Készen állok rá, hogy belém lélegezz

Fotó: Getty Images / Matthew Baker

-

FKA twigs nevével és képével mindenki találkozott már, aki követi a zenei sajtót. Aki nem, az viszont először valószínűleg nemrég futott bele, amikor kiderült, hogy ő Robert Pattinson barátnője. Biztosan vannak, akik most emiatt néznek utána, hogy ki is ő - például az avantgárd iránt annyira nem érdeklődő Perez Hilton blogon is megjelent a héten bemutatott új klipje a sokatmondó "Robert Pattinson új barátnője JÓVAL több egy csinos pofikánál! FKA twigs új klipje szürreálisan zseniális!" címmel. Cikkünkben azoknak segítünk, akik most találkoznak FKA twigsszel, és szeretnék elhelyezni őt.



FKA twigs, vagyis a 26 éves Tahliah Barnett pont azon a határvonalon áll, amely elválasztja egymástól a "kritikuskedvenc" előadókat (a zenei lapok túlnyomó része imádja) a valóban sikeresektől (brit lista 16. hely, néhány milliós nézettségek a YouTube-on - ez sok, de nem rengeteg). A csütörtök este kiosztott, a feltörekvő zenészek pályáján általában nagyot dobó Mercury-díjra őt tartották a legnagyobb esélyesnek, de a Young Fathers nyert. Az A listás hollywoodi szerelem sem mindig segít egy zenészen. (Hogy mást ne mondjunk, Devendra Banhart egy ideig Natalie Portmannel járt, és hiába csinál fülbemászó, vicces néha egyenesen zseniális zenét, nem lett belőle saját jogán világsztár.)



Mi tette FKA twigset mégis népszerűvé?


Magabiztos, törékeny ének

FKA twigs kézben tartja a produkció minden területét a vizuális világtól az elektronikus alapokig, de az első benyomást bizonyára énekesnőként teszi. Hangja magas, nem egyszer vékony és gyermeki. Sokoldalú: a nyílt érzékiségtől a törékenységig, intim suttogásig terjed az eszköztára. Még ha a dal témája szorongató vagy melankolikus, akkor is érezni, hogy énekesként rendkívül magabiztos: uralma alatt tartja a hangját, pontosan tudja nemcsak azt, hogyan kell hirtelen igen magas regiszterekbe felugrani, hanem azt is, hogy mit akar ezzel kifejezni.



A fura dolgok is lehetnek szexik

Még ha nem is minden dala a szexről szól, azért ahhoz pont elég, hogy a kritikák gyakran ezt emeljék ki. A Gawker szerzője egyenesen azt írta: "FKA twigs lemeze nemcsak hogy olyan, mint a szex, hanem maga a szex." Az órákon át tartó csókolózás, az érintés, de még a reggelig tartó szeretkezés is még viszonylag biztonságos témák; az erőszakos szerelem és még gyakrabban az alávetettség vagy önalávetés témái már jóval merészebbek. A Guardian nagyinterjújának címe ez: "A fura dolgok is lehetnek szexik". Fontos azonban, hogy FKA twigsnél pont nem arról van szó, hogy kérkedne a "furasággal" ("hú, figyelj, ez szado-mazo!!!"), hanem úgy énekel ezekről a témákról, mintha természetesek volnának. Bizony, lehet szomorú-szép egy olyan szám, amelyben ilyen sorok szerepelnek, hogy ""a combom kitárva, készen állok arra, hogy belém lélegezz". (Two Weeks)


Alternatív R&B

A legtöbben az "alternatív R&B", esetleg indie vagy kísérleti R&B vonulathoz sorolják. A néhány éve indult, 2011-ben berobbant irányzathoz azokat sorolják, akik az R&B új lehetőségeit kutatják akár a szövegek sötétebb témáival, akár a hangzások, ritmusvilág újításaival. Idetartozik a a hedonizmus sötét oldalát erős popérzékenységgel és izgalmas alapokkal bemutató (bár berobbanása óta sokat romlott) The Weeknd; a nemrég már Beyoncéval dolgozó, hol egész hagyományos, hol innen messzire jutó Frank Ocean; az underground basszuszene felől érkezett Kelela (2013 egyik legjobb lemeze itt hallható). De Beyoncé tavalyi lemezén is hallhatók olyan számok, amelyeket ide sorolnának, ha előadójuk nem az lenne, aki.



Az alternatív R&B kategóriáját sok támadás érte, miszerint nem más, mint "R&B, amit a fehérek is szerethetnek". FKA twigs is ezt mondta a Guardiannek: "az első kommentek olyanok voltak, hogy »nincs olyan stílus, amibe ezt besorolhatnánk«. Aztán amikor megjelent a neten a képem, és látták, hogy félvér vagyok, rögtön R&B-énekes lettem. Ha fehér lennék, akkor meg mindenki arról beszélne, hogy milyen klasszikus zenei hatásokat építettem be - de így ez senkit nem érdekel. Bassza meg az alternatív R&B!" Van ebben valami, ugyanakkor tény, hogy sok elemet használ az R&B-ből. Ráadásul sokszor az az érzésünk lehet, hogy amikor egy-egy dala elindul a megfoghatatlanság, esetleg a szétcsúszás felé, és vissza kell rántani, le kell horgonyozni, akkor a leggyakrabban egy-egy R&B-ből ismert dallammenethez, énekvezetési fogáshoz fordul.


