Cikizte már a szocreált? Rosszul tette

Fotó: Flickr / Mike McHolm

-

Nincs olyan, hogy szocreál panel. Sőt, amit a köznyelv általában szocreálnak hív, az a legritkábban szocreál. De akkor mi a szocreál? Miért csak pár évig tartott? Kulturális gyorstalpaló.


Szocreál. Mi jut eszébe róla? Gondoljon valamire, főleg épületre, esetleg szoborra, tárgyra. Gondolt? Nos, az biztosan nem szocreál. És nagy valószínűséggel az sem, amire következőképp gondol. És amire a legutóbb azt mondta. De semmi gond, már akkor sem tudták, mi az a szocreál, amikor még a politika írta elő.

A népszerű fogalmat ma szinte mindenre - leginkább épületekre - rámondják, ami a szocializmus időszakából származik, vagy csak egyszerűen lapos a teteje. A kultúrtörténet szigora felől nézve azonban ez többnyire tévedés. Például nincsenek szocreál panelek. És az az üvegfalú ház ott a sarkon, az sem szocreál. És a parkban álló, amőbaszerű betonszobor, az sem. És a balatoni üdülők sem azok. Meg a Képviselői Irodaház sem a Duna-parton. Dunaújváros, az szocreál.


Dunaújváros, Vasmű út


Ahogy a panelházat, úgy a szocreált sem a szovjetek találták fel. Sőt a friss szovjethatalom minden volt, csak nem szocreál. Absztrakt művekkel azonban nehéz lenne kifejezni a hatalom erejét, ezért a Sztálin idején diktatúrává keményedő szovjethatalom a bevált díszletekhez nyúlt. A dolgozó osztályok életét bemutató művészetet ötvözték a diktatúrák által kedvelt monumentális-heroikus giccsel. Így jött létre az, amit ma szocialista realizmusként ismer a kultúrtörténet. Egy magát a haladás élbrigádjának tartó ideológia esztétikája, amely egy cseppet sem haladó. Hősiesen szántó traktorosnők és vidám vájárok, neorokokó metróállomások és arany vöröscsillagokkal díszített felhőkarcolók. Semmi avantgárd „krikszkraksz”, csak az iskolás emberábrázolások és a kőkemény osztályharc.


Budapest, Kvassay Jenő út - a tipikus szocreál


A szocreál alig pár éves mellékvágány volt a magyar kultúrában. Szovjet mintára, parancsra vezették be Rákosiék, mikor 1949-ben az övék lett minden. Négy év múlva azonban Sztálin meghalt, addig hű alattvalói pedig gyorsan megtagadták hatalmának dogmáit, így a szocialista realizmust is. A szocreál elméletben továbbra is létezett mint a marxizmus-leninizmus művészeti alapelve, ám mivel már nem tartoztak hozzá szigorú előírások, senki nem tudta, pontosan hogyan is kell szocialista realista módon alkotni, még az előírói sem. A művészet ment tovább a maga útján, a szocreál pedig üres szlogen maradt, ami legfeljebb a túlságosan rendszerellenes művészek gyötrésére volt jó.


szocreál, Osztapenko és STeinmetz kapitány szobra, szoborpark,

Művészeti stílus, melynek legfőbb jellemzője, egybe feladata a marxizmus-leninizmus építésének ábrázolása. Eredete a 20. század elejéig, a munkásmozgalmakhoz kapcsolódó ideologikus művészeti törekvésekig nyúlik vissza. A sztálini Szovjetunióban vált dogmatikus és sematikus állami stílusirányzattá, amelyet a szovjetek által meghódított államok sztálinista diktatúrái is átvettek. Legfőbb jellemzője az alkotóművészetben a giccses optimizmus és heroizmus, a realista, absztrakciótól mentes fogalmazás. Tartalmilag pedig a munkások-parasztok életének ábrázolása, valamint a vezérek dicsőítése. Építőművészetére a monumentalitás és a klasszicizálás jellemző. Építményei nagy tömegűek, szimmetrikusak, erőt és rendet sugároznak. Formájuk, díszeik klasszikus építészeti stílusok (ókor, barokk, klasszicizmus) elemeiből építkeznek. A szocialista realizmus a szovjet rendszerek megszilárdulásával a 20. század közepi modernista stílusirányzatokat fojtotta el. Bukása után ezekhez is tért vissza a művészet. Megítélése manapság negatív, és a hozzá kötődő diktatórikus eszméktől elválaszthatatlan. Emiatt még a szakmai közvélemény is nehezen tudja objektíven értékelni alkotásait.

A Szovjetunió hatalmas volt, Magyarország meg kicsi. Így a magyar szocreál is kicsi lett. A szerencsénk a hatalmas, hogy nem épült meg az a Lomonoszov-egyetemre hajazó felhőkarcoló, amely miatt a fél pesti Duna-partot lerombolták volna. Helyette lakótelepek, gyárak irodaházai, iskolák, pártházak és vasútállomások épültek. És egy komplett város, Sztálinváros, a mai Dunaújváros, az egyetlen igazi magyar szocreál város. Az alkotóművészetben azonban nálunk is tömegével készültek a Ganz-gyári sztahanovistákat, Szovjetunióba induló parasztküldötteket dicsőítő festmények, novellák, Osztapenko kapitány legendás szobra és társai, vagy az olyan filmek, mint a Dalolva szép az élet és az Állami Áruház. A magyar szocreál legmonumentálisabb műalkotása azonban mégiscsak annak szólt, akinek az egészet köszönhetjük: Sztálin elvtársnak, míg 56-ban le nem vágták a csizmáiról.

