Lássuk azokat a mellbimbókat!

Fotó: Getty Images / Araya Diaz

-

Bár már a történelem hajnala óta lázban tartja az emberiséget, az utóbbi időben még nagyobb figyelmet kapott egy parányi testrész, a mellbimbó.


Legalábbis a női mellbimbó, ugyanis a férfiaké továbbra sem érdekel senkit. Tulajdonképpen pontosan erre a problémára akarják felhívni a figyelmet a Free the Nipple (Szabadítsd fel a mellbimbót) mozgalom aktivistái, akik szerint elfogadhatatlan, hogy míg egy férfi nyugodtan mászkálhat az utcán félmeztelenül, addig egy nő nem teheti meg ugyanezt anélkül, hogy jobb esetben csak megszólják, rosszabb esetben pedig még le is tartóztassák. A közösségi médiában futótűzként terjedő mozgalomban sokan a női egyenjogúságért folytatott küzdelem legújabb frontvonalát látják.


A Free the Nipple jelszó mögé számos híresség is felsorakozott, igaz, egy részüknek különösebb ideológia nélkül sem okozott gondot egy-egy kósza villantás. Miley Cyrus és Rihanna többször is összerúgta a port az Instagram moderátoraival, amiért azok levették a képmegosztó alkalmazásról a túl sokat mutató képeiket – legutóbb pedig Will Smith 14 éves lánya, Willow borzolta fel a kedélyeket, mikor fedetlen női melleket ábrázoló felsőben pózolt egy képen.


Willow Smith mutatott is cicit, meg nem is


Mit szabad egy mellbimbónak?

Ugyan technikailag az Egyesült Államok nagy részében egy nőnek jogában áll félmeztelenül flangálni, ha éppen ahhoz van kedve, a gyakorlatban ez mégsem feltétlenül érvényesül. A GoTopless szerint csupán három államban – Utah-ban, Indianában és Tennesseeben – vannak tiltólistán a fedetlen női keblek, mégis szinte mindenhol valamilyen retorzió éri azt, aki nyilvánosan szabadul meg a felsőjétől.


Az 1900-as évek elején egyébként még a férfiaknak is tilos volt félmeztelenül mutatkozniuk, ezért is kellett mutatós birkózógöncben feszíteniük a strandon. 1934-ben azonban pár renitens alak mégis fedetlen felsőtesttel ment le Coney Island egyik tengerpartjára, majd fellebbeztek az 1 dolláros bírság ellen. A pert megnyerték, minek következtében 1936-tól legálissá vált a férfias mellkasok mutogatása.

A jogi akadályok mellett azonban ott vannak még a morális gátak is, amelyek miatt egy nő biztos lehet benne, hogy nem marad szó nélkül, ha félmeztelenül száll fel a buszra. A Free the Nipple mozgalom tehát a női mellbimbók törvény előtti egyenjogúsága mellett az azokat körülvevő tabuk ellen is küzd.



Hogyan lehet az, hogy egy ember halálát egyenes adásban mutatják a médiában, de egy mellbimbó már kiveri a biztosítékot?

– teszik fel a kérdést a csoport aktivistái. Szerintük a probléma ott gyökerezik, hogy a közvélemény kontextustól függetlenül pornográfnak tartja a mellbimbók ábrázolását. És ez fordítva is igaz, egy aktképről elég szinte csak a mellbimbókat levarázsolni, hogy tökéletesen családbaráttá tegyük azt. A mozgalom képviselői szerint ideje felnőttként viselkednünk, és úgy tekintenünk a mellbimbókra, mint bármelyik másik testrészre, nem pedig mint apró szexuális atombombákra.


A mellbimbó-felszabadítás krónikája

Hogy pontosan mikor és hogyan kezdődött a mellbimbók öntudatra ébredése, azt némi homály fedi. Talán érdemes 1986-ban kezdeni a történetet, amikor a New York állambeli Rochesterben hét nő a törvénnyel szembeszegülve félmeztelenül ment ki az utcára. Akkor ugyan le lettek tartóztatva, viszont pár évvel később, 1992-ben a bíróság felmentette őket, és legálissá tette a nők számára is a fedetlen felsőtesttel mutatkozást – ezt a lépést később számos állam követte.


