Ennél egy kicsit jobb jövőt ígértek

Forrás: Alisa Perne / Flickr CC-BY

-

Régen minden jobb volt. Magát vezető autónk, okostelefonunk, McLarent alázó elektromotorunk vagy egész napot kibíró laptop ugyan nem állt a rendelkezésünkre, cserébe a technológia szép, érdekes jövőt ígért.


Valamit viszont sikerült elrontani. Még a cyberpunk irodalom is, ahol pedig szinte mindig esik az eső és az egész világ a periférián él, jobb hely néha annál, mint amit felépítettünk. Problémák következnek jelentőség szerint csökkenő sorban.


Informatika? Az férfias tudomány


A fenti képen látható nő a nyolcvanas évekbenben ment nyugdíjba utoljára. Egyszer már megpróbálták nyugdíjba küldeni 1966-ban, aztán 1971-ben, de mindig talált magának feladatot. A neve Grace Hopper volt, az ismert angol keresztény ének után Amazing Grace-nek becézték, és könyékig benne volt az informatikában. Az Univac számítógépnek (ami előtt a fenti képen is ül) a tervezésében is részt vett, benne volt a keze a Fortran nyelv kidolgozásában, az informatika egyik szentje.


Egy apropója van, hogy foglalkozzunk vele. Múlt héten szembejött egy grafikon a különböző tudományterületeken BA-s diplomát szerző nők arányáról az Egyesült Államokban. Az adatok egy része nem meglepő: egészségügyi és oktatási területen több a nő, a trend nem változik évtizedek óta. A természettudományokban lassan kiegyenlítődik a nemek aránya. Az egyetlen meglepetést az informatika okozta, a nyolcvanas évek közepéig növekedett az arány, majd a trend megfordult és ma újra húsz százalék alatt van.


Emlékezetes eset, amikor megjelent az Apple HealthKit nevű egészségügyi szoftvere, és egészen a kiadásig nem tűnt fel senkinek, hogy kimaradt belőle a menstruációs naptár. Pedig ennél tényleg csak kevésbé közhelyes női funkciókat lehet egy kütyübe rakni. Ezért kellenének nekünk Grace Hopperek.


"Számítástechnikai ismeretek: Microsoft Office"

"– Mi az a róka? – szakította félbe Nell.
Az aktuális illusztráció egy színekben gazdag festmény volt, mely a szigetet mutatta fentről, az égből. A sziget most elfordult és kirotált a képből, a helyét a tengerpart széle foglalta el. A közepén egy pötty látszott. A kép ráközelített a pettyre, és már látszott is, hogy egy piros állat az. Nagyméretű betűk jelentek meg alatta.
– RÓKA - mondta a könyv. – Róka. Most mondjuk együtt!
– Róka.
– Nagyon ügyes! Igazán okos kislány vagy, Nell. Nagyon tehetségesen bánsz a szavakkal. Le tudod betűzni, hogy róka?"
(Neal Stephenson: Gyémántkor)


Az informatika több, mint a Word-menük ismerete, a Neumann-elvek felmondása vagy a számítógép-használat úgy általában. Része a problémamegoldás, annak a tudása, hogy több hiba után jutunk el a célhoz. Ezt a barkácsolós módszert a Commodore- és Spectrum-gépek megtanították, de menet közben elkallódott valahol.


Az első prototípusról Kofi Annan akkori ENSZ főtitkár törte le a kurblit


A Nicholas Negroponte által elindított százdolláros laptop (OLPC) projektről sok rosszat el lehet mondani - például túl nagyot markoltak -, de 2,4 millió gépet adtak gyerekek és tanárok kezébe. A gép erőtlen volt, a saját szoftverük lassú, mégis 860 ezer laptoppal a világ legnagyobb emberkísérlete zajlik Peruban. Michael Kleiman Web című dokumentumfilmjének elérhető részletei alapján sikeresen: egy közepesen vacak eszközzel is ablakot lehet nyitni a világra.



Nagyon nem kell meglepődni. Sugata Mitra 1999-es, untig idézett indiai lyuk a falban kísérlete bemutatta, hogy minimális segítséggel, csak a kíváncsiságot meglovagolva is lehet tanítani. Mitra egy számítógépet rakott ki az intézetével szomszédos szegénynegyed gyerekeinek szabad használatra. Leírás nem járt hozzá, mégis megtanultak csetelni, levelezni, információkat keresni, még a jegyeik is javultak.


Régen jobb volt? Csináljunk régent!

