Így tiporták sárba a Queen emlékét

Fotó: Getty Images for Clear Channel / Ethan Miller

-

HÁTTÉR

Megjelent a Queen Forever című válogatáslemez, rajta három olyan eddig kiadatlan dallal, amelyben 25 évvel a halála óta újra Freddie Mercuryt hallhatjuk énekelni. Ezért hát áttekintjük, mi történt a Queen együttessel azóta, amióta legendás frontembere meghalt, felidézve a legszebb és legkínosabb pillanatokat, meghallgatva a régi-új számokat.


A Queen a nyolcvanas évek közepén élte fénykorát, slágereinek és elképesztő élő fellépéseinek köszönhetően ekkorra vált a világ legnagyobb stadionrock-zenekarává. Az 1985. július 13-án a Wembley Stadionban megrendezett Live Aid jótékonysági koncerten a szervező Bob Geldof szerint “ellopták a show-t”, alig több mint 20 perces fellépésüket évekkel később pedig a rockzene történetének legjobb élő előadásának szavazták meg. Talán nem is túlzás, hiszen karizmatikus kisugárzásával és kirobbanó hangjával Freddie Mercury fényes nappal, mindenféle színpadi látványelem nélkül pillanatok alatt megbabonázta és megénekeltette a stadionban összegyűlt 72 ezer nézőt.



Egy évvel később, 1986-ban jelent meg a Queen tizenkettedik stúdiólemeze A Kind of Magic címmel, ezt követően 26 állomásos európai turnéra indultak. A Magic Tour keretén belül a nyáron újra felléptek a Wembley Stadionban, ám ezúttal már 144 ezer ember előtt, július 27-én pedig történelmet írtak a népstadionbeli koncertjükkel, ahol 80 ezer hazai és külföldről érkezett rajongó hallgathatta meg, amint Freddie Mercury meglepetésként elénekli a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. Mercury budapesti látogatásáról több felvétel is készült.



Az utolsó lemezzel még nem lett vége

1986 azonban más szempontból is fordulópontot jelentett az 1971 óta aktív brit együttes életében, ősszel ugyanis arról számolt be a sajtó, hogy Freddie Mercury titokban HIV-szűrésen vett részt. Habár Mercury később több interjújában is azt állította, hogy a teszt negatív lett, a valóság nem ez volt: 1987 húsvétján ugyanis AIDS-et diagnosztizáltak nála, ám ezt a hírt hivatalosan csak évekkel később, halála előtt mindössze 24 órával erősítette meg egy sajtóközleményben.

Freddie Mercury betegsége miatt az együttes úgy döntött, hogy többet nem lépnek színpadra, ezért aztán az 1986. augusztus 9-én a Knebworth Parkban adott 120 ezres koncertjük lett a Queen történetének utolsó élő fellépése Freddie Mercuryval; az est néhány lenyűgöző pillanatát a The Show Must Go On videoklipjében csíphetjük el.



Mercury betegsége azonban néhány évig még nem akadályozta meg a Queent, hogy tovább dolgozzon: 1989-ben a The Miracle, 1991-ben pedig az Innuendo című albummal jelentkeztek, dalszerzőként pedig az egyes tagok neve helyett a korábbiaktól eltérően csak annyit tüntettek fel, hogy Queen.

1990-re Mercury egészségügyi állapota jelentősen megromlott, és az erről szóló pletykákat alátámasztották a róla készült aggasztó lesifotók is, amelyeken jól látszott, hogy az énekes drasztikusan lefogyott. Zenei teljesítményét azonban nem befolyásolta betegsége, hiszen mint az az Innuendo dalain is hallható, halálos betegen is képes volt majdnem négy oktávot kiénekelni.



A törékeny külsejű Mercury 1990. február 18-án lépett utoljára a nyilvánosság elé a Dominion Theatre-ben megrendezett Brit Awards gálán, ahol a Queent egy különleges életműdíjjal tüntették ki; a köszönőbeszédet már Brian May mondta helyette. 1991 májusában forgatták le a These Are the Days of Our Lives videoklipjét, Freddie Mercury ekkor állt utoljára a kamerák elé, majd miután befejezte a közös munkát az együttessel, kensingtoni otthonába vonult vissza. A halála előtti hetekben Mercury elvesztette a látását, és annyira legyengült, hogy már az ágyból sem tudott kikelni. Hogy ne halogassa az elkerülhetetlent, úgy döntött, nem szedi tovább a gyógyszereit, mindössze csak fájdalomcsillapítókkal volt hajlandó enyhíteni szenvedéseit.



Freddie Mercury utolsó napjait egykori párja, a 2010-ben, 60 éves korában elhunyt Jim Hutton idézte fel Mercury és én című önéletrajzi könyvében, amelyben Mercuryról mint magánemberről is megejtő portrét festett.


