Ez az ember legalább 73 ájulásért felelős

Fotó: AFP / STEPHANE DE SAKUTIN

-

Chuck Palahniuk katolikus papnak készült, de 13 évesen egy kórházi munka során beleszeretett a vérbe és a kipakolt emberi belsőségekbe, továbbá a drogokba, főleg a fájdalomcsillapítókba. Világában a pokolnak hétmilliárd lakosa van, és élhető hőmérsékletű. Nemrég magyarul is megjelent könyve, a Túlélő apropóján mondjuk el, hogy ki ő, és miért az egyik legtökösebb és legellentmondásosabb élő író.


Mielőtt befutott volna íróként, Chuck Palahniuk dolgozott kamionszerelőként és szociális munkásként is. Retteg a hidaktól, alig mer azokon kocsival áthajtani. Saját bevallása szerint többet iszik a kelleténél, az álmatlanság pedig nem múló, fájdalmas kísérője az életének. Provokatív könyvei miatt tucatnyi eszelős zaklatta, de persze ő is megtesz mindent azért, hogy kiverje olvasóinál a biztosítékot: felolvasó körútjain maszturbálós horrornovellával sokkolja a közönséget, de dedikált guminőket is osztogatott már. Jelenleg a Harcosok klubja folytatásán dolgozik, amely képregény lesz, és tíz évvel később veszi majd fel a fonalat, miután a narrátor feleségül vette Marla Singert.


Chuck Palahniuk dedikál


Bret Easton Ellis mellett a kortárs amerikai próza egyik legellentmondásosabb alakja az ukrán, orosz és francia felmenőkkel rendelkező Charles Michael Palahniuk, aki – Ellishez hasonlóan – szintén nem udvarolja körül olvasóit. Az 1962-ben született író egy lakókocsiban nőtt fel, szülei 14 éves korában váltak el. 1986-ban az Oregoni Egyetemen szerezte meg diplomáját újságíró szakon, de közben egy helyi rádiónál is dolgozott. Az egyetem elvégzése után Portlandbe költözött, ahol rövid ideig egy helyi újságnak írt cikkeket, majd a Freightleiner nevű, dízelkamionokat gyártó cég szerelője lett. Ebben az időben a cikkírást nem nagyon erőltette, viszont rengeteg használati utasítást írt kamionokhoz.


A Kakofónia Társaság

A nyolcvanas évek végén hosszú időre felhagyott az újságírással, és előbb egy hajléktalanszállón vállalt önkéntes munkát, majd egy hospice-alapítványnál, ahol gyógyíthatatlan betegekkel foglalkozott: többek között fuvarozta őket, és csoportos terápiákon vett velük részt. Ezzel a munkával végül azt követően hagyott fel, miután érzelmileg túl közel került az egyik pácienshez, akinek a halála mélyen felzaklatta. Palahniuk ekkoriban lett a radikális szellemiségű Kakofónia Társaság tagja, akiknek azóta is rendszeresen részt vesz a portlandi gyűlésein. Ez a társaság fontos szerepet játszott a Harcosok klubja megszületésében is: a könyvben leírt Mayhem projektet ugyanis a Kakofónia Társaság ihlette.



Chuck Palahninuk a harmincas évei közepén kezdett el regényeket írni, ám első könyvét, a Láthatatlan szörnyeket a kiadók visszadobták, mivel túlságosan felzaklatónak találták. Ekkor vágott bele a Harcosok klubjába azzal a szándékkal, hogy még jobban kiakassza a finom lelkű kiadókat. A kamionszerelés melletti szabadidejében vetette papírra az eredetileg novellának szánt írást, és csak később bővítette ki regénnyé a történetet, amelynek végül a hatodik fejezete lett az eredeti novella. Palahniuk legnagyobb meglepetésére ezt már hajlandóak voltak kiadni, de művének utóéletében fontos szerepet játszott David Fincher 1999-es ütős adaptációja is. A Brad Pitt és Edward Norton főszereplésével forgatott mozi a pénztáraknál rosszul szerepelt, és a kritikusokat is megosztotta, ma viszont már kultikus rajongás övezi, ahogyan az alapjául szolgáló regényt is.


