Kezdünk megszokni a Z dimenzióban - a kedvenc könyveink idén

Fotó: Getty Images, / Christopher Furlong

-

Melyik könyvet vinnénk magunkkal a Marsra, ha csak egyet vihetnénk? Létezik-e olyan, hogy mágikus-bürokratikus realizmus? Melyik kötelező olvasmánytól válna Magyarország egy jobb hellyé? Ezek voltak a VS.hu szerzőinek és munkatársainak legfontosabb olvasmányélményei idén.



Jonathan Wilson: Futballforradalmak. A foci története és taktikai fejlődése a kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig

Jó, én megvettem idén leértékelve David Beckham önéletrajzi fényképalbumát is, de szerencsére az utóbbi években a komolytalan vagy leginkább szórakoztató céllal írt focis könyvek mellett hiánypótló munkákhoz is hozzájuthatunk magyar fordításban. Ilyen Jonathan Wilson korszakos könyve is, a Futballforradalmak, amelyben a foci másfél évszázados történetéről olvashatunk. A szabályrendszerek és a taktika alakulását, fejlődését a 19. század második végétől, az angliai kezdetektől követjük nyomon, de ott ülünk a Monarchia kávéházaiban is, ahol a töprengő zsidók megreformálják a játékot, és megismerkedünk olyan kortárs mesterekkel is, mint Marco Bielsa vagy Pep Guardiola. A rengeteg érdekes és vicces történet, a még ennél is több meccsinfó, és a kulcsjelentőségű pillanatok bemutatása mellett a könyv nagy erénye, hogy stílusa bárki számára érthető és izgalmas. (Benedek Márton)


Szerb Antal


Havasréti József: Szerb Antal

Havasrétiről nemcsak azt érdemes tudni, hogy széles műveltségű, felkészült és nagyon alapos kultúrtörténész, hanem azt is, hogy tudományos szövegei is olvasmányosak és viccesek. Szerb Antallal hosszú éveken át foglalkozott, kutatómunkájának eredménye ez a tavaly év végén megjelent, vaskos monográfia. Szerb szépírói és irodalomtörténészi életművének egységéről, az író gondolkodását, szellemi horizontját meghatározó európai mintákról és filozófiákról, a katolicizmusért lelkesedő, zsidóként agyonvert tanár identitásküzdelmeiről, az öniróniára és némi polgárpukkasztásra bármikor kapható humanista stílusáról egyaránt rengeteget megtudhatunk. Talán nehezen hihető, de a páratlanul aprólékos könyv – csak az irodalomjegyzék negyven oldalt tesz ki – végig szórakoztató és élvezetes, talán azért, mert Szerb lelki világát, emberi tulajdonságait tekintve is érezhetően közel áll a szerzőhöz. Ha Havasrétin vagy rajtam kívül más is úgy érzi, hogy megölelgetné és sörözni hívná Szerb Antalt, ha egy időgép segítségével találkozhatna vele, az olvassa el ezt a könyvet. (Kránicz Bence)



Andy Weir: A marsi

Minden kornak megvan a maga prófétája: írók, akik megálmodják a könyvet, amit a kor gyermekei magukkal vihetnek az ismeretlenbe. A hajózás korában a Robinson Crusoe bújt meg a láda aljában. A repülés hőskorában Saint­-Exupéry műveit tették a pilótaülés alá. Az autópályák vándorai J. G. Ballard Concrete Island című regényéből tanulhatták meg a betonon való túlélés fortélyait. A holdutazók Arthur C. Clarkot olvastak. Most, a marskorszak hajnalán Andy Weir írta meg a Mars One program és a hard sci-­fi rajongóinak evangéliumát: A marsit. Letehetetlenül izgalmas túlélő-­sztori és valóságos tárháza a hihetetlen ötleteknek, amelyek azonban egytől­ egyig kiállják a tudományosság savpróbáját. Ha holnap a Marsra indulnék, ez biztosan rajta lenne a Kindle­-ön. Akkor is, ha csak egy könyv férne rá. Egyetlen idei megjelenés fogható hozzá, Chris Hadfield ezredes önéletrajzi könyve a valóságos űrhajózás világáról. Tökéletes bevezetés A marsihoz. (Sirokai Mátyás)