Az OLPC óta jelentek meg újabb érdekes kütyük. A Raspberry Pi nevű, bankkártya méretű számítógépet a nyolcvanas évek nosztalgiája élteti. Nem a Commodore 64 vagy a Spektrum, hanem a britek saját gépe, a BBC Micro. Ezek mindegyike viszonylag keveset tudott egy mai számítógéphez mérve, viszont ezer dolgot lehetett írni rá és barkácsolni hozzá. Megtanította a tulajdonosát hibázni és újrapróbálkozni. Ez ma is hasznos lecke, a Prezinél indított Coding Girls programban ez az első pár lecke.


A Raspberry Pi is olyan eszköz, ami hibázni tanít - egy hét alatt oldottam meg vele egy olyan problémát, ami egy profinak pont öt perc lett volna. Emellett építkezni. Lehet vele csinálni okostelefonnal irányított kisautót, éjszakai kamerát, játékgépet, médialejátszót, épp csak papucs orrán pamutbojt nem tud lenni. A rá épülő, de egyelőre túl lassúnak tűnő Kano nevű csomag pedig azt ígéri magáról, hogy építkezős iskola-számítógép lesz. És persze fut rajta a Minecraft, csak azt kell kitalálni, hogy lehet bevinni az iskolába. Az összesbe.


A kütyü, ami igazán az enyém

"A Sandbenders operációs rendszere úgy nézett ki, mint egy régimódi vászon vizes tömlő, vagyis egyfajta kulacs (Chiának fel kellett ütnie a Mi Micsodát, az ikonszótárt, hogy ezt megtudja). Megviselt volt és káprázatosan szerves; a sűrű szövésű anyagon apró víz-gyöngyszemek préselődtek át. Ha az ember egész közel hajolt, a csöppekben különféle dolgok tükröződtek: hímzésre vagy egy gyík nyakbőrére emlékeztető áramkörök, hosszú, kihalt tengerpart a szürkéllő ég alatt, hegyek az esőben, patakvíz színes kavicsok felett. Chia imádta a Sandbenderseket, ezek voltak a legjobb gépek. Az izzadó vásznon a THE SANDBENDERS, OREGON felirat fakult, mintha kiszívta volna a sivatagi nap. 5.9-ES RENDSZER."

(William Gibson: Idoru)


Tok, matrica, telefonékszer, háttérkép - ezekkel nagyjából körbelőttük, hogy mit lehet testre szabni egy mai eszközön. Vásárláskor még választhatunk színt, illetve három lényegileg nem különböző alkatrész közül a nekünk jobban tetszőt. A jövő, amiben mindenki egyedi és szerethető eszközökkel rendelkezik, egyelőre nem vált valóra.

Jelek szerencsére vannak, hogy lehet máshogy is. Bunnie Huang Novena nevű laptopja kicsit barkácsnak néz ki, vastagabb, mint a ma kapható gépek, viszont az van benne, amit Bunnie szeretett volna. És le lehet gyártani bőrborítással, ha egy kicsit jobban meghajtja a gépet, a szaga is erősödik.


Novena open laptop

Bambuszházba szerelt Novena laptop: még nem kecses, de már létezik


Még ez sem a fenti Gibson-szövegben leírt kézműves laptop, de már közelít. Ebbe az irányba mutat a nagyon lassan készülő, épp csak prototípusként létező cserélhető alkatrészes Project Ara telefon is. Úgy tűnik, hogy a 2-4-5 évre tervezett, utána még talán a nagyinak lepasszolható kütyük mellett létezhet egy párhuzamos technológiai univerzum is. Ez drágább lesz - a tartósabb, kézművesebb dolgok mindig drágábbak -, de már annak is örülni kell, hogy van.


Hogy lesz ebből jövő?

Semmi garancia nincs arra, hogy Bunnie Huang laptopja, a Raspberryből összerakható vicces gépek és a velük tanuló gyerekek jobb világot hoznak. Viszont jobb ötlet megpróbálkozni ezekkel, építeni egy színesebb jövőt, mint azt hazudni, hogy most minden rendben megy.

Az is lehet, hogy a harmadik ipari forradalom megszünteti az állásainkat, lecserélnek minket robotokra és akkor nem bőrkötésű laptopra, hanem shotguntöltényre és egy új világrendre van inkább szükség.

Matt Webb, a néhány hete megszűnt londoni BERG dizájnügynökség - ők találták ki az emberszabású irányítópulttal rendelkező mosógépet - 2013-ban a mi az álmaid számítógépe kérdésre ezt válaszolta: "Az álom berendezésem egy alternatív globális technológiai paradigma. Nincs értelme kisebben gondolkodni." Tényleg nincs.

(A cikk a 2014-es Hungaroconon elhangzott előadás szerkesztett verziója.)