diplomáciai kapcsolatok. Ebből arra következtethetünk,  hogy a grúz–orosz kapcsolatoknak se tesz kifejezetten jót, ha a grúzok befogadnak a területükre egy Putyin elől menekülő fesztivált. Bár a grúz vezetők úgy érvelnek, hogy egy fesztivál színtiszta turisztikai kérdés, és semmi köze a politikához (így hivatalosan se békülni, se hergelni nem akart a grúz vezetés).

Kazantip


Akkor mégis hogyan kötöttek ki Grúziában?

Hogy hogyan került Grúziába a KaZantip, az kicsit zavaros. Artyom Harcsenko, a KaZantip miniszterelnöke azt mesélte nekünk, hogy őt magát is meglepetésként érte az új, grúziai helyszín híre. Reggel felébredve ő és – szintén a KaZantipnek dolgozó – felesége egy csomó e-mailt találtak a  postafiókjukban, amelyekben arról kérdezték őket, igaz-e, hogy költözik a fesztivál. Harcsenko szerint ez akkor még csak egy rémhír volt: a számukra ismeretlen Giorgi Szigua, a grúz turisztikai hivatal akkori vezetője jelentette ki nagyobb nyilvánosság előtt, hogy jó lenne, ha Grúziába költözne a fesztivál, és ezt értelmezték szerinte sokan úgy, hogy már meg is egyeztek a felek. Bár az oroszok és a grúzok diplomáciai kapcsolata még mindig hűvös, a grúzok többsége még mindig kitűnően beszél oroszul, az orosz turisták pedig előszeretettel költik a pénzüket Grúziában. Így végeredményben nem tűnt rossz ötletnek, hogy megbeszéljenek egy találkozót a turisztikai hivatal vezetőjével Moszkvában. Nem sokkal később megnézték a helyszínt is Anaklián. Tetszett nekik – az meg még imponálóbb volt, hogy Szigua elintézte nekik, hogy a területet egy láriért (azaz fél euróért) vegyék használatba. Hogy a háttérben milyen alkuk zajlottak, azt persze nem tudhatjuk. A döntést végül Nyikita – saját elmondása szerint – pár perc alatt hozta meg, nem konzultált róla másokkal.

Kazantip


Anaklia, Grúzia gyöngyszeme

Az új helyszín, Anaklia nem a semmiből nőtt ki, a területnek is megvolt a maga sajátos, posztkommunista városokra, országokra jellemző története. Anaklia ugyanis nagyon közel állt Miheil Szaakasvili (az ellene indított eljárások miatta azóta elmenekült) grúz exelnök szívéhez. Ő pár éve még Grúzia gyöngyszemeként tekintett Anakliára, és egy csomó ötcsillagos szállodát, fesztiválokat, sőt még egy nemzetközi repülőteret is álmodott oda. Rossz nyelvek szerint azért, mert a szomszédban van a vitatott státuszú Abházia, amely a kilencvenes években egy háború következtében elszakadt Grúziától, és később egyoldalúan deklarálta függetlenségét (idáig olyan országok ismerték el, mint Vanuatu, Nauru és Oroszország). Szaakasvili úgy gondolhatta, ha Abházia lakosai látják, mennyire pörög ott a gazdaság, maguktól döntenek majd úgy, hogy Grúziához akarnak csatlakozni. De hiába épített az egykori elnök ultramodern kilátókat, hidakat meg szállodákat, jött a kormányváltás, és a területből nem lett az a csoda, aminek szánták. Tavaly lehangoló riportok születtek arról, hogy a környék tele van félkész épületekkel, a kevés ott nyaralónak pedig még azzal is szembesülnie kellett, hogy bezárták a vízi vidámparkot. Ezt Szaakasvili pártjának, az Egyesült Nemzeti Mozgalomnak a tagjai úgy kommunikálták, hogy az új kormány minden létező területen az ellenkezőjét akarja csinálni annak, amit Szaakasvili csinált, ezért szimbolikus jelentősége van annak, hogy leállítsák a projektet, és többek között az 540 méter hosszú gyalogoshidat is úgy hagyják, ahogy van: azaz álljon csak ott egy híd, ami a semmibe vezet. A kormány idáig úgy érvelt, azért nem folytatta Szaakasvili fejlesztéseit, mert pillanatnyilag nem lát még potenciált a területben, nem hiszi, hogy a befektetett pénzek megtérülhetnek, a KaZantip viszont – úgy tűnt – pont ezen változtatna (vagy változtatott volna). Annak a semmibe nyúló hídnak a túloldalán rendezték meg ugyanis idén a fesztivált. Ahogy Giorgi Szigua, a grúz turisztikai hivatal egykori vezetője fogalmazott a VS.hu-nak, a semmiből kellett felépíteniük ott két hónap alatt a fesztivált, de augusztusra álltak a színpadok és a kocsmák, jövőre pedig, úgy tervezik, olyan területet alakítanak itt ki, ahol akár egész nyáron mehetnek a nemzetközi fesztiválok. Szigua szerint ez egy olyan cél, amiért még azt is megérte bevállalnia, hogy lemondjon a turisztikai hivatalban elfoglalt posztjáról (a grúz egyház ugyanis hevesen ellenezte az istentelen fesztivált, és valakinek el kellett vinnie a balhét, ha nem akarták lefújni a KaZantipet), a fesztivál ugyanis fontosabb, mint holmi karrier – mondta (persze az sem mellékes, hogy Szigua a KaZantipnek is dolgozik, bár nem árulta el, mennyit profitál abból, hogy idehozta a fesztivált).