Bár a szocreál épületeket gyakran sztálinbarokknak gúnyolták, a magyar szocreál építészetből mégsem lett a szovjet példákhoz hasonló giccsparádé. Ez egyrészt a klasszicizmusnak köszönhető, másrészt a Horthy-korban nevelkedett építészeknek. Előbbinek azért, mert a díszesebb barokk helyett ez lett az előírt „nemzeti forma”, amelybe a szocialista tartalmat kellett tölteni. Utóbbiaknak meg azért, mert ők a szocreál giccsel szemben ugyanúgy a modernizmus puritánságát akarták képviselni, mint a Horthy- rendszer által favorizált neobarokk giccsel szemben. Paradox módon az utókor által legértékesebbnek tartott szocreál épületek épp azért azok, mert tervezőik megpróbálták megúszni a szocreált, és modernista elemeket csempésztek a tervekbe. Ilyen lett a Ferihegyi repülőtér I-es terminálja, a MOM Kulturális Központ vagy két ismert budapesti egyetemi épület: a MOME, a régi Iparművészeti főépülete és a BME R épülete.


MOM Kulturális Központ


Budapesti Műszaki Egyetem, R épület


Ha igazi szocreált akarunk látni, utazzunk el Székesfehérvárra vonattal, és jól nézzük meg a pályaudvart. Menjünk végig Dunaújváros főutcáján, Várpalota főterén vagy Zalaegerszegen, a ruhagyári lakótelepen. Budapesten sétáljunk fel a Mechwart téren a II. kerületi Önkormányzat épületéhez. Nézzük meg a Szoborparkot, az Örs vezér tere melletti Kerepesi úti lakótelepet, a Váci úti Ganz-gyárat, esetleg az egykori Pannónia-szinkronstúdió épületét a Hűvösvölgyi úton.


II. kerületi Önkormányzat


Ezeket az épületeket végignézve, vagy akár csak a Fortepan „szocreál” kulcsszavát végigkövetve bárkinek leeshet, mi is a szocreál. Hiszen az egész stílus lényege a sematizmus. Ugyanolyan sátortetők, ugyanazok a klasszicista formákból merítő homlokzatdíszek, olcsó hatású műkő domborművek, egyszínű vakolatok, kőkapukat imitáló bejáratok és dísztelen oszlopok. A legjellemzőbbek talán az ablakok: formájukból és elosztásukból vagy a körülöttük lévő műkő keretből nagy biztonsággal felismerhetjük, hogy szocreál épülettel van dolgunk. Könnyebb dolgunk van a képzőművészetekkel és az irodalommal: ha izmos vasművesek szobrával, bizakodóan a jövőbe tekintő munkásfigurákkal, vidáman szántó traktorosnőkkel találkozunk akár festményen, akár novellában, akkor nagy valószínűséggel a szocreál művészet produktumával van dolgunk.

Ha már a Mechwart téren járunk, ne csak az önkormányzatra, de a tér két sarkán lévő ikerházakra is vessünk egy pillantást. A legenda szerint alkotójuk, Dul Dezső eredetileg szocreál stílusban tervezte meg őket, ám mikor megtudta, hogy a dogmának annyi, azonnal átrajzolta a terveket. A szocreál nem szenvedett ki ilyen gyorsan, de Magyarország következő nagy építkezési időszaka, a hatvanas-hetvenes évek már a régi-új stílusok jegyében telt. A Kádár-rendszer művészetpolitikája pedig az alkotóművészetben is jóval szabadabb légkört teremtett.


szocreál, Keleti Károly utca, Mechwart liget

Mechwart téri ikerházak


A hatvanas-hetvenes évek magyar építészetében számos színvonalas, sőt akár világszínvonalúnak is nevezhető alkotás született. Ezekből az igénytelen kivitelezés és átépítések, meg az évek nyoma gyakran már nem sokat láttat. Pedig a Déli pályaudvar lendületes várócsarnoka, a Moszkva téri betonlegyező”, a merész vonalvezetésű balatoni üdülők, az országszerte sokfelé található betonhéj-állomásépületek és „kocka” társasházak tervezői a késő modernizmus világszerte divatos irányzataiból, a skandináv tervezők klinkertéglás modernizmusából vagy a nyers betontömböket kedvelő brutalizmus iskolájából merítették az ötleteiket.


szocreál, Budapest, Széll Kálmán (Moszkva) tér, legyező

A Moszkva téri "legyező"


A szocreálozás ironikus csavarja, hogy a köznyelvben leggyakrabban épp ezeket az épületeket hívják sokszor lesajnálóan szocreálnak. Pedig egyik sem az. Ahogy a bennük található csővázas fotelek, aszimmetrikus formájú, lakkozott asztalok és műbőr kagylófotelek sem. És a panelházak sem azok. Mondjuk, amit a közhit panelnek hisz, az gyakran pont annyira panel, mint amennyire szocreál. Azaz semennyire. De ez egy másik történet.