Hatások és egyediség

Az R&B mellett megjelennek direkt popzenei elemek, morgós dubstepes basszusok, hiphopos ritmusok; nem egyszer eszünkbe juthat a - manapság új erőre kapó - triphop sötétebb oldala, az ún. intelligens tánczene (IDM) vagy akár a goth stílus is (főleg, ha a vizuális részt is nézzük). De a leginkább az jellemzi FKA twigs zenéjét, hogy hatalmas üres tereket hagynak az alapok, amelyekben a hangja kellőképpen érvényesülhet. Az alapokat a ritmusok határozzák meg, amelyek meg-megakadnak, kattognak, zörögnek, váratlan fordulatokat vesznek; ezek köré rendeződnek el a megszokottabb popzenei elemek és a feldarabolt hang- és dallamtöredékek, zajok, fura hangok. A dalok szerkezetét is felborítja, de azért nem radikálisan: ha elsőre nem is mindig nyilvánvaló, hogy például melyik is volna itt a refrén, azért legkésőbb harmadik hallgatásra helyükre kerülnek a dolgok. A nyilvánvaló hatások és kézenfekvő hasonlítgatások - gyakran és joggal kerül elő Björk - mellett azért a legtöbb kritikus hangsúlyozza: FKA twigs az egyedi, önálló, saját világot teremtő zenészek közé tartozik.



Tényleg van benne valami?

Elég néhány évig követni az aktuális zenei történéseket, és látható: időről időre a kritikusoknak szükségük van egy fura, de azért még bőven emészthető zenészre, aki egyaránt szállítja a fülbemászó dallamokat és a hosszú cikkeket megtöltő gondolatokat. Minden évben rátalálnak egy-két ilyenre (mostanában leginkább énekesnőkre), és aztán jó darabig nem eresztik őket.

Egyelőre kérdéses, hogy FKA twigs is ebbe a kategóriába tartozik, vagy pedig tényleg egy egyedülálló művész-e. Zenéjének számos eleme már készen állt a kilencvenes években, másfelől pedig az egyből, ellenállhatatlanul hódító slágerrel is adós még - rajongói szerint persze ez nem hátrány, hanem csak azt jelzi, hogy meg kell dolgozni érte. Vannak azért biztató jelek, amelyek azt mutatják, hogy benne van egy tényleg erős művész lehetősége is. Érdemes például figyelmesen meghallgatni Hours című számát (fent). Nem is annyira a kétségkívül szellemes (bizonyos pontokon amúgy még a drum and bass felé is kacsintó) ritmusok, izgalmas hangzások és az érzéki ének a különlegessége; hanem az, ahogy ezek együttműködnek. Mindkettő meg-megindul, váratlanul hosszú szünetet tart, kisebb-nagyobb kanyarokat vesz - ám ezt nem mindig párhuzamosan teszik. Az ének olykor-olykor leszakad az alapról, hogy aztán újra összeérjen vele, és ott annál hatásosabb legyen; máskor szinte már hiphoposan ráül arra a ritmusa, és így egyenesebbnek, egyszerűbbnek mutatja, mint amilyen valójában. Ebben a számban olyan zenei intelligencia működik, amelyre már tényleg rámondhatjuk, hogy egyedi.


FKA twigs édesapja jamaicai (vele soha nem találkozott), édesanyja pedig spanyol-angol, táncosnő és tornász. A zenélés mellett ő is táncolni tanult, több sztár klipjében tűnt fel a háttérben: Kylie Minogue, Ed Sheeran, Taio Cruz; legismertebb szerepében marionett volt Jessie J mögött. Mint ebben az interjúban mondja, egy idő után úgy befutott ebben a világban, hogy már szereplőválogatásra sem kellett járnia. Ám aztán a zenélés kedvéért feladta a táncot. Viszont a klipek nagyon fontosak nála.



Mind az EP1, mind az EP2 összes számához készült videó, utóbbiak közül a Water Me keltett különösen nagy feltűnést. Bár nagynevű rendezőkkel dolgozik együtt, az egységes, határozott vizuális arculat kialakításában övé a döntő szó. Készít másoknak is videókat (itt vannak összegyűjtve), illetve nemrég a Google Glassnek rendezett egy kétperces "konceptfilmet".


Segítők

FKA twigs első EP-jét (EP1) még magánkiadásban jelentette meg, az EP2 és az idei nagylemez, az LP1 viszont a Young Turks kiadónál jött ki. Ez nagy szó, hiszen a világ egyik legbefolyásosabb független kiadójának, az XL-nek a cégéről van szó. (Az XL legfontosabb előadója Adele, de adtak ki Prodigyt, Radioheadet, Dizzee Rascalt is; a Young Turks zenészei közé tartozik a pár éve a Szigeten nagyszínpados The xx.) Legfontosabb producertársa az EP2-n a venezuelai származású Arca volt, akinek a nevét a nagyközönség talán nem ismeri, de a szaksajtó már a legfontosabb mai producerek között tartja számon: dolgozott Kanye West elektro-ipari-hiphop bombalemezén, a Yeezuson, és a 2015-re várt Björk-lemezen is. Saját, az FKA twigs-számokban hallható alapokhoz hasonló, kissé tán sötétebb és hiphoposabb zenéjét itt lehet letölteni.



Az első két EP-nél egy leheletnyit poposabbnak mondott nagylemezen Arca mellett olyanok dolgoztak még, mint a sztárproducer Paul Epworth (ügyfelei között ott volt Adele és a Florence and the Machine), Emile Haynie (Lana Del Rey és mások) és az undergroundban igen elismert Dev Hynes, Sampha. Ezeknek az együttműködéseknek a sajtó nagy jelentőséget tulajdonít, FKA twigs azonban azt mondja, hogy csak azért kellenek, hogy a tudásában lévő lyukak betömésében segítsenek.