Húsz film, amit látni kell még nyárig

Forrás: JIL Kft.

-

Jönnek az olyan nagy Oscar-esélyesek, mint Benedict Cumberbatch meleg kódfejtőként, Eddie Redmayne szerelmes Stephen Hawkingként és Michael Keaton kiégett szuperhősként, megérkezik az új Michael Mann-, Tim Burton- és Clint Eastwood-film, és végre Árpa Attila is előrukkol az Argo folytatásával. Szubjektív ajánlónk az év első harmadának filmterméséből válogat. A premierdátumok még változhatnak.


Birdman (január 15.)

A Birdman elképesztően energikus, lebilincselő film, amely a New York-i színházi világ kulisszái mögé visz, ahol egy kiégett sztár (Michael Keaton) színésztársaival (Naomi Watts és Edward Norton) és asszisztenseként is funkcionáló lányával (Emma Stone) próbál színpadra állítani egy darabot, amellyel talán feltámaszthatja a karrierjét. Alejandro González Inárritu vizuálisan úgy szerkesztette meg a Birdmant, mintha egy snittből állna, a kamera a játékidő túlnyomó részében a színház különböző, a közönség elől rejtve maradó, labirintusszerű tereiben cikázik, ami végig sodró lendületet ad a filmnek. Keaton és Norton frenetikus: iszonyú jó hosszú idő után újra úgy látni őket, hogy valóban lelkesen vetik bele magukat a színészkedésbe. Az alábbi videoablakban új, exkluzív előzetes látható a filmhez:



A mindenség elmélete / The Theory of Everything (január 22.)

Aki arra számít, hogy James Marsh (Ember a magasban) filmje révén elmélyedhet Stephen Hawking munkásságában és elméleteiben, valószínűleg csalódni fog, mert A mindenség elmélete nem akar átfogó képet nyújtani a motoros neuronbetegségben szenvedő fizikus pályájáról, hanem felvállaltan egy szerelmi történet, ami Hawkingnak és első feleségének kapcsolatára koncentrál. De aki a megközelítést túl érzelmesnek találja, még az is élvezheti a két főszereplő, Eddie Redmayne és Felicity Jones játékát, akik jó eséllyel Oscar-jelölést zsebelnek majd be a filmért.



Foxcatcher (január 29.)

Hátborzongató igaz történet adja a film alapját, de a szenzációhajhászástól irtózó Bennett Miller (Capote, Pénzcsináló) úgy dolgozta fel, hogy semmi hatásvadász nincsen benne, ellenkezőleg, lefojtott feszültsége miatt válik igazán hatásossá a dráma. Három férfi szoros, ellentmondásos kapcsolata áll a középpontban: Mark (Channing Tatum) és David (Mark Ruffalo) Schultz olimpikon birkózóké és egy excentrikus milliárdosé (Steve Carell), aki felkarolja őket, mert az a mániája, hogy olimpiai érmek elnyerésével fogja kivívni Amerika és a saját dicsőségét. Mindhárom színész óriásit játszik a filmben.



Kódjátszma / The Imitation Game (január 29.)

Morten Tyldum filmjében - a kiváló Benedict Cumberbatch mellett persze – talán az a legizgalmasabb, hogy egy olyan sztorit mesél el, ami nagyon is fontos, a részletei mégsem közismertek: Alan Turing matematikusét, aki munkatársaival feltörte a németek Enigma nevű kódját, és ezzel jelentősen hozzájárult a második világháború megnyeréséhez. Turinget tartják a számítógép atyjának, de érdemeiért nemhogy kitüntetést nem kapott, hanem a hatóságok egyenesen tönkretették. Hogy pontosan miért és hogyan történt mindez, arról megoszlanak a vélemények, mindenesetre az ürügy Turing homoszexualitása volt, amelyet Angliában 1967-ig törvény tiltott.



Blackhat (január 29.)

Igaz, hogy a Blackhat eddigi előzetesei nem sok jót ígérnek, de Michael Mann-nak (Szemtől szemben, A bennfentes) még az elrontott filmjei is figyelemreméltóak, ezért kíváncsian várjuk ezt is. Azt is érdekesnek találjuk, hogy a veterán filmes a friss sztárt, Chris Hemsworth-t rendezi: az ausztrál színész egy lesittelt hackert alakít, akit szabadlábra helyeznek azzal a feltétellel, hogy segít a hatóságoknak lefülelni egy virtuális térben garázdálkodó bűnbandát. Most kiderül, hogy Mann mennyire mozog otthonosan a cyberbűnözés világában.



Későn érők (január 29.)

