Internetezz Kubában!

Fotó: Kömlődi Ferenc / Kömlődi Ferenc

-

Kuba gyönyörű ország, csak ajánlani tudom, viszont az internetet, az online létet nagyon gyorsan felejtsük el, ha arra járunk.


Valószínűleg internetfüggő vagyok, mindenesetre, ha megérkezem valahova, első dolgom a szálláson, hogy online legyek, lehetőleg wifi, manapság úgyis csak iPhone-t és iPadet viszünk magunkkal hosszabb utakra. Általában a legelvarázsoltabb helyeken is összejön, például két éve – igaz, már enyhülő, de azért mégis katonai diktatúra közepette – Mianmarban, azaz Burmában sem volt gond a Skype-pal, a rendszeres Facebook-posztokkal, csomó képpel. Egyedül a gyakori áramszünetek okoztak átmeneti galibákat, de összességében minden előzetes riogatás vaklármának bizonyult. Burmai és más korábbi tapasztalatokon felbuzdulva Kubába is úgy indultam neki két és fél hétre, hogy biztos csak rémisztgetés a nethiány. Jó, jó, cenzúra meg minden, de azért valahogy tuti kijátszom, vidáman skype-olok, facebookozom, chatelek majd az éjszakai órákban. Úgyis találok egy-két wifit, becsúszok valamelyik külföldieknek fenntartott drága hotelbe, ahol csak mások a szabályok.


kuba


A valóság sokkal prózaibbra sikeredett: lehet, hogy a szabályok tényleg mások ezekben a hotelekben, de én semmit nem érzékeltem belőle, nem is próbálkoztam. Kósza utazók ugyan rebesgetik, hogy a felkapott tengerparti üdülőhely, Varadero és talán Havanna egyik-másik ötcsillagos szállodájában van vezeték nélküli internet, mínusz hangalapú szolgáltatások, Skype és egyebek, de ezeket a híreket egyikük sem erősítette vagy tapasztalta meg. Talán igazak, talán városi legendák. A tények: utolsó nap a havannai reptéren az iPhone érzékelt wifit, de nem tudtam rákapcsolódni. Vannak viszont gigantikus sorok internetkávézók és hasonló helyek előtt (róluk majd később), nagyjából ezer-ezerötszáz forint per óra, egyesek szerint kielégítő, mások – a többség – szerint döglassú kapcsolattal, ódivatú gépeken, nagyjából úgy, mint nálunk a modemes idők végén. kuba5   Nyilvánvalóan nem azzal a várakozással érkezünk az egyébként gyönyörű és bájosan naiv Kubába, hogy a legújabb mesterségesintelligencia- és robotikai fejlesztésekből kapunk ízelítőt, de valamivel többet vártam. Úgyhogy egy kubai IT-ről szóló cikk stílszerűen üres, fekete oldalból is állhatna, a valóság viszont sokkal összetettebb ennél. Személyes internetélményeimről – hiányukról – pedig annyit, hogy két és fél hét alatt egy másodpercet se neteztem, ami legutoljára még a múlt évezredben fordult elő. Tény, hogy hiányzott, de az is tény, hogy megvoltam nélküle. És mivel a mobiltelefon-hívások percenként körülbelül 1300 forintba kerülnek, az sms a legüdvözítőbb, de mindenképpen a legolcsóbb kommunikációs csatorna a külvilággal. A többi információcsatornáról annyit, hogy az öt országos tévén este 9-től ugyanaz a híradó látható. Állítólag Guantanamo közvetlen közelében bejön az ottani amerikai televízió, de nem jártam Guantanamo közvetlen közelében. Rádiótéren sem rózsásabb a helyzet, a nemzetközi eseményekről mindenhol orosz, kínai és persze a Chavez kapcsán baráti venezuelai forrásokon alapuló és gondosan megszűrt tájékoztatás megy. kuba91   Mindenhol, egy-két illemhely falán is látható obligát Che Guevara, Kuba első számú – argentin – nemzeti hőse, Castro testvérek, forradalom és a 19. századi szabadságharcos José Martí, plusz némi nosztalgia-Hemingway. Sajtóilag egyetlen országos napilap, a 8-10 oldalas Granma akadt a kezembe no comment kategóriás tartalommal. Maga a név természetesen a dicsőséges forradalomra utal, Castro és harcostársai az azonos nevű hajón tértek vissza a mexikói száműzetésből. Összességében soha nem jártam még ennyire információszegény, a világtól ennyire elzárt közegben. Egy zárt politikai rendszer csak úgy tartható fenn hosszabb ideig, ha az állampolgárokat elzárjuk a valós információtól, reklám helyett pedig folyamatos propagandát, útszéli plakátok tömkelegén harcosan pózoló forradalmárokat, buzdító jelszavakat sulykolunk az agyakba. Castróék nem kockáztatják a politikai stabilitást. Turistaszemmel egyedi élmény és látványosság, különös időutazás vissza az ipari korba, egy avítt társadalmi-gazdasági rendszerbe, 1950-es évekből ott ragadt old timer amerikai kocsicsodákkal, pocsék gasztronómiával, salsával, szép lányokkal, szivarral, rummal, kellemes koktélokkal, vérpezsdítő dekadenciával, a nagy Mayer Lansky szellemével, koloniális varázzsal, hamisítatlan santiagói karibi feelinggel, a világ talán legjobb közbiztonságával. Kuba nagyon bejön minden turistának, viszont nagyon, de nagyon kevesen élnének ott.

