Mit kaptak kézhez a grafikusok?
Térképi vetületben – azaz gömbben – készítettem több nyers képet, domborzati modellt, fotómozaikot, radarmozaikot égitesttől függően. Ezekre rajzoltam fel a 10-15 kiválasztott fontos helyet, amelyeknek kiemelt részletességgel kellett szerepelniük. Ilyenek például a szondák és emberes küldetések leszállóhelyei.
A grafikusoknak tartottam egy „földrajzórát” a területről, és megbeszéltük, hogy a bolygóval kapcsolatban milyen kulturális asszociációk lehetségesek, azaz miket lehetne felpakolni a térképre. Minden grafikus szabadon választhatott stílust és tematikát, a lényeg az volt, hogy rajzoljanak embereket vagy lényeket, akik interakcióba kerülnek a felszínnel. Fontos volt még, hogy a képen legyen valamilyen történet, amit a gyerekek dekódolhatnak és továbbmesélhetnek, de hogy pontosan hogy nézzen ez ki, az a grafikusra volt bízva.
Innentől minden ment a maga útján?
Többször találkoztunk. Volt, hogy a grafikus magától teljesen újrarajzolt egy kész térképet, volt olyan is, hogy közösen fejtettünk le korábbi rétegeket és építettük őket újra. A térképek 11 nyelven készültek, a feliratok lefordítására is gondolni kellett.
A végén a térképeket elküldtem külföldi kutatóknak, akik még javasoltak dolgokat, például a Vénuszra Ruszalkának, a mesebeli vízi tündérnek a képe az orosz kollégák kérésére került föl a Rusalka Planitia fölé. A grafikusok közül nem egy volt, aki azt mondta, ez volt élete legbonyolultabb munkája, körülbelül fél évig tartott a teljes folyamat.