Lynn Shelton filmjeit (A legmelegebb nap, Édesnégyes, Érzések és érintések) mindig öröm nézni, kis, személyes történeteit és hitelesen bénázó figuráit nagyon lehet szeretni, még akkor is, ha néha olyan meredek szituációkba helyezi őket, amelyek nem feltétlenül életszerűek. A Későn érők kiindulópontja is egy efféle helyzet: Keira Knightley figurája bepánikol, amikor a fiúja meg akarja kérni a kezét, és - hogy legyen ideje átgondolni az életét - egy hétre bekéredzkedik új, tini barátnőjéhez (Chloe Grace Moretz), aki az apjával (Sam Rockwell) él. Nagy meglepetéseket nem várunk ettől a filmtől, de kis megkapó pillanatokat annál inkább.



Whiplash (február 5.)

Ez az a film, amiről úgy jön ki az ember, hogy legszívesebben rögvest újranézné, annyira magával ragadó. Aki esetleg abban a tévhitben élne, hogy a jazz-zenészek világa érdektelen, azt már a nyitójelenet meggyőzheti ennek ellenkezőjéről: az ambiciózus dobos (Miles Teller) és a maximalista, kegyetlen zenetanár (J. K. Simmons) első találkozása rögtön pattanásig feszült, mégis humoros, és a két férfi itt kezdődő ádáz harcában végig megmarad ez a kettősség, ami olyan ellenállhatatlanná teszi a film hangulatát. Még a jazzt sem feltétlenül kell hozzá szeretni.



A szürke ötven árnyalata / Fifty Shades of Grey (február 12.)

A végtelenül népszerű erotikus ponyva filmváltozatát igazából csak egy okból várjuk: hogy kiderüljön, vajon tényleg annyira vérszegény-e, amilyennek az előzetes alapján tűnik, vagy sikerült mégis belecsempészni némi erotikát, csak egyelőre ezt titkolják. Azt előre bejelentették, hogy meztelenkedés nem nagyon lesz, így erősen szkeptikusak vagyunk. Meglátjuk, hátha mégis felizzik a levegő Jamie Dornan és Dakota Johnson közt.



Liza, a rókatündér (február 19.)

Ujj Mészáros Károly első egész estés munkája magyar filmben szokatlan hangot üt meg: hóbortos, játékosan horrorisztikus mese, amelyben egy ártatlannak tűnő ápolónő (Balsai Mónika) környezetében sorban elhaláloznak az emberek. A furcsa Lizának van még egy mások számára láthatatlan barátja is, aki felbukkanásaikor japán slágereket énekel, és lehet, hogy minderre az a magyarázat, hogy a lány igazából egy férfilelkeket zsákmányoló rókatündér. Ráadásul az egész egy sosem létezett Budapesten játszódik, ami leginkább talán a 60-as évek Párizsára emlékeztet. Vagy arra sem.



Amerikai mesterlövész / American Sniper (február 19.)

Clint Eastwood az elmúlt években rendezett pár totál érdektelen filmet, de ha az elképesztően feszültségteli előzetes nem hazudik, az Amerikai mesterlövész megint jól sikerült. Bradley Cooper játssza benne Chris Kyle-t, aki iraki bevetései során összesen kb. 160 embert ölt meg. Úgy tűnik, Eastwood érzékletesen jeleníti meg, milyen iszonyatos nyomás van egy orvlövészen, és a háború hogyan őrli fel a benne részt vevőket. Cooper alakításáról pedig a bemutató óta ódákat zeng az angolszász sajtó.



Nagy szemek / Big Eyes (február 19.)

Walter Keane az 50-es, 60-as években nagy népszerűséget szerzett túlméretezett szemű gyerekeket ábrázoló festményeivel, azonban később volt felesége, Margaret előállt azzal, hogy valójában ő festette a képeket. Az ügyből pereskedés lett, mely oda futott ki, hogy egy bíró arra utasította a két Keane-t, hogy a tárgyalóteremben az esküdtek szeme láttára fessenek egy-egy képet. Tim Burton régóta rajongója a Keane-festményeknek, amelyek szomorkás, sötét világa közel áll az övéhez, és most Amy Adamsszel és Christoph Waltz-cal a főszerepben meg is filmesítette a házaspár történetét.



Vadon / Wild (február 19.)

Ez is egy igaz történet megfilmesítése: egy Cheryl Strayed nevű amerikai nő 26 éves korában felismerte, hogy szeretett anyja váratlan halála után szétesett az élete, és hátrahagyva felbomlott házasságát és drogos-zűrös életvitelét, nekiindult, hogy gyalog megtegyen 1100 mérföldet az USA nyugati partjával párhuzamosan futó turistaúton. Reese Witherspoon már Strayed memoárjának megjelenése előtt lecsapott a megfilmesítési jogára, és Jean-Marc Vallée-ra (Mielőtt meghaltam) bízta, hogy rendezze meg a saját főszereplésével készülő filmet. Az érzelgősségtől kicsit tartunk, de Witherspoon szinte biztosan meggyőző alakítást nyújt.



A Most Violent Year (február 26.)