Prekolumbián információs társadalom

Internetre és információs társadalomra visszatérve, a telefonszolgáltatók és netcafék előtt kígyózó sorok egyértelműen jelzik: a kubaiak értelemszerűen kiéheztek az információra. Nincs egyszerű dolguk az internetügyileg a világ egyik legdurvábban ellenőrzött országában, ahol magánszemélynek (büntetés terhe mellett) nem lehet otthoni hálózati kapcsolata, és a munkahelyi használat is csak indokolt esetekben engedélyezett. A kormány szemszögéből nézve logikus, hogy a „csókosokon” kívül kizárólag a kollektív hozzáférést engedélyezik, sok személy használja ugyanazt a gépet és hálózatot – iskolákban, munkahelyeken, kutatóközpontokban. Az állami telekomcég, az ETECSA egyébként 2013-tól vezette be, hogy a céggel szerződést kötő magánszemélyek a 118 nyilvános Nauta központon keresztül relatíve szélesebb körben hozzáférhessenek az internethez. kuba3 Korlátozott sávszélesség, cenzúra (a webre csak egy, a kormány és a turisták számára fenntartott hálózaton keresztül jutunk el, míg a lakosság az EcuRed enciklopédiából és rendszerbarát oldalakból álló, erősen szűrt nemzeti intranetet használja) és a keresetekhez viszonyítva csillagászati árak mellett nehéz lenne netkultúráról beszélni, ráadásul a befektetések hiánya, az amerikai embargó, a kormányzati megszorítások csak rontják a helyzetet. Állítólag a „liberálisabb” Castro testvér, Raúl 2006-os államfői pozícióba kerülése óta némi javulás tapasztalható, de ez a tény semmit nem mond egy turistának. A 2012-es 25,6 százalékos penetráció szintén értelmezhetetlen adat. A diktatúrák paradoxonja: meglepően sok az online információ Kubáról, szállást, túrát, elvileg még belföldi buszjegyet is foglalhatunk Budapestről online.

Az embargó miatt késik egy tenger alatti kábel érkezése. A számítógépek, routerek és más eszközök nehezen és borsos áron szerezhetők be. Egyébként 2009-ben Obama elnök bejelentette, hogy az egyik amerikai cég internetet fog szolgáltatni Kubában, ám a kormány gyorsan visszautasította a javaslatot, majd a chavezi Venezuela mellett döntött. A történelmi hűség kedvéért: az 1996 szeptemberében létesített első kapcsolat szintén amerikai szolgáltatóhoz, a Sprinthez fűződött. Azóta stagnálás és nagyon lassú növekedés tapasztalható. Holott Havannában még telekommunikációs múzeumba (vagy valami hasonlóba) is ellátogathatunk – meg is tettem –, ahol aztán gyönyörködhetünk a dicső múlt képeiben, Che Guevarában, Fidelben és a többiekben. kuba2 Ha valamit nagyon tiltanak, vagy próbálják ellehetetleníteni a hozzáférést, az természetesen kijátszásra ingerel. A kubaiak változatos technikákkal próbálnak nem ellenőrzött, illegális tartalmakhoz jutni: nagykövetségeken, kávézókban vagy a feketepiacon, ahol hozzáférési engedéllyel rendelkező szakemberek, korábbi kormányhivatalnokok árulják, kölcsönzik felhasználónevüket és jelszavukat. Bloggerek és ellenzékiek általában pendrive-ra mentik anyagaikat – cikkeket, tiltott fényképeket, videoklipeket, ironikus képregényeket  –, amelyeket aztán a világhálóhoz könnyebben hozzáférő személyek töltenek fel valahol a netre. Mások külföldi SIM kártyán keresztül publikálják tweetjeiket, megint mások saját antennát építve hoznak létre illegális betelefonálós kapcsolatot, és blogolnak külföldi platformokon. Bő a repertoár. Elvileg lépésről lépésre könnyítenék a hozzáférést, ami nyilvánvalóan csak akkor lesz teljes, ha jön a rendszerváltás. Kérdés, hogy mikor, mert a jelenlegi vélekedés alapján mindig lesz valaki, aki beugrik Raúl és többiek helyére.