Én is harapnám a szájad

Forrás: Fifty Shades of Grey

-

Megnéztük A szürke ötven árnyalata filmváltozatát. Először nagyokat nevettünk rajta, aztán kezdett fizikai fájdalmat okozni az unalom. És még csak félórája ment a film.


Egy kollégám, aki nagy rajongója a hollywoodi értelemben vett színvonalas szórakoztatásnak, csillogó szemmel kérdezte tőlem, hogy A szürke ötven árnyalata olyan-e, mint a Sliver. Biztos mindenki tudja, hogy bár nem volt egy jó film, de mindenesetre emlékezetes és dögös volt, ahogy Sharon Stone szexelt benne, a kilencvenes évek középső harmadában, amikor pár évig csúcson volt a filmes fősodorban az ún. erotikus thriller műfaja.

Nem, A szürke ötven árnyalata nem olyan mint a Sliver, sokkal rosszabb, és még emlékezetes szexjelenet sincs benne. Egészen áramvonalas ötvözete a Vörös cipellők című sorozatnak, egy Hallmark-tévéfilmnek, illetve a Tövismadaraknak. Mindezt úgy képzeljük el, hogy felváltva játszódik egy Playboy-fotózás vagy egy tetszőleges karórareklám díszleteiben, valamint a Costa Coffee-lánc valamelyik üzletére emlékeztető térben, továbbá ilyen és ehhez hasonló párbeszédek hangzanak el benne:


-Szerelmes lettem beléd! -Nem! Nem szerethetsz!

Ráadásul az idézet a film utolsó harmadában hangzik el, tehát a végén épp ugyanannyit tudunk a főszereplőkről, mint az első percben.



Az alapszituáció egyébként az, hogy van egy hatalmas vagyonnal rendelkező fiatal üzletember (őt a bármiféle karaktert, karizmát vagy kisugárzást nélkülöző Jamie Dornan játssza) és az egyetemen irodalmat tanuló fiatal nő (őt Dakota Johnson alakítja, és egész sokszor emlékeztet Ónodi Eszterre), vonzódni kezdenek egymáshoz, ám van a férfinak egy titka, mégpedig az, hogy szereti a szadomazót. Vagy legalábbis szeret róla sokat beszélni, na jó, sejtetni, hogy van valami, amiről akár beszélhetne is. Mindenesetre elég sok pénze van ahhoz, hogy mindenféle bilincsekkel és ostorokkal és kötelekkel felszereljen egy szobát. Meg van egy zongorája is. Amikor a lány először meglátja a zongorát, azt mondja: „azta".

De hát valami izgalomnak kell lennie, ami kitölti azt a másfél órát!

Egy ideig van. A film a maga módján eleinte ugyanis nagyon szórakoztató, olyannyira nevetségesek a párbeszédek és parodisztikusak a szituációk. Szinte vígjátékot nézünk.


  • Az utcán egy biciklis majdnem elüti a lányt, a férfi magához rántja, akkor ér először majdnem össze a szájuk.
  • A lányról kiderül, hogy a hagyományos értelemben véve is szűz. De hogy-hogy, nem is nyomultak rád a pasik? - tapint rá kérdésével a meglepett férfi.
  • Megbeszélnek egy találkozót, a férfi megkéri a lányt, ha bármi közbejön, írjon neki emailt. Sajnos elromlott a gépem, mondja a lány.
  • Miután elveszi a szüzességét (a hagyományos értelemben vett szüzességét, egy hagyományos értelemben vett erotikus jelenetben), a férfi leül zongorázni, a háttérben éjszakai felhőkarcolók látszódnak.
  • Egy néger férfi megjavítja a számítógépet.
  • A szinkronizált verzióban magyarul jelennek meg a szöveges üzenetek a képernyőn, amiket egymásnak küldenek a szerelmesek, és az egész Sas Tamásos hangulatot áraszt.
  • "Én nem szeretkezem, én baszok" - mondja a férfi, és lerí róla, hogy kamuzik.



Én egyébként úgy tudom, hogy utóbbi idézet a néhai Don Simpson szájából hangzott el, de ez mellékes is; Don Simspont amúgy is úgy képzelem, hogy a szó leghagyományosabb értelmében „baszik".

A Valentin-napra időzített Szürke ötven árnyalatában csak pofáznak a dolgokról, vagy inkább utalnak rájuk, alig történik valami. Elég nevetséges (és természetesen képmutató), hogy van olyan, aki be akarja tiltatni, vagy éppen felháborodik rajta a nyugati világban, hiszen a film ellentmondásos módon elképesztően maradian mutatja be a szexet. Többnyire hagyományos közösüléseket látunk puha erotikus jelenetekbe ágyazva, itt egy fél másodperces fanszőrzet, ott egy mellbimbó, néha egy közepes mértékűt csapnak valakinek a gömbölyű fenekére. Később egy ostorral simogatják az ágyat.

Egyszer kimondja valaki egy irodában, hogy análdugó meg vaginacsipesz, kuncog is hozzá.



Az is sokat elárul arról, hogy a filmnek mennyi mondanivalója van az alá-, illetve fölérendeltségről, valamint a szadomazóról, hogy utóbbiról kiderül: a férfinak azért van ilyen hajlama, mert kiskorában szexuálisan zaklatta őt egy nő! A szürke ötven árnyalata, ha kivesszük belőle az erotikus díszleteket, arról szólna, hogy egy zárkózott ember képes-e magához közel engedni egy másik embert. Csak éppen semmit nem tudunk meg a két emberről.

A Titkárnő című film bármelyik lesütött pillantása többet elárul minderről, mint A szürke ötven árnyalatának másfél órányi egy helyben topogó szenvelgése és parodisztikus szófecsérlése, amely sajnos csak rövid ideig vicces. De kétségtelenül akkor a legviccesebb, amikor a férfi ráfekteti a térdére a nőt, azt mondja neki, hogy "íme, ez az én világom", majd rácsap háromszor a fenekére úgy, hogy az még csak be se pirosodik. Rácsapásnak is csak vonakodva hívom, de nem találok rá jobb szót. És akkor már egy órája megy a film, amelyben mindenki nagyon szép. Mármint a katalógusi értelemben. Csak egyszer, a háttérben, homályosan jelenik meg a közértben egy asszony szatyorral, ő az egyetlen aki nem kimondottan szép. Persze ő se csúnya.


A szürke ötven árnyalata


Annyit azért elárulok, hogy egyszer okoznak a filmben egy kis fizikai fájdalmat valakinek, és annak a filmre nézve a legjobb következményei lesznek. Vége lesz.

Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy a trendek húszévente való visszatérésének, valamint A szürke ötven árnyalata köré generált hájpnak és piaci sikernek lesz-e olyan együtthatója, hogy ismét divatba jönnek, még ha csupán egyetlen évre is, az erotikus hollywoodi filmek. Nagyon jó mulatság lenne.


Kövesd a VS.hu kultúra rovatát a Facebookon is!