Megdöntötték Tímeát: végre nincs Lánchíd a magyar vígjátékban

-

HÁTTÉR

A Megdönteni Hajnal Tímeát romantikus vígjáték, nem több, de nem is kevesebb. Helyén van. Nincs benne szerencsére Lánchíd, Parlament, és egyáltalán: hiányzik belőle Budapest nagytotálban. Nem készült hozzá videoklip, nincs benne táncos jelenet. A reklámfilmiparból jött rendező és forgatókönyvíró reformált egyet a magyar vígjátékhagyományokon. Erről azért megkérdeztük a készítőket is.


Herczeg Attila filmje a trailere alapján nem sok jót ígért, gyenge forgatókönyvet és egy magyarosított Amerikai pitét viszont annál inkább. Szerencsére azonban kellemes csalódás érte a nézőtéren ülő kritikusokat: a Megdönteni Hajnal Tímeát meglepően tisztességes romantikus vígjáték lett, nemigen lehet belekötni. A cím pedig, akármilyen megosztó is lehet, pontosan azt takarja, amiről a történet szól. A szupermodell Tímeát (Osvárt Andrea) legalább két volt osztálytársa akarja ágyba vinni, miután megpillantják őt az érettségi találkozón. Az egyiknek rögtön a történet elején sikerül is: Horváth Dani (Simon Kornél) már a gimiben bele volt zúgva Tímeába, aki azóta csak még szexibb és ragyogóbb lett, így miután az osztálytalálkozón jól berúgnak, rögtön egy ruhatár kabátrétegei között és egymás ölében találják magukat. Mindkét fél egyébként egy rossz kapcsolat elől menekül a szexbe. A baj csak az, hogy míg Tímea szakítás után van, addig Dani esküvő előtt. És ekkor jön a képbe Bögöcs (Szabó Simon), a film frappáns narrátora és a film legnagyobb suttyója, aki felvételt készített a kis ruhatári afférról. Bögöcs megmaradt a gimis szintjén, ennek megfelelően Danit azzal fenyegeti, hogy ha az nem segít neki megdönteni Hajnal Tímeát, akkor tönkreteszi a kezében lévő aduásszal az esküvőjét. Innentől kezdve már csak az a feladat, hogy Dani és barátai miként hozzák össze Tímeát a gusztustalan, ablakon kipisilős, melegítős, valóban az Amerikai pitébe illő, expornós producer Bögöccsel. Ebből a kellemetlen helyzetből aztán meglepően sok vicces jelenet fakad, Szabó Simon karaktere és narrációja ütős karikatúra, nehezen lehet nála trógerebb figurát elképzelni. Osvárt Andrea, Simon Kornél, de Lengyel Tamás és Jordán Adél is jók, szerethető figurák a filmben, és bár a poénok hatásán kívül semmi meglepő nincs a forgatókönyvben, magyar szemnek már azt jól esik látni, hogy természetesen játszanak a szereplők. Hogy az egész hétköznapi, elképzelhető és nem erőltetett. Ráadásul már-már unortodox, hogy egy ennyire könnyed magyar popfilmben nem tűnnek fel Budapest látványosságai, és még csak külön videoklip sem készült a mozihoz, rossz zenei betétek sincsenek a filmben. Ezek az apró újítások annyira kellettek a magyar vígjátéknak, hogy nyugodtan szemet hunyhatunk afölött, hogy a sok obszcén szó és cím ellenére továbbra sem elég merész a film, egyetlen utolsó képkockát kivéve nincs például meztelenség benne, ráadásul a sztori ismét megmarad a pehelykönnyű kategóriánál. Következő lépésként jó lenne látni egy olyan magyar filmet, amely mondjuk az Élet napos oldalát közelíti meg színvonalban.



Mit gondolnak ők?

Szabó Simon (Bögöcs)

Melyik kiegészítődet szeretted a legjobban viselni a filmben? Mindegyiket gyűlöltem. A legjobban gyűlölt kellékem az a féreg napszemüveg volt, akkor utána jöttek a fülbevalók, amiket nagyon utáltam, aztán a nyaklánc, a hajfonatot pedig külön kiemelném, mert azt borzalmasan gyűlöltem. Mit szóltál a szerephez, mikor megkaptad? Mennyire érezted testhezállónak? Az első gondolatom az volt, hogy Jézus Mária, ezt a szerepet eljátszani?! Ahogy ez az ember beszél, meg mekkora paraszt, és milyen türhő? De aztán végül többszöri olvasás után szépen magamévá tettem a karaktert. Ez a folyamat nálam egyébként normális, mindig utólag jövök rá, hogy azok a szerepek, amiket az évek során kaptam, valójában mind-mind  álomszerepek voltak. A Bögöcs karaktere is ilyen.  

-


Mi lenne számodra az álomszerep? Hát az titok marad, nem szeretném lelőni a poént. De az biztos, hogy mondjuk a Kornél szerepét nem tudnám eljátszani, és nyilván ő sem az enyémet, mert a szereposztás nagyon karakterfüggő. Lehet azonban, hogy egy lecsúszott bokszolót vagy egy kallódó gengsztert, aki már kiesett az éjszakai életből, és nem találja a helyét, jól meg tudnék formálni.  