Alice Munro


Alice Munro: The Moons of Jupiter

Volt idén tavasszal néhány hét, amikor túl sok minden történt. Akkor vettem elő ezt a könyvet. Olvastam már korábban is Alice Munrót, de nem voltam oda érte, most viszont megragadott az az elmélyült figyelem, amellyel az emberi érzések végtelen skáláját ábrázolja a novelláiban. Nem Munro változott, hanem én. Ő ebben a kötetben is arról írt, amiről mindig: hétköznapi emberekről, kis súrlódásokról és beláthatatlan szakadékokról családtagok között, feszült, reménytelen párkapcsolatokról, vagy éppen egy húsfeldolgozó üzem dolgozóinak kusza viszonyairól. Én viszont mostanra megértettem, hogy ezek a történetek nem azért tanulság nélküliek, mert a szerzőnek nincs dramaturgiai érzéke vagy mondanivalója. Az apró érzelmi rezdülések finom ábrázolása révén az válik nyilvánvalóvá, hogy még így is csak a felszínt kapargatjuk, mert a lényeg megfoghatatlan, és nem önthető szavakba. A szereplők legnagyobb titkait az elbeszélő sem ismeri, és még ők maguk sem képesek megfogalmazni belső monológjaikban. Tanulság nincs, csak pillanatnyi felismerések vannak; csúcspont nincs, de vannak meghökkentő szimmetriák, sorsszerűnek tűnő véletlenek; aztán csak folyik tovább az élet a maga banalitásában. Általánosítani lehetetlen, de ahhoz, hogy ezt belássuk, sok egyedi történetet kell ismerni. Erre ad lehetőséget Munro, és erre ad lehetőséget az életünk. És talán ezt hívják élettapasztalatnak. (Veszprémi Nóra)


Holtodiglan


Gillian Flynn: Holtodiglan

Ez a kriminek álcázott fifikás regény már azzal megveszi az embert, hogy ötszáz oldalon keresztül olyan erővel húz magával a sztorija, hogy képtelenség letenni, pedig sokáig úgy tűnik, csupán egy eltűnt feleség utáni nyomozás fordulatos történetét kapjuk. Az igazi csavar csak az utolsó oldalakon jön, amikor kiderül, nem is krimit olvastunk, hanem egy pengeéles, iszonyú sötét szatírát a párkapcsolatok természetéről. Ennyire kiábrándító tanulságú regényen ilyen jól még sosem szórakoztam. (Bujdosó Bori)


Bertók László

Bertók László


Bertók László: Ott mi van?

Mármint ott, a halál után – legalábbis a Mi van a halál után? című vers alapján így értelmezhetjük a pécsi költő, Bertók László legújabb kötetének címét. A szonettek mestere nem csupán az ottra, de az ittlévőkre is épp úgy rákérdez, igyekszik a megszokott rendkívüli precizitással értelmezni a kiismerhetetlen és a kiismerhető jelenségeit. Folyamatosan pontosít, újabb és újabb értelmezési lehetőségeket vet fel, igyekszik összeegyeztetni objektív valóságot és szubjektív megismerést. Persze, a végeredmény nyugtalanító, nem is lehet más. Bertók ezúttal is a létezés lényegére vonatkozó kérdéseket vet fel, de hagyja, hogy az olvasó tovább gondolja a leírtakat, nem kényszeríti rá nézőpontját – főként, hogy ezt a szempontot ő maga is folyvást keresi. Mindezt a jól ismert, alaposan kidolgozott formában, közérthetően, de nem leegyszerűsítve a felvetéseket. Persze, a kötet sokszor nem könnyű – főként az első ciklus az egy gondolatkört körbejáró „hosszúkák”-kal. Aztán a második ciklusban már csak momentumokat kapunk, felvetéseket, melyekre többnyire a töredékesség lesz jellemző. De a harmadik ciklus aforizmáit, csattanós felvetéseit, kifordított nézőpontjait sem érdemes kihagyni – nagyszerű lezárása ez a pécsi költő idei kötetének. (Lakner Dávid)


Captain America


Rick Remender - John Romita Jr.: Captain America Vol. 7.

Amerika Kapitány végre nem mellékszereplője a saját képregényének. Rick Remender történetében ugyanis minden körülötte forog. Steve Rodgers kapitányt foglyul ejti Amrin Zola, a hős régi ellenfele még a náci időkből, és átrángatja a Z dimenzióba, hogy tanulmányozza az USA első számú szimbólumát. Nem másért, mint azért, ami: ő az emberi fiziológiai és morális kiteljesedés egyetlen példánya. Rogers kapitány azonban megszökik, és kezd megszokni a Z dimenzióban. Felesége és gyereke lesz, mindeközben meg kell küzdenie régi ellenfeleivel - Zola mellett a Vörös Koponyával is -, vissza kell térnie a saját világába, és szembe kell néznie azzal, hogy már lassan százéves. (Szabó Dániel)