(Még) nem halt bele az újjászületésbe

Hiába az olcsó terület, a sebtiben felhúzott bárok és színpadok, nem sokan jelentek meg a KaZantip törzsközönségéből az átmenekített fesztiválon. Míg korábban volt, hogy 80 ezren is ellátogattak a Krímre táncolni, Anakliában csak pár ezer embert lehetett látni esténként. Nem is örültek ennek különösebben a grúz politikusok. A KaZantip hatalmas bukás volt – nyilatkozta a  The Messenger című angol nyelvű grúz lapnak Giorgi Kvirikasvili grúz gazdasági miniszter, majd hozzátette: nem csoda, hiszen a fesztivál színvonala is elég alacsony volt. Nyikita Marsunok a Facebook-oldalán kérte meg a minisztert, hogy kérjen elnézést, hiszen semmi alapja nincs annak, amit mond, ráadásul el se látogatott a KaZantipre. A miniszter nem az első, aki támadja a KaZantipet. Először az ortodox egyház kötött bele, mert pár fundamentalista ortodoxnak nem tetszett, hogy a Krímről odaköltözik az a rendezvény, amelynek információik szerint homoszexualitás- és maszturbálásügyi minisztériuma is van (a VS.hu ilyen minisztériumokról nem tud), de csalódtak az Anakliában és környékén lakók is. A helyi lapok beszámolói szerint több grúz család vagyonokat költött arra, hogy kitatarozza a kiadó szobáit, vagy rendbe hozza boltját a fesztivál idejére, de a látogatók alacsony száma miatt végül elestek a várt bevételtől. Marsunok ezzel szemben arra panaszkodott, hogy a fesztiválon és környékén a boltok és kocsmák a Grúziában megszokott árak nyolc-tízszeresét kérték a látogatóktól. Hogy sikerül-e megtalálni a közös hangot, az kérdéses. A Messenger azt írja, hogy a KaZantip a nyáron tízéves szerződést írt alá Grúziával, hogy a jövőben is itt rendezze meg a fesztivált, de a balhé miatt simán lehet, hogy felmondják a szerződést (Szigua nekünk azt mondta, a kezdetektől fogva volt egy miniszter, aki fúrta a fesztivál ötletét, de azt nem volt hajlandó elárulni, Kvirikasvili volt-e az), hiszen a grúz politikusok most úgy érezhetik, hogy teljesen értelmetlenül hergelték fel a hatalmas politikai befolyással rendelkező ortodox egyházat. A balhé mindenesetre nem szegte Marsunokék kedvét. Hogy jövő nyáron mi lesz, azt még nem tudni, de már most bejelentették, hogy folytatják, és február 18. és 28. között Ecuadorban rendezik be téli kolóniájukat. Mellesleg a KaZantipa.net oldalon már van egy kisebb közvélemény-kutatás is, ahol a szervezők arra kíváncsiak, hogy mennyi ideig maradnánk, mennyit költenénk, valamint arra, hogy milyen színű homokot és vizet szeretnénk az ecuadori buliban látni (utóbbi kettő nyilván vicc, vagyis hát ki tudja). (A képeken az ukrán, a videókon a grúz KaZantip látható.)