Radnóti utált síelni

Fotó: MTI/MTVA / Kallos Bea

-

December elején jelenik meg Radnóti Miklós özvegyének, Gyarmati Fanninak a 12 éven át írt naplója. A több mint hárommillió karakteres szöveg nem irodalmi mű, hanem dokumentum. Egyrészt erős irodalomtörténeti értéke lesz, másrészt a magyar nőirodalom megkerülhetetlen forrása és a holokausztirodalom fontos szövege. Egy ágyneműtartóban találták meg és kíméletlenül őszinte.


A februárban elhunyt Gyarmati Fanni ragaszkodott hozzá, hogy az 1935-ben elkezdett és férje újratemetéséig, 1946 őszéig írt naplót csak halála után jelentessék meg. Ha egyáltalán. Ugyanis azzal a céllal írta, hogy megmaradjanak számára a Radnótival közösen eltöltött évek. Gyarmati Fanni utált naplót írni, a szöveg nem a közönség számára készült, viszont Ferencz Győző szerkesztő szerint épp ezért kíméletlenül őszinte.


Ha nem szép, nem nyúlnak bele

A napló gyors kézírással, egy fekete grafitceruzával született; Gyarmati esténként, lefekvés előtt írta bele a történéseket. "Néha talán el is aludt" - mondta a sajtótájékoztatón Ferencz Győző, aki szerint fontos, hogy nem irodalmi szövegről van szó.

A napló úgy kezdődik, hogy Gyarmati és Radnóti kapnak egy zöld színű, kemény fedeles naplót a Bayer gyógyszergyártól, és összevesznek, hogy ki írjon bele. Végül Gyarmati kapja, aki kezdetben, ahogy Ferencz Győző mondja, kifejezetten ügyetlenül ír, rövid és esetleg mondatokkal. A napló utolsó két-három évében viszont már egy gyakorlott író szövegét olvassuk.

Tíz határidőnapló készült eredetileg, ezeket Ferencz Győző irodalomtörténész, aki gyakori vendége volt az idős Gyarmati Fanninak, az özvegy ágyneműtartójában találta meg. A kézzel írott naplót egyébként Gyarmati, feltehetően a hetvenes években, elkezdte gépírással átírni. Ennek a két változatnak a későbbi összevetése a szerkesztői munka fontos része volt. Ferencz azonban kiemeli, hogy ha egy mondat nem volt a hagyományos értelemben "szép", ő nem nyúlt bele, meghagyta olyannak.


Barátok, nácibarát sajtó, szexuális problémák

Gyarmati Fanni naplója nem irodalmi mű ugyanis, hanem dokumentum. Nem olyan, mint Márai Sándor, Ortutay Gyula vagy éppen Radnóti naplói, mondja Ferencz Győző, viszont egyrészt irodalomtörténeti jelentőséggel bír, hiszen a szövegből kibomlik egy tágabb irodalmi élet a Nyugat, a Magyar Csillag és a nácibarát sajtó megjelenítésével; másrészt a napló egy fiatal nő önarcképe a mindennapjain keresztül (legyen szó az öltözködéséről vagy éppen a szexuális problémáiról), méghozzá egy olyan nemzedékhez tartozó nőé, amely elsőként ment dolgozni az első világháború után.

Ugyanakkor a napló a holokausztirodalom fontos forrása is, "két vallástalan ember története, akiknek a felmenői zsidó vallásúak voltak". A napló kezdetekor 23 éves Gyarmati Fanni Radnóti (második) újratemetéséig írta a naplót, 1946 őszéig. Akkor már jóval túl volt a harmincon.

A napló utolsó mondata megrázó, de ironikusnak is hat: Gyarmati Fanni elővesz egy könyvet, amelyet "korábban elkezdtem, de abbahagytam". Ez egyébként Paul Morand náci kollaboráns író könyve. Tehát a napló, bár szándéktalanul, de úgy záródik, hogy Gyarmati "abbahagyta". Nincs miért tovább írnia.


A levelek és a napló zárolva vannak

A hárommillió karakterből álló szöveget december elején jelenteti meg a Jaffa Kiadó. Feltehetően kétkötetes lesz a kiadvány, ezzel a szerkesztők olvasóbaráttá szeretnék tenni a nem mindig könnyű szöveget. A napló egyébként, ahogy azt Ferencz elmondta, nem túl érzelmes, de az például kiderül belőle, hogy Radnóti utált síelni. Ami kifejezetten vicces, ha arra a közismert fotóra gondolunk, amelyen a költő épp síel. A szöveg elsősorban magánéleti, de a közéleti és politikai utalásokat lábjegyzetek magyarázzák majd.

Gyarmati teljes hagyatéka, azaz a napló, a levelezések és egyéb szövegek 2008-ban kerültek a Magyar Tudományos Akadémiához. A levelek és a napló zárolva vannak, de ez a mostani publikációval valószínűleg változni fog. A hagyaték többi része kutatható, de csak engedéllyel.