A mozgalom mai formájára a legnagyobb hatást a tavaly bemutatott Free the Nipple című film tette: Lina Esco alkotása ugyan nem nyűgözte le a kritikusokat, mégis már a készítése közben nagy nyilvánosságot kapott, és jókora löketet adott a mozgalomnak.


Lina Esco


A film egy lázadó természetű lányról és egy újságírónőről szól, aki követi őt a félmeztelen tüntetéseire. Mikor az egyik megmozdulás alkalmával a lányt letartóztatják, az Esco által alakított újságíró megpróbál utánajárni, vajon miért nem lehet a női anatómia egyes részeit mutatni a médiában, miközben a mértéktelen erőszaknak nincsen semmi akadálya. A film csúcspontja akkor jön el, amikor egy csomó félmeztelen nő kiszalad a zsúfolt Times Square-re.



Kik a mellbimbófront szabadságharcosai?

A Free the Nipple mozgalom elsősorban a közösségi médián keresztül szerveződik – a mellbimbóügyben relatív toleráns Twitteren 134 ezer követője van, közülük sokan képeket is töltenek fel magukról, így állítva mellbimbóikat a szent cél szolgálatába.


A misszió nehéztüzérségét azonban azok a celebek alkotják, akik nem restek melleikkel ostromot indítani az Instagram ellen, mint Miley Cyrus vagy Rihanna. A két excentrikus énekesnő mellett olyan visszahúzódóbb hírességek is a tettek mezejére léptek, mint Keira Knightley, Bruce Willis lánya, Scout pedig egy szál szoknyában sétálgatott New York utcáin.

Természetesen a meztelen testek Tolkienje, George R.R. Martin is elhivatott támogatója a Free the Nipple-nek. Szerinte az európai tengerpartokon teljesen megszokott látvány a női mellek minden létező formája – ha valaki ott nő föl, csak unottan annyit mond: ott van még egy mell.


Mi a helyzet a magyar mellbimbókkal?

A Free the Nipple magyaroszági térhódítása még várat ugyan magára, de az amerikai mozgalomnál jóval szakmaibb és univerzálisabb célokat kitűző Ars Erotica alapítvány már évek óta küzd hazánkban a szexuális szabadság és az egészséges testtudat megerősítéséért.


Mester Dóra Djamila, az alapítvány szakmai vezetője szerint valóban nem lenne helye kettős mércének a női és a férfi mellbimbók tiltásánál, azonban azt is fontos megérteni, milyen kultúrtörténeti okok vezettek a mai helyzet kialakulásához. A női mell szerepe nagyon összetett, nem egyszerű testrészről van szó, csak a maga kulturális jelentéseivel együtt értelmezhető. A női mell a mi kultúránk szerint egyszerre tölt be anyai biológiai funkciókat, egyben (túlzottan is) szexualizált testrészünk. Hogy éppen melyik szerepet tölti be, azt a szexedukátor szerint sokszor nem az adott mell viselője, hanem az idegenek pillantásai döntik el. A női mell ilyen értelemben közügynek számít.

Mester Dóra emlékeztet arra, hogy bármerre nézünk, körülvesz minket a szexualitás, és képmutató hozzáállás lenne az ellenkezőjét állítani csak azért, mert néhány részlet ki van takarva. Példának hozza a nyíltan orális szexre utaló reklámokat, amelyek nem mutatnak ugyan szemérmetlen testrészeket, mégsem különböznek sokban egy explicitebb képtől.


Férfiak és nők meztelenkednek plakátokon, újságosstandokon, hirdetéseken, úton-útfélen, de úgynevezett „nemi szerveik”, konkrétan a férfiak farka és a nők puncija ki van takarva minden képen. Mintha nem maga a kép egésze – függetlenül a kitakart „érzékeny” részektől – tartalmazná az üzenetet, hordozná az erotikát.

Mester Dóra szerint a felnövekvő generációkra nem az olyan intim testrészek látványa ártalmas, mint amilyen a mellbimbó, hanem az ellentmondó és kaotikus üzenet, amely ma a médiában a szexualitással kapcsolatban megjelenik. „Egyik keblét felfedi, csábít, hívogat, majd, ha kíváncsian utána nyúlnál, az ujjadra koppint, tilt, eltakar. Tökéletesen újra- és újratermeli a nyugati kultúrkör szexualitással kapcsolatos minden kettősségét, ellentmondását: a szex jelen van mindenütt, mégis bűnös, titkos, tiltandó.”