Ide jönnek pénzt költeni az amerikai filmesek, és ez még jó is nekünk

Fotó: Getty Images / Jeff J Mitchell / Getty Images / Jeff J Mitchell

-

HÁTTÉR

Az EU nem szereti az amerikai filmeknek nyújtott adókedvezményt, de nem tudja megtorpedózni. Miért jó nekünk, ha Bruce Willis vagy Angelina Jolie miatt lezárják a várost?


Ahogy megírtuk, az Európai Bizottság jóváhagyta a magyarországi filmes adókedvezmény 20 százalékról 25 százalékra való emelését, azaz ha az Országgyűlés ennek megfelelően módosítja ősszel a mozgóképről szóló törvényt, akkor a Magyarországon gyártott filmek után már 25 százalékos adókedvezményt lehet igénybe venni. Ezzel előnyhöz juthatunk a régióban, hiszen Csehország egyelőre megmarad a 20 százalékos támogatásnál, Szlovákiának pedig jelenleg nincs hasonló kedvezményprogramja. Ha a terv beválik, még több kordonnal elzárt forgatási helyszínnel fogunk találkozni a jövőben. Igaz, már tavaly is csapatokban jöttek a külföldi filmesek.

Mi ez a filmes adókedvezmény?

A filmalkotások (legyen az játékfilm, dokumentumfilm, kisjátékfilm vagy tévéfilm) Magyarországon elköltött gyártási költségei után adókedvezményt lehet igényelni. A támogatásra – a magyar részvételi aránytól függetlenül – bármilyen olyan produkció jogosult, amely a közvetlen filmgyártási költségek legalább 80 százalékát nálunk költi el. Például bérmunkára, stúdióra. Az adó visszatérítését egy produkció csak akkor igényelheti, ha a Filmiroda már ellenőrizte az elszámolását. A kedvezményre spájzolt összeget nem a Filmalap keretéből fizetik ki. Ezt a pénzt a társasági adót fizető cégek felajánlásaiból biztosítják, amihez egyrészt olyan pénzügyi közvetítő szerepet vállaló finanszírozókon (Concorde Film Alap, RC Management Kft.) keresztül lehet hozzájutni, amelyek a cégeket és a producereket kötik össze. Másrészt a Filmalapnak is van egy letéti számlája, ahol szintén a cégek felajánlásait gyűjtik, de ebben az esetben sem az alap pénzét költik kedvezményekre.



Itt forgató Angelina Jolie-k, Bruce Willisek és Jeremy Ironsok nélkül lefulladna a magyar filmipar A Magyar Filmunió munkatársa szerint a nálunk forgatott külföldi filmek (mint amilyen Jolie produkciója, A vér és méz földjén vagy az Etyeken forgatott Borgiák sorozat volt) itt elköltött pénzére mindenképpen szükség van, mert nélkülük a magyar filmipari infrastruktúra sem működhetne. Számottevő az az összeg is, amit a külföldi produkciók a filmgyártási költségeken kívül itthon elköltenek. Itt bérelnek például szállodai szobákat, itt közlekednek, taxiznak, és itt mennek éttermekbe is. Mindezzel együttvéve ezek a filmek GDP-növekedést generálnak: a Magyarországon elköltött minden egyes forinton 35-40 százalékot keres az állam – állítja a Filmunió. Azaz nem túlzás ebből 25-öt visszajuttatni. Persze, nemcsak a külföldi produkciók kapnak adókedvezményt, de a magyarok is. Tavaly a Filmiroda szerint 56 külföldi részvételű és több mint 200 magyar alkotás (beleértve a dokumentumfilmeket, rövidfilmeket és a tévéfilmeket is) magyarországi gyártását vették nyilvántartásba. 46 produkció alkalmazott bérmunkát, amire összesen több mint 37 milliárd forintot költöttek el, bőven a dupláját a 2012-ben bérmunkára kiadott költségeknek. A magyar filmek együttvéve pedig 11 és fél milliárd forintot költöttek itthoni gyártásra, egymilliárddal kevesebbet, mint két éve.



A GDP minden kulturális érték felett

A filmes adókedvezmény nem új keletű találmány, már a 90-es években megszülettek azok az uniós filmtámogatási programok, amelyekkel kifejezetten a külföldi produkciók számára akartak olcsó gyártási lehetőségeket biztosítani. Hamar egyértelművé vált, hogy bár a nemes cél az lenne, hogy a kulturális értékekkel bíró európai filmek felvegyék a kesztyűt az amerikai tömegfilmekkel szemben, ez gyakorlatilag lehetetlen. A legrosszabb blockbusterek is több bevételt hoznak az európai forgalmazás során, mint amennyit valaha is összekapartak a kontinens francia vagy skandináv alkotásai. Ha már így alakult, meg kellett találni a módját, hogy a filmszakma az amerikai filmgyártás kihasználásával legyen gazdasági húzóágazat Európában. A kontinens egyre több országában lehetett olcsón filmet gyártani, de a kilencvenes évek elején még nem voltak összeegyeztetve a filmtámogatási lehetőségek az uniós jogszabályokkal. Így a francia filmtámogatási rendszer például az uniós versenyjogi rendelkezésekbe ütközött. Ekkor döntött úgy az Európai Bizottság, hogy egy következő és hasonló eset elkerülése érdekében lefekteti azokat az alapvető szabályokat, amelyek az uniós joggal összeegyeztethetővé teszik a filmek és tévéműsorok gyártásának támogatását.

-


Európai Bizottság vs. filmszakmai lobbi

Az EU-s szabályozás alapján adták ki az első Filmművészeti Közleményt, amelyet azonban tavaly felülírtak, mivel a Bizottság kifogásolta annak bizonyos pontjait. Az EB azzal érvelt, hogy az olyan támogatásoknak, mint például a 20 százalékos adókedvezmény, versenytorzító és piackorlátozó hatásuk van, ráadásul az Európába érkező külföldi filmek kulturális értéke is bőven megkérdőjelezhető. Így a Bizottság azt is bevetette volna, hogy az adókedvezményeket csökkentésével fogja vissza az amerikaiak itteni forgatási kedvét. A filmtámogató szervek viszont nem akarták, hogy az EB korlátozza a kedvezményeket, mivel szerintük a filmgyártási támogatás pozitív, tőkét mozgat, munkaerőt jelent, és hat az európai filmipar aktivitására is. Azzal érveltek, hogy a gazdaság számára a filmipar területén elköltött egy egység pénz másfélszeres-háromszoros hasznot hoz. Végül a filmszakma lobbija nyert, megszületett 2013-ban a második Filmművészeti Közlemény (Cinema Communication). Ennek fontos pontjai közé tartozik, hogy az állampolgársága alapján senkit nem lehet elzárni attól, hogy igénybe vegye a filmes támogatást, és még csak az sem szükséges, hogy a film előállítójának az adott országban legyen a székhelye. A Bizottság azzal a gyenge feltétellel próbálta mégis az európai értéket védeni az amerikai produkciókkal szemben, hogy a készülő filmnek a gyártási helyszínül szolgáló ország kulturális kritériumainak meg kell felelnie. Korábban ugyan minden filmelőállítóval ki kellett töltetni egy kulturális tesztet, amely csupán formalitás volt, mostanra viszont már ez sem kötelező érvényű, így akár azt is mondhatnánk, hogy a kulturális kitételt is elbukta az EB a lobbival szemben.