Freddie Mercury 1991. november 23-án adta ki azt a sajtóközleményt, amelyben tudatta a világgal betegségét, majd 24 órával később, 45 éves korában tüdőgyulladás következtében elhunyt. Szűk körű zoroasztriánius szertartás keretében búcsúztatták el, a ceremónián mindössze 35-en vettek részt a közeli családtagok és barátok közül. Testét elhamvasztották, hamvait pedig ismeretlen helyre szállította egykori élettársa, Mary Austin, aki azt nyilatkozta, hogy sosem fogja elárulni, hol is nyugszik pontosan Freddie Mercury.


Mivel az elmúlt két évben annyiféle találgatást olvastam a lapokban, szeretném bejelenteni, hogy a vizsgálatok HIV-pozitívnak mutattak, és AIDS-ben szenvedek. Úgy tartottam helyesnek, hogy nem hozom nyilvánosságra a dolgot azok érdekében, akik a környezetemben élnek. De eljött az idő, hogy barátaim és rajongóim megtudják az igazat, és remélem, mindenki csatlakozik hozzám, orvosaimhoz és mindazokhoz, akik szerte a világon küzdenek ez ellen a szörnyű kór ellen.

Éppen ezért számított akkora szenzációnak, amikor 2013 elején arról számolt be egy brit bulvárlap, hogy a Kensal Green temetőben feltehetően Mercurynak állították azt a kétnyelvű, angolul és franciául írt emléktáblát, amelyen az alábbi szöveg olvasható: “Farrokh Bulsara emlékére, mindig közel leszek hozzád a szerelmemmel”. A plaketten feltüntették továbbá születésének és halálának pontos dátumát is, legalul pedig az M. aláírás olvasható - Mary Austin azonban nem erősítette meg ezeket a találgatásokat.



Nehezen birkóznak meg vele

Néhány hónappal később, 1992. április 20-án rendezték meg a Wembley Stadionban 72 ezres tömeg előtt a Freddie Mercury Tribute Concertet (itt nézhető meg teljes egészében), amelyre az összes jegy elkelt három óra alatt, a bevételt pedig az AIDS elleni kutatások támogatására fordították. Az emlékkoncertnek akadt néhány szép pillanata, például George Michael és Lisa Stansfield duettje, de már érezhető volt, hogy az énekesek többsége képtelen megbirkózni a nehéz Queen-dalokkal. A koncert mélypontja egyértelműen Robert Plant nevéhez fűződik, aki elfelejtette az Innuendo dalszövegét, és a hangja finoman szólva sem volt a legjobb formában - nem véletlen, hogy később azt kérte, vágják ki rosszul sikerült előadását a koncert DVD-kiadásából. A lenti Crazy Little Thing Of Love előadásáról legalább még elmondható, hogy elkapta a koncert kezdetének kirobbanó hangulatát.



Sokak meglepődtek, amikor 1995 novemberében új stúdióalbummal jelentkezett a Queen. Ez volt a Made in Heaven, amelyen egyrészt befejeztek korábban elkezdett, de az évek során félbehagyott dalkezdeményeket, másrészt saját szólódalaik közül is feldolgoztak néhányat.

1997-ben a Queen Rocks című válogatáslemezhez immáron Mercury hangja nélkül rögzítették a No-One but You (Only the Good Die Young) című erőtlen balladát, az utolsó Queen-dalt, amelyben John Deacon basszusgitározik. Deacon 1997 januárjában lépett fel utoljára a Queennel Párizsban, a Maurice Béjart által koreografált balettelőadás ünnepi megnyitóján, ahol Elton John énekelte el a The Show Must Go Ont.



Deacon ezt követően döntött úgy, hogy visszavonul, és a továbbiakban nem vesz részt a Queen különféle projektjeiben, amelyekről egyébként meglehetősen negatívan nyilatkozott, mielőtt teljesen és végleg eltűnt volna a nyilvánosság elől. “Ez a valaha írt egyik legnagyobb dal, de azt hiszem, elrontottuk. Nem akarok kegyetlen lenni, de mondjuk ki, hogy Robbie Williams nem Freddie Mercury. Freddie-t soha senki nem fogja tudni helyettesíteni, főleg nem ő” - nyilatkozta a Sunnak a Lovagregény című filmhez készült borzalmas We Are The Champions-feldolgozásról.



A kizsákmányolás folytatódik

John Deacon 2001-ben azon a ceremónián sem vett részt, amikor a Queent beiktatták a Rock & Roll Hall of Fame tagjai közé, a legfrissebb hírek szerint pedig az anyagi ügyeket leszámítva már egyáltalán nem tartja a kapcsolatot az együttes megmaradt tagjaival. Vele ellentétben Brian May és Roger Taylor az elmúlt évek során szinte mindent megtett azért, hogy Freddie Mercury és a Queen emlékét a földbe tiporják. És pénzt szerezzenek belőle.