Simon Kornél (Horváth Dani)

Úgy tudom, hogy nagyon vágytál Dani szerepére.

Igazából azt mondtam, hogy ez egy olyan szerep, amiről az ember nem tudja, hogy vágyik rá, de miután elolvasta a forgatókönyvet, már vágyik rá. Ez valójában nemcsak konkrétan Dani karakterének, hanem az egész könyvnek köszönhető. A forgatókönyv egy kicsit formabontó, de mégis vicces, és van némi igazságtartalma is, tehát  mond is valamit azon túl, hogy szórakoztat. Mitől formabontó a film? Eléggé explicit. Magyar vígjátékban még nem nagyon láttunk ilyet. Persze, vannak ennek a stílusnak hagyományai tőlünk Nyugatabbra, például a Ben Stiller-vígjátékok ilyenek. A humornak az obszcén formája, valamint a testiség kezelése, az, hogy miből csinálunk viccet, hogy mutatunk-e hányást a földön vagy sem, viszont már idegen egy kicsit a magyar vígjátékoktól. Illetve maga a Bögöcs-figura, egy ennyire tufa motorja sem volt még igazán magyar vígjátéknak.  

-


Sokszor azért nem jók a filmekben a magyar színészek, mert érződik rajtuk, hogy színházi színészek. Egyetértesz ezzel?

Hogy egy színész miként játszik egy filmben, az teljesen rendezői kérdés. Ha például egy rendező látja, hogy a színésze túljátssza magát, ami egy filmben soknak bizonyul, szerintem azt le kell csippenteni mindig. Attila egyébként hihetetlen figyelemmel és gondossággal fordult ez ügyben felénk. Amikor én azt éreztem, hogy már annyira kevés, amit csinálok, hogy ebből senki nem fog semmit látni, akkor Attila mindig bejött, és azt mondta, hogy „Kornél, ez egy picit sok.” Most megnézve a filmet, totálisan igaza lett. Nem kell semmit csinálni, csak benne kell lenni a szituációban, és már látszik is a vásznon.

Herczeg Attila (rendező)

Mi tetszett meg neked Csurgó Csaba forgatókönyvében?

Egyrészt Simon Kornél figurája, aki egy nagyon közismert karakter. Dani egy szerethető, helyes srác, de nem egy Brad Pitt, inkább csak szofisztikált és rendes. Ott van neki ez a Réka lány, aki egy jó parti lenne, a jövendőbeli apósánál állása van, egyszóval minden adott ahhoz, hogy végigcsinálja ezt a házasság dolgot. És mégis: egyszer csak ez az ember, aki láthatóan nem boldog ebben a kapcsolatban, és nem ugyanaz hajtja őt, mint Rékát, felismeri, hogy nem ez az út vezet az ő boldogságához, és képes felállni, leporolni magát, majd továbblépni. Tetszett ez az egyszerű történet. Másrészt azt szerettem meg, hogy remek humora van a könyvnek, a figurák életszerűek, így a film egyébként 90 százalékban ugyanaz is lett,  mint a könyv. A szórakoztatás mellett pedig van benne egy pici igazságmag is.

Miben változott a film forgatókönyve a Filmalap fejlesztése során, milyen volt eredetileg a könyv?

Egy rövid, de intenzív periódusunk volt a Filmalapnál, amikor egy konzultáció keretében fejlesztettük a könyvet. Ez idő alatt végül egy-két olyan dolog költözött a könyvbe, amely nekem sokat számított. Például Réka családját később hoztuk be a történetbe, mert fontos volt, hogy megjelenjen a filmben egy másik generáció is. Eredetileg nem volt benne a történetben, hogy mi az, ami tulajdonképpen hiányzik Daninak a Rékával való kapcsolatából, mi az, ami miatt nem működik kettejük között a dolog. Így, hogy felépítettük Réka backgroundját, egyúttal érezhetővé is tettük, hogy Réka családi háttere mennyire nyomasztja Danit.

Én éreztem némi politikai áthallást: a családcentrikus, a gyarapodásért mindent elkövető apa pont stadiont épít.

Nem, nincs benne politika. Nem akar politizálni a film, maximum csak moralizál. Az apa inkább egy olyan karakter, aki miközben épít nagy dolgokat, és mindene a család, azért oda-oda kacsint a Hajnal Tímea melleire is. Az apában inkább egyszerűen csak egy álszent figurát akartam megjeleníteni.

Melyik volt a filmben a legnehezebb jelenet?

A ruhatári. Én azt gondolom arról a szeretkezős jelenetről, hogy függetlenül attól, hogy explicite az aktust látod, viszont csak az Andi karja meg a nyaka látszik, átérzed, hogy ott valódi szeretkezés történik. Átjön, ahogy elszabadulnak az érzelmek és a vágyak. És mindezt a két színész egy ötvenfős stáb előtt, hajnali négykor képes volt újra és újra eljátszani. Na, én akkor döbbenten álltam előttük, és minden tiszteletem az övék volt. Osvárt Andreával készült hosszabb interjúnkat itt olvashatja