J. M. Coetzee

J. M. Coetzee


J. M. Coetzee: Jézus gyermekkora

Nem tudjuk, hogy a történet hol játszódik, ahogy azt sem, kik a főszereplőink. Sőt, azt sem tudjuk, hogy a szigetként leírt országban vannak-e egyáltalán őslakók, vagy mindenki csak bevándorló. Két bevándorló, egy fiú és egy férfi keres egy nőt, az anyát. Az új világban - bár a bürokrácia mindent áthat - senki sem tud semmit. Nincsen dokumentum a fiú igazi nevéről, semmi sem, ami egyáltalán igazolná, hogy létezik. Ezt szokják meg lassan a hőseink, akik folyamatosan csak kérdéseket tesznek fel. Nyomoznak, de nem az ügyüket próbálják előremozdítani, hanem az élet nagy kérdéseire keresik a választ. Én az egész könyvben vártam, hogy kiderüljön, miért éppen Jézus, aztán csak akkor értettem meg, amikor a végére értem. Jobb volt, mint egy krimi, elgondolkodtatóbb, mint egy vallási témájú regény. (Szabó Dániel)


Leftovers (US TV Series) (2014)

Jelenet A hátrahagyottak tévéváltozatából


Tom Perrotta: A hátrahagyottak

“Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk” - olvashatjuk Pál Apostol thesszalonikaiakhoz írt első levelében, Tom Perrotta kiváló lélektani regénye pedig ehhez a bibliai elragadtatáshoz kísértetiesen hasonló eseményből bomlik ki. Néhány évvel járunk azután, hogy a Föld lakosságának két százaléka , mintegy 140 millió ember nyomtalanul és megmagyarázhatatlan módon eltűnt a Föld felszínéről. A misztikus alaphelyzet ellenére A hátrahagyottak nem ennek a természetfeletti rejtélynek a lehetséges tudományos­-teoretikus megoldásáról szól, Perrotta ugyanis a Mapleton nevű kisváros lakóinak eltérő reakcióin keresztül inkább azt vizsgálja, hogy miként változtatta meg és roppantotta össze spirituálisan a társadalmat ez a traumatikus esemény. Ha pedig közelebbről nézzük, akkor ez a könyv nem más, mint egy szívszorító elégia a széthulló Garvey­ családért, ami egyúttal a saját hitünkkel kapcsolatban is elgondolkodtat bennünket. Nyugodt szívvel választhattam volna a könyvheti összeállításunkból is, de ha a 2014-­es esztendő legemlékezetesebb könyvére gondolok, akkor letisztult, gördülékeny stílusa, megválaszolatlanul hagyott, nyugtalanító kérdései és titokzatos szépsége miatt A hátrahagyottak még biztosan sokáig nem fog elereszteni. Külön öröm, hogy Tom Perrotta Damon Lindeloffal közösen egy nem kevésbé kiváló sorozatot készített a regényből idén az HBO számára. (Bajtai András)


Závada Pál


Závada Pál: Természetes fény

Magyarország-regény a második világháborúról és környékéről. Minden szempontból nehéz olvasmány, súlyra és tartalomra is: meg kell küzdeni vele, de megéri. Ha kötelező olvasmány lenne a Természetes fény, Magyarország egy sokkal jobb hellyé válna, ebben biztos vagyok. (Keller-Alánt Ákos)


A prímszámok zenéje


Marcus du Sautoy: A prímszámok zenéje

Elsőre rémesen hangzott, hogy négyszáz oldalon keresztül, egy regény terjedelmében kizárólag matematikai képletekről, matematikusokról, ezen belül is csupán egyetlen témáról, a prímszámokról olvassak. Tudják, azokról a számokról, amelyek nem írhatók fel két kisebb szám szorzataként. De valójában a sztármatematikus, Marcus du Sautoy már egy budapesti előadásában meggyőzött a könyvéről, hiszen nemes feladatot akar véghez vinni A prímszámok zenéjével: egyrészt a viszonylag egyszerű szövegezésével és a régi nagy matematikusokról szóló anekdotáival szerte akarja foszlatni az olvasó rémképeit egy sarokban csendesen megőrülő számelméleti tudósról, másrészt gyakorlati, a való életből vett példákkal rá akar mutatni arra, hogy mennyire fontosak is az életünkben a matematikusok számára még mindig megfejthetetlen prímszámok. Tudta például, hogy csak azért nem törhető fel egy másodperc alatt az email-fiókja, mert még a számítógépek is csak lassan tudják prímtényezőkre bontani az óriási számokat? Hihetetlen, hogy míg Amerikában már a Marsra készülnek, addig nem jöttünk rá, hogy milyen gyakorisággal fordulnak elő a prímszámok a számsorban. Bár a könyvben közbeékeltek néhány barátságtalan képletet, javarészt ezek nélkül is megérthető a világ egyik legfontosabb problémája. (Csatlós Hanna)


