Roma téma tarolt a Katalizátor-díjon

Fotó: Vs.hu/Kozma Zsuzsi / Vs.hu/Kozma Zsuzsi

-

HÁTTÉR

Színház és képek a falon – de mégsem. A Hiányzó padtárs és a Gallery8 is a magyarországi cigányságot érintő problémákkal foglalkozik, párbeszédet igyekszik teremteni. Vasárnap este átadták az 500 ezer forinttal járó, társadalmilag elkötelezett művészetet elismerő Katalizátor-díjakat.


„Nem tudtam, hogy lesznek ezek a maszkok, tök jó” – indított a Trafóban tartott átadót levezérlő Nagy Gergely. Maszkot minden széken találtunk, leginkább viszont azokhoz az arcokhoz tartoztak, akikről a jól informált néző tudhatta, hogy német művészek – mindenki más talán valami olyasmit kódolt, ami egy rossz farsangi tripből maradhat. A karneváli figurák a díjátadón performanszokkal képviselték hivatásukat: már a ház előtt bömbivel üdvözölt egy maskarás, bohócszerű alak. Azt mondta,  willkommen, bienvenue, welcome.


-


A Katalizátor-díjat Művészet kategóriában a szegregáció kérdésével foglalkozó A hiányzó padtárs társadalmi színházi program, Motor kategóriában pedig a roma művészetet is támogató, Mátyás téren működő Gallery8 galéria nyerte. A Tranzit képzőművészeti egyesület által szervezett díjra december óta összesen 131-en pályáztak, ebből lett végül 4-4 döntős. Az átadón bemutatták magát a díjat és a nyitott szűrési folyamatot. A foglalkozásaikat tekintve kurátorokból, művészekből, egyetemi tanárokból és aktivistákból álló zsűri méltatott, kérdezett, gondolkozott egy kicsit, majd döntött.

„Az, hogy nyolcból két projekt kifejezetten roma témával foglalkozik, Magyarországon, a mai társadalmi helyzetben leginkább azt mutatja, mennyire súlyos problémák vannak” – mondta kérdésünkre Papp Gáspár, a Katalizátor projektkoordinátora. A Katalizátor-díj nem állami díj, nem bankos szponzorációs téma, nem is a mecenatúra hagyománya. Leginkább az egyéb kategóriába esik. „500 ezer forint egy Hiányzó padtárs projektnek nem tudom, mire lehet elég, talán egy róluk szóló konferenciára, újabb turnéra, néhány további előadásra. Ha megnézzük, milyen összegekből dolgoznak a jelöltek, és milyen elképesztő emberi erőforrást vonnak be – miközben persze számít, mégsem a pénz tűnik a legfontosabbnak.”



A díjat a Tranzit 2010-ben alapította. Hegyi Dóra, az egyesület vezetője az átadón azt mondta, akkoriban különösen aktuálisnak tűnt, hogy a hagyományosan befelé forduló művészet kifelé nyisson. Tágítva a témakört, több kulturális területet bevonva alakult és alakul máig a Katalizátor. Tavaly az önszerveződés volt a téma, a téli diáktüntetéseket és egyetemfoglalásokat vezető, bázisdemokratikus fórumokat tartó Hallgatói Hálózat nyert. Ahogyan a díj fókusza, a díjazás menete sem kőbe vésett, folyamatosan változik – idén kívülről bárki beleszólhatott. A Tranzit ezzel a döntésével többek között azon van, hogy a szakma se fásuljon bele saját magába.

A szervezők a jelölési folyamat indítása után körülbelül egy hónappal Nyitott Fórumot tartottak, ahol a pályázókat szűrő szempontokat együtt alakították ki. Matricával, ötleteléssel, vitával, külföldi modellpéldákkal. A részvételhez nem kellett művészethez, társadalmi problémákhoz kötődő munkával rendelkezni. Igaz, hogy aki tud a Tranzitról vagy a Katalizátorról, már kötődik egy réteghez. A díjátadón elhangozó mondatokban is volt pár igen hosszú, az „önreflexiót” kötőszóként használó körmondat – de ez mindegy, amikor az elismerés lényege a gyakorlat.


-


A Katalizátor idén a „társadalmilag elkötelezett művészetet” kereste, vagyis a cselekvő projekteket. A díj a szereplőket bemutatja egymásnak és egy tágabb közegnek – a belátható összegű pénznyeremény mellett ezzel is támogatja őket, közösséget igyekszik építeni. „Ezek kemény melók. Nagyon fontos, hogy elismerjük, és azt mondjuk, igen, te kellesz, baromi jól csinálod. Ez a Katalizátor legfontosabb feladata. Nem véletlen, hogy milyen témát választottunk idén. Ezekről a területekről (a döntőben szereplő projektek témái: hajléktalan emberek, romák, menekültek helyzete) lényegében kivonult az állam. A díjnak van politikai missziója.”

Az átadón a jelöltekkel együtt kitalált kisfilmeken mutatták be a Művészet kategória négy döntősét: a nyertesen kívül a nyolcadik kerületben működő 20 forintos operettet (többek között utcaszínházként leírható kezdeményezés), a hajléktalanságot vizsgáló székelyudvarhelyi A város és a lakói csoportot és a fiatal menekültekkel foglalkozó Open Doors Hungaryt. A Motor kategória shortlistjén a Gólya presszó, a város és folyó kapcsolatával foglalkozó VaLyo Csoport és A hiányzó padtársban is dolgozó Káva színházi és drámapedagógiai műhely szerepelt még.


„Jönnek a négerek”

A hiányzó padtársat szociológusok, drámatanárok és amatőr roma színészek hozták létre 2012-ben. Eddig tizenhatszor mutatták be középiskolás osztályoknak, járva az országot. A téma az oktatási rendszerben tapasztalható szegregáció. A projekt a társadalomtudományi kutatás és a részvételi színház eszközével gondolkodtatja el a diákokat. Bangó Roland, a kezdeményezés egyik amatőr roma színésze azt mondta, munkája és A hiányzó padtárs összefüggenek. „Másfél éve dolgozom a CFCF – Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványnál, kőkeményen a szegregáció ellen vagyunk.”

A projekt során a diákok az előadás előtt és után is kérdőíveket töltenek ki. „Mi már helyben érezzük, mi van. Mikor egyszer egy budapesti középiskolába mentünk, a fiatalok kinéztek az ablakon, és csak annyit mondtak: Jé, jönnek a négerek.” A kommunikáció- és médiaszakos Bangó Rolandnak a legmaradandóbb emlékei azokhoz az élményekhez kötődnek, mikor előadás után kérdeznek tőlük a gyerekek. „Nem egyszer pályaorientációs tanácsadóként léptünk fel… Előfordult, hogy volt az osztályban roma származású diák, és a kérdéseknél spontán mellénk ült. Ő válaszolt például arra, hogy hogyan éli meg cigányként a mindennapjait egy elit gimnáziumban.”


-