Minden pasija meghal, mégis beleszeretünk

Forrás: A Company Hungary

-

Nagyon lehet örülni a Liza, a rókatündérnek, mert ez már a sokadik magyar film az elmúlt fél évben, amelyik szemmel láthatólag a közönségnek készült, és nemcsak valami ködös művészi víziót akart megvalósítani. Lefegyverző mese a szerelemről, egy olyan fiktív világban, amelynek megteremtése önmagában kiemelkedő teljesítmény.


Tavaly a VAN-nak és az Utóéletnek örültünk nagyon, két olyan magyar első filmnek, amely nemcsak pompásan sikerült, hanem azt mutatta, hogy a most színre lépő fiatalok már nem tagozódnak be a magyar filmgyártást uraló lélektaposó művészfilm kontra ostoba komédia kettős felosztásba, hanem a saját hangjukon szólalnak meg, és más műfajokban is képesek gondolkodni. Nagyon különbözők persze, de mindkét film keveri a drámai és vígjátéki elemeket, mindkettő a felnövésről szól, és elemelve, játékosan reflektálnak a mai magyar valóságra.

Ujj Mészáros Károly Liza, a rókatündér című első nagyjátékfilmje is efféle, több műfaj közt ügyesen egyensúlyozó keverék, ennek a középpontjában is az áll, hogy egy ember hogyan talál rá a saját hangjára, ugyanakkor, ami a valósághoz fűződő viszonyát illeti, új színt hoz a magyar filmes palettára: olyan romantikus fekete komédia, ami nem is próbál meg valószerű lenni, hanem egy mesevilágot teremt maga köré.


Balsai Móni és Schmied Zoltán a Liza, a rókatündérben


Ha csak annyit tudnék egy filmről, hogy Csudapesten játszódik, nem biztos, hogy rohannék megnézni, de a rendező és munkatársai olyan magabiztossággal és következetességgel építik fel ezt a mondjuk, hogy a 60-as évek Budapestjét kapitalizmussal megbolondító, retrós világot, hogy öröm benne mozogni. Nemcsak képzelőerő, hanem pénz és főleg igényesség kell ehhez, és úgy tűnik, itt mindhárom megvolt, mert semmi sem zökkenti ki a nézőt az utolsó Centrumos zacskóig hiteles univerzumból.


David Sakurai mint a japán popsztár kísértete


Ez az alap ahhoz, hogy bevonódjunk Lizának, az ártatlan, álmodozó ápolónőnek az életébe, aki 30. születésnapján elindul, hogy megtalálja a szerelmet. A történet gerince hagyományos romantikus vígjáték: a főhősnő sok mókás hányattatáson keresztülmegy, míg végül egymáséi lesznek az Igazival. Ilyen tekintetben nem nyújt újat a film, viszont a célhoz szellemesen egyedi úton vezet el minket. Lizát ugyanis a párkeresésben egy japán popsztár féltékeny kísértete (David Sakurai) próbálja megakadályozni, aki sorban kinyírja a lehetséges jelölteket, a naiv Lizával pedig elhiteti, hogy ő egy férfilelkekre utazó rókatündér, és miatta halnak meg a pasik.


Bede-Fazekas Szabolcs mint a finn westernzene iránt rajongó Zoltán zászlós


A film légiesen könnyed, de groteszkbe és morbidba át-átcsapó hangvételéről sok minden eszünkbe juthat: cseh bohózatok, dán fekete komédiák, vagy akár Jim Jarmusch lepukkant helyeken kavargó elveszett hősei; a Liza után nyomozó Zoltán zászlós figurája meg mintha egyenesen egy Kaurismaki-filmből lépett volna elő, bár folytonos sérüléseivel van benne egy adag a Sörgyári capriccio Pepin bácsijából is. A Liza mégsem koppintja egyiket sem, hanem egyedi, bűbájos világot teremt, amiben nagyon jó lenni.


Jobb szélen Reviczky Gábor


A főhősnőt Balsai Móni alakítja, aki képes tökéletesen megtestesíteni azt a tágra nyitott szemű ártatlanságot, elvágyódást, ami a film elején uralja a figurát, de Liza egyre inkább felszínre törő pajkosságát és eltökéltségét is. És jó választás ő azért is, mert bár a Társas játék című sorozat nézői jól ismerik, mozifilmben még alig használták, és üdítő végre egy új arcot is látni a vásznon. Ez az egész szereposztásra érvényes: a Zoltán zászlóst alakító Bede-Fazekas Szabolcsot és a Henrik nevű, majdnem az igaz szerelem útjába álló nőcsábászt játszó Schmied Zoltánt sem látjuk annyit a moziban, hogy már unnánk a fejüket, sőt. De azért felbukkan Szabó Győző is, viszont az ő rövidke jelenése ebben a csapatban pont, hogy kedves kikacsintássá válik. A rendőrezredest játszó Reviczky Gábor az egyetlen, akit Ujj Mészáros pontosan arra használ, amire minden más rendező, de ezt kompenzálja azzal, hogy a figura meglepő módon számtalanszor kimondja, hogy a „kurva anyját”.

Kulcsfontosságú a zene is: a japán szellem Tövisházi Ambrus (interjú) által írt cuki slágerei és a többször visszatérő finn westernnóta az egyedi hangulat nélkülözhetetlen építőelemeivé válnak. Magyar filmben eddig nemigen láttunk halott japán énekes társaságában japán popszámra riszáló ápolónőt - már éppen ideje volt!