Fred Palahniuk meggyilkolása

Ugyanebben az évben jelent meg Palahniuk második könyve Amerikában, a Túlélő, majd néhány hónap múlva a korábban visszautasított Láthatatlan szörnyek is a könyvesboltokba került. De ez az év egy szörnyű családi tragédiát is tartogatott az időközben egyre hírhedtebbé váló szerző számára.

Édesapja, Fred Palahniuk ekkoriban jött össze egy nővel, akivel egy társkereső hirdetésen keresztül ismerkedett meg. Az asszony a feladott hirdetésben a „lehető legnagyobb darab férfit” kereste, mivel rettegett előző partnerétől, akit nem sokkal korábban börtönöztek be szexuális zaklatásért. A nő félelme megalapozottnak bizonyult, a férfi ugyanis megfogadta, hogy a szabadulása után megöli. Így is tett: követte őt és Palahniuk apját az otthonukba, ahol hidegvérrel kivégezte mindkettejüket, majd a holttestükkel együtt felgyújtotta a faházat. 2001 tavaszán a bíróság két rendbeli gyilkosság bűntette miatt első fokon halálra ítélte, Palahniuk pedig ezt követően kezdte el írni az Altató című regényét, ami saját bevallása szerint segített neki feldolgozni a gyászt, illetve azt, hogy halálbüntetést kért apja gyilkosára.


Tizenöt éve gyilkolták meg az apámat. Ha erről kérdeznek, mindig próbálok valami mélyet és érzelmeset mondani, de ez egyre nehezebb. Mindenesetre nagyon együtt érzek apámmal, mert úgy érzem, egyre inkább hasonlítok rá.

Chuck Palahniuk a Guardiannek


Zsigerek és homoszexualitás

Palahniuktól sosem állt távol a tabudöntögetés és a provokáció, könyvbemutató körútjain osztogatott már például dedikált guminőket is, de a Zsigerek című írása (itt olvasható el online) is jó példája annak, hogy nem bánik kesztyűs kézzel az olvasóival. Palahniuk 2003-ban a Diary című regényének népszerűsítő turnéján olvasta fel először ezt a maszturbálós horrornovelláját, amely olyan elementáris hatást váltott ki a hallgatóságból, hogy többtucatnyian ájultak el és lettek rosszul tőle. A novellát először a Playboy magazin közölte 2004-ben, majd a 2005-ös Kísértettek című könyvében kapott végül helyet.


A 23 rövidebb írást egybefűző regény legutóbbi amerikai kiadásának utószavában Palahniuk büszkén osztotta meg rajongóival, hogy a Zsigerek – amelyet éveken át rendszeresen felolvasott a körútjain – már legalább 73 ájulásért tehető felelőssé.


Strand Book Store Hosts A Reading With Chuck Palahniuk & Amy Hempel

Chuck Palahniuk


Ugyanebben az évben derült fény Chuck Palahniuk homoszexualitására is, igaz, meglehetősen szokatlan körülmények között. 2003 szeptemberében az Entertainment Weekly készített egy interjút az íróval, minek során Palahniuk bizalmasan elárulta, hogy egy férfival él együtt. A sajtó korábban azt feltételezte róla, hogy nős, ő azonban cáfolta ezeket a híreszteléseket, de egyáltalán nem állt szándékában hivatalosan is coming outolni. Most azonban arra számított, hogy a lap nyilvánosságra hozza majd homoszexualitását, ám végül csak annyit írtak meg róla, hogy nem nős. Palahnuk dührohamában még az interjú megjelenése előtt egy keresetlen hangfelvételt tett közzé honlapján, amelyben nemcsak azt jelentette ki, hogy meleg, hanem az újságírónőt és az egész családját is elküldte melegebb éghajlatra. Később ezt a hangfelvételt eltávolította a honlapjáról, ő pedig bocsánatot kért viselkedéséért.

