Ti tényleg szoktatok szőrruhában dugni? Általában rögtön ezt kérdezik, ha valakiről kiderül, hogy furry, vagyis az emberformájú állatokért (vagy állatformájú emberekért) rajongó szubkultúra tagja. A gyanú nem teljesen alaptalan ugyan, a közösséget jórészt mégsem plüssállatjelmezben üzekedő perverzek alkotják. Három magyar furryvel beszélgettünk.
A furry szubkultúra annyira rejtett, hogy még a teaházat is alig találtuk meg, ahol Des, Vinkrisk és Neo, a legnagyobb magyar furryközösség, a Furry.hu adminisztrátorai vártak ránk. A földalatti helyiségben mindenhonnan indaként lógnak a kötelek és függőágyak, a falakat emberszerű állatfigurák borítják. Nem csoda, hogy a furryk ezt a helyet választották törzshelyüknek.
|
|
Vinkrisk és Des
Kik azok a furryk?
Erre a kérdésre még maguk a furryk sem tudnak általános érvényű definíciót adni, mivel az emberi formát öltő állatfigurák köré épülő szubkultúrát mindannyian másképp élik meg. A közösség egyik legfontosabb összekötő ereje a rajongás az emberi tulajdonságokkal felruházott állatokért. A furry szó eredeti jelentése: szőrös.
Ennyire persze nem egyszerű a történet, mivel a furry fandom tagjai általában egy második ént – úgynevezett fursonát – kreálnak maguknak, amivel a közösség életében részt vesznek. A furry és persona szavak összeolvadásából kapott fursona valamilyen állat vagy mitológiai lény képében jelenik meg, tulajdonságainak csak a kitalálójának fantáziája szab határt.
Vannak olyan kreatívabb, művészi vénával ellátott furryk, akik a rajongáson túl megrajzolják a képeket, avatarokat, amikkel a fursonák az interneten képviselhetik magukat. Des barátnője is egy ilyen művész, aki a külföldi megrendeléseknek köszönhetően ebből szépen meg is tud élni – és nincsen egyedül, hiszen a rohamtempóban növekvő szubkultúrára egy elég komoly iparág épült rá világszerte.
|
|
|
A fursonák nemcsak megjelenésükben, de tartalmukban és céljukban is rendkívül változatosak. „Nem mindegy, hogy a karakteredet mennyire veszed komolyan. Van, aki csak azért választ egy karaktert, hogy valamivel jelen lehessen a közösségben, a skála másik végén viszont olyanok is vannak, akik tényleg elhiszik, hogy ötezer éves sárkányistenek” – mondja a civilben repülőgép-szerelőként dolgozó Vinkrisk, aki csapongó egyénisége miatt folyamatosan váltogatja az őt éppen reprezentáló karaktereket. „Jelenleg egy sivatagi róka a fursonám, talán mert elég sokat voltam sivatagi környezetben, amikor tűzzsonglőrként bejártam a Közel-Keletet.”
|
|
|
A baloldali sárkány Des
Az is gyakori, hogy valaki úgy alkotja meg a karakterét, hogy egyrészt hasonlítson magára, másrészt viszont egy ideális önképet is képviseljen, ami utat mutathat a mindennapokban. Des óriási kék sárkányának karakán kiállása és pörgős életvitele jól tükrözi az extrém sportoló Des valódi jellemét, de a kitalált eszményképnek való megfelelési vágy adott neki erőt például arra, hogy lefogyjon 40 kilót. „Teremtesz valakit, akihez szeretnél hasonlítani, majd megtöltöd tartalommal.”
Nincsenek egyébként kőbe vésett kritériumok, amit valakinek teljesítenie kell, hogy furry lehessen – még a fursona sem feltétlenül követelmény. „Én például nem érzem magam sem sárkánynak, sem vízilónak. Elsősorban a nyitottan gondolkodó emberek társasága vonzott a közösségbe” – mondja Neo, akinek annak ellenére sincs fursonája, hogy már a kezdetektől része a magyar fandomnak. „Biztos ki tudnék találni egy karaktert, ha muszáj lenne, de nem muszáj.”
|
|
|
Des sárkánysapkáját egyszer már ellopták egy koncerten. A kesztyűkben down-hillezni is szokott.
