Illetve a pontosabb kérdés: mennyi időn belül őrülnénk meg? Lev Grossman felnőtteknek szánt fantasyregénye hősök és sárkányok helyett arról szól, hogy előbb-utóbb ki kell találni, mit csinálunk a világban.
Quentin Coldwater, tanulmányi versenyek többszörös győztese bármennyire szereti is a fantasyt, nem hisz a mágiában. Meg is lepődik, amikor nem a Princetonra hívják be felvételizni, hanem egy varázslóiskolába. Nagyjából így kezdődik a könyvhétre megjelent A varázslók című dark fantasy. Igen, ezt a történtet már ezerszer hallottuk – hogy messzebb ne menjünk, a Harry Potterben – és nagyjából mindenki el tudja mondani, hogyan kellene folytatódnia. A legnagyobb hiba, ha A varázslók olvasása közben is ezt a logikát vesszük elő. Lev Grossman első magyarul megjelent könyve kínálja magát, hogy felnőtteknek szánt potteriádát, keresztény szimbolikától megtisztított Narnia-sztorit lássunk bele. Ha másért nem, azért hiba ez, mert az első kötet felénél elfogy az iskolás szál.
Épp ez a gond, Q. Nem kell semmit csinálnod. Ez az, amit nem értesz! Nem ismersz egyetlen idősebb varázslót sem, a mi professzorainkon kívül. Odakint a nagyvilágban a senki földje van. Megtehetsz mindent, vagy akármit, vagy semmit, és az egész mit sem számít. Találnod kell valamit magadnak, ami mélyen foglalkoztat, ami igazán a szívügyed, máskülönben könnyen letérhetsz a helyes útról, és eltévedhetsz. Sok varázsló soha vissza se talál rá.
|
|
(...)az épp olyan volt, mint amikor ő kinyitott egy könyvet. Egy olyat, ami tényleg el tudta varázsolni, amivel a könyvek hallgatólagosan mindig kecsegtetnek, ám valójában szinte sosem teljesítenek be, méghozzá, hogy kiragadják az olvasójukat, igazán kiragadják abból a valóságból, amiben él, és elröpítik egy másik helyre, egy jobb világba.
A fenti idézet a könyv legelejéről származik, amikor először kerül szóba Quentin kedvenc könyvsorozata, a Narnia-könyvekhez a megtévesztésig hasonlító Fillory-sorozat. A könyvek a fiatalsághoz kötő kapocsként, közös álomként, tisztább, érthetőbb szabályok szerint működő világként folyamatosan felbukkannak a regényben. Ellenpontozzák az emberi viszonyok – család, első szerelem, első megcsalás, mégiscsak felnőtté válási történet A varázslók – kuszaságát. Egészen addig tehetik ezt, amíg a hősök a könyv utolsó harmadában át nem kerülnek Filloryba. De ez szinte már poéngyilkosság.
A könyv, bár egy trilógia első darabja, kerek egész. Bőven ad végiggondolni valót, a végén gonoszul csak megvillantja a folytatás irányát, hogy várjuk a következő kötetet.