J. C. Chandor csinált már két meglehetősen jó filmet, csak egyiket se látták túl sokan: a Krízispont egy másfél nap leforgása alatt játszódó feszes thriller, ami a 2008-as gazdasági válság kitörését mutatja be, a Minden odavanban pedig Robert Redford hánykolódik egyedül a tengeren kilyukadt jachtján. Az A Most Violent Year egy 80-as évek elején, New Yorkban játszódó krimidráma, amelyben egy vállalkozó házaspár próbál boldogulni egy erőszakos, gengszterek által uralt közegben. Öröm lesz Oscar Isaacet a Llewyn Davis világa után megint komoly főszerepben látni, és az sem hátrány, hogy a feleségét Jessica Chastain játssza.



Csajkor / Bande de filles (március 5.)

A filmnek csak annyiban van köze Richard Linklater Sráckorához, hogy ez is felnövéstörténet: egy fekete kamaszlányról szól, aki Párizs egyik nem éppen jómódú külvárosában keresi saját magát, és azt, hogy családja és iskolatársai élesen elütő kultúráját hogyan egyeztethetné össze. Mindezt a film nagyon természetesen, megható és vicces pillanatokkal mutatja be, úgy, hogy a zsigereinkben érezzük, mit is jelent kamasznak lenni. És ezt mellesleg ezerszer hatásosabban mutatja be, mint a Sráckor.



Argo 2 (március 12.)

Árpa Attila 2004-es Argo című akciókomédiájának van egy lelkes rajongótábora, de kérdés, hogy ezen a kemény magon kívül sokan kíváncsiak lesznek-e Balogh Tibi (Kovács Lajos) és haverjai újabb mókásnak szánt kalandjaira. Az alkotók mindent megtettek, hogy életben tartsák, illetve újra felszítsák a lelkesedést, de a többször elhalasztott bemutató miatt mintha mára erősen megcsappant volna a film iránti érdeklődés.



En duva satt pa en gren och funderade pa tillvaron (március 19.)

Roy Anderssonnak negyven év alatt ez mindössze a harmadik nagyjátékfilmje a Dalok a második emeletről és a Te, aki élsz után. Még nincs magyar címe, de nagyjából úgy szól, hogy Egy galamb ült az ágon, és a létezésen elmélkedett. A filmről látatlanban csak annyit tudunk, hogy két házaló ügynök körül bonyolódik, hasonlóan szürreális, mint a Dalok a második emeletről, Andersson szokott vizuális stílusában, nagy, épített díszletekben, fehérre meszelt arcú színészekkel készült, és két magyar operatőr, Borbás István és Pálos Gergely fényképezte.



Hamupipőke / Cinderella (március 19.)

Kezdenek kissé túlságosan elharapózni a klasszikus mesék élőszereplős adaptációi (a magyar közönség nem is volt különösebben vevő a Vadregény című legutóbbira), de mi azért kíváncsiak vagyunk rá, hogy Kenneth Branagh mit kezd Hamupipőke (Lily James) történetével. Különösen mivel olyan színészek is szerepet vállaltak a filmben, mint Cate Blanchett – ő lesz a gonosz mostoha –, Helena Bonham Carter és Stellan Skarsgard.



Chappie (március)

Neill Blomkamp két társadalomkritikus beütésű, újszerű sci-fi (District 9, Elysium) után úgy tűnik, most kicsit más hangot üt meg: bár a Chappie szintén sci-fi és a robot főhős és az emberek konfliktusán keresztül szintén mond valamit a közeljövő társadalmáról, de közben mégis meglepően erős benne egy cukiskodó vonal Chappie-vel a gyerek robottal, akit Dev Patel és Yo-Landi Visser tanítgat az emberi dolgokra. Hugh Jackman pedig ezúttal rosszfiú lesz.



Ex Machina (április 30.)

Ez Alex Garlandnak, A part és a Napfény írójának első rendezése ugyanazt a témát boncolgatja, mint a Chappie – ember és gép közti határvonal elmosódását –, csak teljesen más formában. Domhnall Gleeson egy programozót játszik, aki Oscar Isaac figurájának kísérletében vesz részt: egy mesterséges intelligenciával bíró robotnőről (Alicia Vikander) kell eldöntenie, hogy tényleg rendelkezik-e emberi tulajdonságokkal. Összetett lélektani thrillernek tűnik, amiben egy idő után nehéz eldönteni, ki kit ver át és használ ki.



The Voices (első negyedév)

Ennyire kattant filmről ritkán hallani: a Persepolis alkotójának első angol nyelvű rendezésében Ryan Reynolds egy gyári munkást alakít, aki véletlenül megöli a nőt (Gemma Arterton), aki tetszik neki, aztán beszélő kutyájával és macskájával vitatja meg, hogyan is kellene kimásznia ebből a szorult helyzetből. Reynolds állítólag nagyot alakít a filmben, amit simán elhiszünk, már a nemrég bemutatott, meglehetősen gyatra A fogolyban is ő volt a legjobb dolog.


The Voices