Állatnak öltözni nem veszélytelen dolog
Akadnak olyanok is, akik nem állnak meg a belső tulajdonságoknál, hanem fizikailag is szeretnek az állati énjük bőrébe bújni, őket hívják suitereknek. A köztudatban minden furry egyben suiter is, de ez – elsősorban a kézzel készített jelmezek húzós ára miatt – korántsem igaz, a suiterek valójában kisebbségben vannak a közösségen belül.
|
|
|
A németországi Eurofurence Európa legnagyobb furry-találkozója
Suiternek lenni egyébként embert próbáló feladat, és veszélyektől sem teljesen mentes. A gyakran több ezer látogatót fogadó furrytalálkozók szinte minden alkalommal egy üzembiztonsági előadással kezdődnek, melyen az újoncok megtudhatják, milyen meleg van egy 10 centis bundavastagságú rókacájgban, és mennyire nehézkes benne mozogni. Ha egy vidáman mosolygó zöld farkas negyedórája mozdulatlanul ül egy padon, könnyen lehet, hogy a jelmez belseje egy eszméletlen furryt rejt.
A suitereket gyakran segítők kísérik, akik vigyáznak a jelmez és viselője épségére, mivel a hatalmas maszkokból még kilátni sem lehet rendesen. Szigorú előírás az is, hogy tilos a találkozóknak otthont adó szállodák medencéjébe bundástól beugrani, ugyanis a szőr könnyen eldugíthatja a vízszűrőt – azonban mind tudjuk, hogy mire vannak a szabályok.
A jelmezek az utcán is előkerülnek néha, legtöbbször csak a poén kedvéért, az emberek pedig általában barátságosan fogadják a furryket, akik az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő fesztiváljelmezek korában már nem is keltenek akkora feltűnést, mint néhány éve.
Amellett, hogy a kisgyerekek megvesznek a hatalmas állatfigurákért, egy-egy extravagáns kiegészítővel még az ellenkező nem figyelmét is könnyen fel lehet kelteni – csak vigyázni kell, nehogy úgy járjunk, mint Des, akinek valaki lelopta fejéről a kedvenc sárkány sapkáját egy koncert közepén.
Nem teljesen alaptalanok a vádak
Bár alig hallani valamit a furrykről, mégis elég rossz színben tünteti fel őket a média – többnyire szexuális deviánsokként ábrázolja őket, akiknek a találkozói rituális állatkerti orgiákat idéznek. A legtöbb furry – akinek a züllöttsége odáig terjed, hogy szereti az állatos képregényeket – csak pislogni tud ugyan ezekre a vádakra, azok mégsem teljesen alaptalanok.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A magyar közösség születése
Míg az Egyesült Államokban már a 60-as években bontogatta a szárnyait a fandom, Magyarországon csak 2003 körül kezdett el kiépülni, mikor Uncle Kage, a mozgalom tulajdonképpeni vezetője hazánkba látogatott. A biokémikus – akinek a fursonája egyébként egy szamuráj csótány – egy európai országokat érintő tudományos körutat használt ki, hogy megágyazzon a helyi furryközösségeknek. Az ő áldásos tevékenységének is köszönhető, hogy 2004-ben világra jött a Furry.hu, amely sokáig a hazai fandom egyetlen fórumának számított.
|
|
|
A furryk kiveszik a részüket egy szebb jövő építéséből
|
|
|
A furry szubkultúra azért is nagyon vonzó sokak számára, mert a fandom teljes erővel hirdeti a kulturális, gondolati és szexuális szabadság fontosságát – tagjai feltétel nélkül elfogadják egymást annak ellenére, hogy sokfélébbek aligha lehetnének. Leginkább azt sajnálják, hogy még a nyugati demokráciákban is különlegesnek számítanak ezzel a gondolkodásmóddal – addig is azonban, amíg a világ felnő a feladathoz, ők tökéletesen elvannak egymás szőrös társaságában.