Egész életemben csak arra vágytam, hogy szeress!

Fotó: Rothman Lilla

-

Hol húzzuk meg a szeretet és a gyűlölet közti határt? Ha egyáltalán van ilyen, és ha a kettő nem ragaszkodik egymáshoz olyannyira, mint egy család a kiegyensúlyozottság látszatához, az ember a környezete megértéséhez, vagy, mint egy kishúg a nővére szeretetéhez. A Láthatáron Csoport előadása.


A kistestvér (Alida Bevk) vékonyka, csúnyaorrú, újszülött kislány. Hangos, tipikus gyerek, aki magából kikelve kiabál,


azt csinálok amit én akarok, és ti is azt csináljátok, amit én akarok.”

Övé minden és mindenki, övé az összes cukorka, meg figyelem, de végül csak egy mezítlábas 17 éves, aki Berlinbe látogat rég nem látott nővéréhez (Feuer Yvette). Ahogy teltek az évek, az a néhai ordító gyermek egyre csak testvére szeretetére vágyott, és vágyik. Kérdés, mivel lehet képes az ember erre rábírni valakit, aki acélbetétes bakancsban jár, és úgy néz ki, tulajdonképpen nem is képes a szeretetre.



Mi lehet a megoldás? Pofon vágni az illetőt a saját pálinkás üvegével, azzal, amivel gyógyírként próbál felejteni, de csak haragot kelt magában? Neki minden csak üres fecsegés, hátborzongató megnyilvánulás, teher.


A Láthatáron Csoport 2010. januárjában alakult Bohócok a láthatáron néven, az alapító Feuer Yvette színész, bohóc, és drámapedagógus. A név változott, a cél ugyanaz maradt: „kulturális és művészeti tevékenységeikkel gazdagítani Magyarország marginalizálódott csoportjainak kulturális és közösségi életét és segíteni egy szolidárisabb társadalom kialakulását”.


A darab próbál válaszolni a kérdésre, hogy hol romlott el „az egész kurva világ, amibe kizárólag a nők kell’ szüljenek”. Mi a szerepe ebben az anyának, aki tűsarkúban, tupírozott hajjal megy szülni, majd haloperidollal vészeli át az ezt követő depressziót. Az anyaság valója, az érzelmek, mint a „szeretem a férjem, a gyerekeim, és ezentúl boldog leszek” csak fegyvert szorítva a fejéhez, szájába adott szavakon keresztül nyilvánul meg, mondani sem kell, mennyire hitelesen. Vagy ott az apa, aki nagyobbik lányát szívleli inkább, mert lexikális tudása már az óvodában kimagasló volt, ennek ellenére éjjelig a kocsmában lézeng, és kétnaponta bepakol a bőröndjébe, de mégis mindig marad.



Kincses Réka darabja, Szabó Veronika rendezésében, ezeket a bonyolult összefüggéseket próbálja a közönség elé tárni. Minimális díszlettel, odaillő fényjátékkal és zenével, és olyan, viszonylag gyors, de egyértelmű karakter-váltásokkal, amik nem hagyják elkalandozni a nézőt, aki, ha már bent ül, akkor igenis azért van ott, hogy megismerje a két testvért. A „miértjüket”, és azt a rengeteg mindent, amit az ember képes volna magába fojtani a végtelenségig.

Rothman Lilla


A megmentő, a Láthatáron Csoport előadása, B32 Kultúrtér és Galéria színházterme.