Palahniuk azóta is vállalja másságát, magánéletéről pedig annyit árult el, hogy párjával – akinek a nevét nem fedte fel – még kamionszerelőként ismerkedett meg, és közel három évtizede élnek együtt egy egykori templomban Vancouverben.


Mondhatják rám, hogy a lustaság tart a partnerem mellett immár húsz éve. Igazából az összes kaotikus érzésem és zaklatottságom a regényekbe ölöm, így a magánéletem harmonikus maradhat.

Chuck Palahniuk a Guardiannek


Túlélő

Palahniuk másodikként megjelent regénye, a Túlélő majdnem annyira megosztja a rajongókat, mint amennyire a nihilistának bélyegzett szerző megosztja a közvéleményt. Egy 1999-es, felejthető magyar kiadás után a Cartaphilus a közelmúltban igényesebb köntösben és fordításban adta közre a regényt (akkor Halálkultusz címen adták ki, Szántai Zsolt fordította, az ő szövegét dolgozta most át Sári B. László). Sokan csak a Harcosok klubja receptjének sikertelen újrafelhasználását látják ebben a könyvben, míg mások örülnek, hogy újabb szeletet kaphatnak a Palahniuk-pizzából, amelyen lehet, hogy csak jalapeno és darált marhahús (meg persze némi testnedv) a feltét, viszont így is kegyetlenül ütős. Aki azt várja, hogy Palahniuk teljesen új vizekre evez, és túlszárnyalja a Harcosok klubját, az valószínűleg csalódni fog. De ha egy újabb dögös és eszelős könyvet keres abban a stílusban, ami egyszer már bejött neki, akkor maximálisan megtalálja a számítását.

Palahniuk regényének főszereplője a tökéletesre idomított házi szolga, aki bármilyen eredetű folt eltávolításával megbirkózik, a legegzotikusabb ételekhez kapcsolódó etikettet is ismeri, és közben úgy él együtt a gazdáival, hogy szinte észrevétlen tud maradni. A könyvnek minden vendéglátó- és szállodaiparban dolgozó alkalmazott polcán ott a helye, mert olyan mennyiségű és annyira változatos háztartási tippekkel és trükkökkel szolgál, ami még a Downton Abbey sokat próbált személyzetének is bőven tudna újat mondani.


Sokan nihilistának mondanak, de én inkább romantikusként írnám le magam. Mindig igyekszem olyan narratívákat keresni, ami összehozza az embereket. Sokkal jobban szeretem azokat a regényeimet, amelyek esküvővel érnek véget, nem temetéssel.

Chuck Palahniuk a Guardiannek


A fiatal komornyik ráadásul egy öngyilkos szekta utolsó túlélője, akire egy komplett iparág épül, saját tévé show-val, imakönyvvel és csodákkal.

A kidolgozottságra ezúttal sem lehet panasz, Palahniuk váltott kézzel rántja le az egyik leplet a másik után a vallási biznisz manipulációiról, és annyi emlékezetes házvezetési és médiatitkot zsúfol bele a regénybe, hogy az már önmagában is lenyűgözi az olvasót. Az elképesztő részletgazdagság mellett a Palahniuk-faktort a zabolátlan történet is hozza. A regény szektás komornyikja annyira elüt a már önmagától is elidegenedett fogyasztói társadalomtól, hogy amikor vallási vezetőt csinálnak belőle, a tévézsoltárok népe megbabonázva borul le előtte. A megváltás azonban a Túlélőben egészen mást jelent, mint amihez hozzászokhattunk. Palahniuk terrorista, aki a konzumvilágot támadja. Az ő történeteiben a pokol élhető hőmérsékletűre hűlt, hétmilliárd lakosa van, és nincsen üdvözülés. Legfeljebb túlélők vannak.


A Guardian-interjúból származó részletek innen valók.


Chuck Palahniuk: Túlélő, Cartaphilus, 2014, 304 oldal