Neil Gaiman

Neil Gaiman


Neil Gaiman: Anansi fiúk

Neil Gaiman kétségtelenül korunk egyik legnagyobb mesélője, aki a képregények világában ugyanúgy otthon érzi magát, mint az animációs filmekében vagy éppen a klasszikus értelemben vett regényekében. Az Anansi fiúkkal Gaiman a mesélés mint ősi műfaj előtt tiszteleg, és az ősi afrikai istenek mitológiáján keresztül mutatja be azt a hétköznapi varázslatot, amit történetmesélésnek hívunk. A regény középpontjában Anansi, a mesék félig ember, félig pók istene áll, aki örök bajkeverőként magára haragította a fekete-afrikai panteon legtöbb transzcendens teremtményét. Egy szép napon, mikor egy fiatal nőt csábít el egy bárban, Anansi szívrohamot kap, és ezzel a fiának, a végtelenül középszerű Kövér Charlie-nak fenekestül felforgatja az életét. Nem elég, hogy meghal az apja, akiről kiderül, hogy egy isten volt, de betoppan Charlie rég elfeledett testvére, Spider is, aki az apjuk összes képességét és charme-ját megörökölte. Az Anansi fiúk egy modern kori mese, aminek könnyed sodrása mögött örök érvényű igazságok állnak a mesék fontosságáról és a képzelet erejéről. (Ferenci Péter)


Márton László


Márton László: A mi kis köztársaságunk

A szatíra a szovjet megszállás / felszabadulás után Hömpölyzugban megalapított független kommunista köztársaságról szól, történeti alapokra helyezett, helyenként onnan messzire szakadó fikció, és nyilvánvalóan nemcsak a kor, hanem úgy általában a magyarság görbe tükre stb. Úgy vicces, hogy közben két-három oldalanként történik valami aljasság, gyakran gyilkosság (hébe-hóba tömeg-), vagy csak olyan hétköznapi árulás, amely a háború, majd nélkülözés korában komoly következményekkel jár. Igazán erőssé azonban nem is a történet, az elbeszélés jellegzetességei teszik a regényt. A kissé megfoghatatlan, de tudhatóan hömpölyzugi narrátor szólamában keveredik a népi babonaság a bürokrácia félig, és a kommunista ideológia negyedig értett nyelvezetével. Már ez is elég erős lenne (talán megérdemelne egy saját irodalmi kategóriát: "mágikus-bürokratikus realizmus"), igazán azonban akkor kapja meg a jelentését, amikor az ember rájön, hogy a visszafogottan kedélyeskedő és tudálékoskodó, precizitásra törekvő, de persze azt gyakran inkább aláásó hang alattomosan, de igen hatékonyan elkeni a felelősséget. Persze, történnek rossz dolgok, de máshol, vagy ha itt, akkor csak úgy történnek, vagy ha van elkövetőjük, akkor sincs közöm hozzájuk. Így mennek a dolgok itt, nem? A szöveg nem mondja ki, de ettől még erősebb az üzenet: pont ettől a hozzáállástól mennek, mehetnek így a dolgok. (Rónai András)


Az idő rövid története


Stephen Hawking: Az idő rövid története

Az elmúlt egy évben négyszer is bejárta a világsajtót Hawking neve: beharangozták egyrészt az életéről szóló filmet, A mindenség elméletét, amelyet nálunk januárban mutatnak be, aztán az Ice Bucket Challenge kapcsán is felmerült a neve, hiszen ő is abban a motoros neuronbetegségben szenved, amiért a kampány folyt. Majd legközelebb akkor tűnt fel, amikor kiderült, hogy a tudós szintetizált hangja szerepel a Pink Floyd új lemezén, sőt hírbe hozták kerekesszéke és géphangja miatt a James Bond főgonoszának szerepére is. Úgy gondoltam, hogy mindezek után nem mehetek el Hawking főműve mellett, és elolvasom, mit ír a világ jelenleg legismertebb elméleti fizikusa a fekete lyukakról, vagy az időutazás lehetőségéről. A klasszikus mű persze nem egyszerű olvasmány, de még mindig a legjobb arra, hogy viszonylag érthető magyarázatot kapjak a fekete lyukakra, az ősrobbanásra, meg egyáltalán: a mai elméleti fizika és az azzal kapcsolatos tudományos cikkek alapfogalmaira. A könyv újabb kiadásában ráadásul már csodás illusztrációk is vannak, és megmaradt a könyvvégi fogalommagyarázat is, szóval kétszeri olvasásra már biztosan érteni fogjuk a mű nagy részét. (Csatlós Hanna)