Queen zenekar, Paul Rodgers

Paul Rodgers és a Queen


A Queen + nevezetű félresikerült kollaborációk közé tartozik a már említett, Robbie Williamsszel felvett We Are The Champions, de a kétezres évek fordulóján Luciano Pavarottival és Zuccheróval is felléptek több alkalommal, ám ezeket a felvételeket jobban tesszük, ha meg sem nézzük. (Na jó, de.) Az első igazi szöget a Queen koporsójába mégis a Free és a Bad Company egykori énekese, Paul Rodgers verte be, aki 2005-ben lépett fel először a Queennel. Öt évig tartó közreműködésük során két világ körüli turnén vett részt az együttessel, és mintha három koncertalbum nem lett volna elég, amelyen meggyalázta a legnagyobb Queen-slágereket, 15 évvel a Made in Heaven után The Cosmos Rocks címmel egy új és feledhető stúdióalbumot is kiadtak, amelyet nemcsak a rajongók, de a kritikusok is kifejezetten rosszul fogadtak.



Freddie Mercury nevének és örökségének kizsákmányolása ezzel azonban még korántsem ért véget. 2009-ben az American Idol tehetségkutató nyolcadik évadában lépett fel először a vendégelőadóként meghívott Queen két tagja a versenyzők között vetélkedő Adam Lamberttel, aki eleinte csak alkalmanként ugrott be Freddie Mercury helyére, 2012-ben viszont már világ körüli turnéra indult az együttessel, amely a jelenlegi tervek szerint jövő februárban ér majd véget.


Queen zenekar, Adam Lambert

Adam Lambert és a Queen


A 32 éves, homoszexualitását nyíltan vállaló Adam Lambert egy fokkal kétségkívül jobb választás volt Paul Rodgersnél, de a fellépésein jól látszik, hogy ő sem az a karizmatikus egyéniség, aki Mercuryt pótolhatná. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nincs birtokában olyan hangnak, amellyel felvehetné a versenyt a máig kultikus rajongással övezett énekessel. Ennek ellenére May és Taylor azt nyilatkozta néhány héttel ezelőtt a Rolling Stone magazinnak, hogy mindketten nyitottak lennének rá, hogy Lambert hivatalosan is a Queen tagja legyen, illetve új dalokat rögzítsenek vele a stúdióban.



A Queen egyik legszánalmasabb fellépése 2012. augusztus 12-én a londoni nyári olimpiai játékok záróünnepségén esett meg, ahol ezúttal a We Will Rock You című rockhimnuszt sikerült a földbe tipornia Jessie J-nek. Amíg viszont az Adam Lamberttel készített esetleges lemezre sor nem kerül, a Queen-rajongókat addig is ki kell szolgálni. Az elmúlt két évtized során három régi Queen-koncertet is kiadtak: a Queen on Fire - Live at the Bowl és a Queen Rock Montreal élő albumokat idén a Live at the Rainbow '74 követte, de a megállíthatatlannak tűnő újrahasznosítás szellemében további kiadatlan felvételeket is előkotortak a pincéből.


Queen Forever


A karácsonyi szezonra időzítve novemberben jelent meg a Queen Forever című sokadik válogatáslemez, rajta három új dallal, amelyek gyökerei egészen a nyolcvanas évekig nyúlnak vissza. A lemezen helyett kapott a There Must Be More to Life Than This című, Michael Jacksonnal rögzített duett, amelyet William Orbit dobott össze, a dal Jacko nélküli verzióját viszont már hallhattuk Mercury 1987-es Mr. Bad Guy című szólólemezén. A Let Me In Your Heart Againt 1983-ban rögzítették a The Works című lemezük felvétele során, a harmadik dal pedig nem más, mnt a Giorgio Moroder diszkóproducerrel közösen - szintén a nyolcvanas évek elején - készített Love Kills balladaverziója, amelyet eredetileg a Metropolis felújított verziójához szántak. Örömteli tény, hogy közel huszonöt évvel a halála után újra hallhatjuk Freddie Mercuryt énekelni, ám ez a három dal meg sem közelíti a legnagyobb slágereik intenzitását és sokszínűségét, nem véletlenül nem adták ki őket korábban.



Lesz egyáltalán Freddie-film?

2010-ben érkeztek az első hírek arról, hogy megfilmesítik Freddie Mercury életét: az énekes szerepét Sacha Baron Cohenre osztották, és a kétszeres Oscar-jelölt Peter Morgan (A királynő, Frost/Nixon) írja a forgatókönyvet, amely az 1985-ös Live Aid-fellépésükig bezárólag mutatta volna be a Queen együttes történetét. A forgatás az eredeti tervek szerint már 2011-ben elkezdődött volna, ám 2013-ban kreatív nézeteltérések miatt Cohen végül kiszállt a filmből, a helyére Ben Whishaw-t szerződtették le. De ekkor újabb akadályok gördültek a projekt útjába: idén márciusban ugyanis az elsősorban színészként ismert Dexter Fletcher döntött úgy, hogy mégsem rendezi meg a filmet. A forgatást ezért nyárig elhalasztották, most viszont Ben Whishaw nem ér rá, aki éppen ezekben a napokban kezdi forgatni a legújabb James Bond-filmet.