Cigány gyereket sem vettek volna fel a kispesti Waldorf-osztályba

Csatlós Hanna - 2014. október 26., vasárnap 12:17

Magazin Életmód CIKK

Hogyan történhetett meg az, hogy a kispesti Waldorf-iskolába nem vettek fel egy gyereket, mert a szülei leszbikus kapcsolatban élnek? Vannak, voltak-e hasonló esetek? Mit tehet a diszkrimináció további elkerülése érdekében a Magyar Waldorf Szövetség és a szülők? Pedagógusok, Waldorf-szülők és Vekerdy Tamás pszichológus keresték ezekre a választ.

Szeptember végén fontos határozatot hozott az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH), miután azzal a panasszal fordult hozzájuk egy leszbikus anya, hogy a fiát azért nem vették fel a kispesti Waldorf-iskolába, mert az intézmény szerint nem tudták volna megvédeni a fiút a többiek piszkálódásától, amiért a szülei azonos neműek - írta az Index. Az EBH az eset elbírálása után kimondta, hogy nem lehet egy gyerek iskolai felvételét csak azért megtagadni, mert a többségi társadalomban megszokottól eltérő családban él. Mivel a hatóság szerint az iskola a gyerekkel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, így az egyébként pont a toleranciáról híres Waldorf-iskolának megtiltották, hogy még egyszer ilyen előforduljon, 50 ezer forintos bírságot szabtak ki rá, és elrendelték, hogy az EBH határozatát az iskola köteles a honlapján 45 napon keresztül közzétenni. Ehhez képest egyébként a kispesti iskola honlapja jelenleg nem elérhető, „feltöltés alatt áll”, és a legfrissebb bejegyzések között egy júliusi posztot találunk.

Túl sok a "nehéz gyerek"

A Szivárványcsaládokért Alapítvány és a Labrisz Leszbikus Egyesület kerekasztal-beszélgetést szervezett, amire meghívták az érintett anyukát, egy Waldorf-szülőt (Rákár-Szabó Natália szociális szakembert), Boros Viktória pedagógust, emberi jogi aktivistát és Vekerdy Tamás pszichológust, aki egyébként az itthoni Waldorf-tanárképzés egyik vezetője, a Waldorf-iskolák programjának szakértője.

Már rögtön a beszélgetés elején kiderült, hogy az iskola többi szülője is csak a médiából értesült arról, hogy egy gyereket az említett indok alapján nem vették fel a hetedik osztályba még tavaly. A Waldorf-szülők az ügy kirobbanása után azonnal bővebb tájékoztatást kértek az iskolától és attól a tanártól is, aki egyedül döntötte el, hogy a felvételi kérelmet visszautasítja. Ahogy azt Rákár-Szabó Natália részletezte, a tájékoztatás során az iskola kifejtette, hogy az osztály, ahova a fiú került volna, „rendkívül zűrös, teli van nehéz gyerekekkel”, és a tanár úgy érezte, hogy nem tudna bevállalni még egy „nehéz gyereket”. Bár beismerte, hogy szivárványcsaládból jövő gyerekkel még egyszer sem volt dolga, nem tudta pontosan megindokolni, miért lenne nehéz eset a fiú. Schmidt Orsolya, a fiú édesanyja ugyanakkor kiemelte, hogy a tanár az EBH-tárgyalásán azt mondta: ha egy cigány gyerek jelentkezett volna, hasonló okokból őt sem vette volna fel.

Bár a kerekasztal elsősorban az alternatív iskolák működésére koncentrált volna, meg arra, hogy a különböző iskolák tantestületei hogyan próbálják csökkenteni a kisebbséghez tartozó diákok nehézségeit, a tatai Személyközpontú Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium (Színes Iskola) mint pozitív példa említésén kívül végül a Waldorf-iskolák működésénél maradtak. Nem véletlen: a közönségben több szülő is volt, akik Waldorf-iskolába járatják vagy járatták a gyereküket, volt olyan leszbikus pár is, akik gyerekét nem a kispestiben, hanem egy másik Waldorf-iskolában utasították el azzal az indokkal, hogy a gyerekük „problémás”. Pedig az anyuka az iskolába direkt a volt férjével, az apukával ment beíratni a gyereket, nehogy gond legyen, hogy most az anya egy másik nővel él együtt. A leendő osztályfőnök így is talált kifogást: a kislány azért problémás, mert elvált szülőktől való. A gyereket azóta egy másik Waldorf-iskolába ugyan felvették, ott azonban a tanári kar még mindig nem tudja, hogy a szülők azonos neműek.

Egy másik esetben a szülők gyerekét szexuális visszaéléssel vádolták meg az iskolában, ezért a fiút el is bocsátották az intézményből. Mint később kiderült, a visszaélést nem tudták bizonyítani.

Hiba a rendszerben

Azt mindenki elismerte, hogy a Waldorf-iskolák oktatási módszerei nagyon jók, és van olyan intézmény is (például az óbudai), ahol még tolerancianapot is tartanak. Általában mindenki aláírta azt is, hogy az Waldorf-pedagógiával nevelt gyerekek sokkal szabadabban gondolkodnak, mint mondjuk egy másik intézménybe járó társaik. Mégis, akkor hogy történhetett az, hogy a kispesti iskolában a tanár először azzal az indoklással utasította el a gyerek felvételét, hogy a többi gyerekre lenne rossz hatással a leszbikus pár gyereke, majd amikor az anya a hetente ülésező, általában igen hasznos szervezet, az iskola tanári konferenciájának a véleményét is kikérte, akkor viszont már az volt az elutasítás indoka, hogy a többi gyerek piszkálná a más családból érkező fiút. Az is kérdés továbbá, hogy az iskolák jó hírneve és a képviselt értékek megőrzéséért felelős Magyar Waldorf Szövetség miért határolódott el az esettől, és miért nem éltek bármiféle szankcióval a kispesti iskola felé.

A név kötelezne

Vekerdy Tamás szerint a Magyar Waldorf Szövetségnek egy nemzetközi szerződés értelmében folyamatosan vizsgálnia kellene a magyar Waldorf-iskolákat, hogy a Waldorf névnek érvényt szerezzen. És bár a szövetség nem hatalmi szerv, azt felülvizsgálhatták volna, hogy a kispesti iskola a diszkriminatív lépéssel megsértette-e a Waldorf nevet. Hozzá kell tenni, hogy Rákár-Szabó Natália szerint a kispesti iskola nem tagja a szövetségnek, fizeti viszont a tagdíjat, ezért megfigyelőként az iskola részt vehet a szövetség ülésein.

Nem kellene a nyolc osztályt végigvinni

Vekerdy szerint abban is hibás a rendszer, hogy nem kellene egy tanárnak minden áron végigvinni a nyolc osztályt, ha ő már a hatodik, hetedik év környékén nem bír a kamaszodó fiatalokkal; nyugodtan átadhatná a gyerekeket egy másik pedagógusnak is. Ez azért fontos, mert a szóban forgó tanár a felvétel visszautasításakor arra hivatkozott, hogy nincs energiája már egy domináns csoportban még egy „nehéz gyerekre” figyelni.

Nem hozhatnának egy személyben döntéseket

A pszichológus azt is kiemelte, hogy bár néha a tanári konferencia is dönthet egy gyerek sorsáról, mégis általában egyetlen tanár határozza meg, hogy ki kerül az osztályába, és ki nem. Vekerdy szerint ennek nem lenne szabad így lennie, a németországi Waldorf-iskolákban (ezek mintájára jöttek létre az itthoniak) egy teljes felvételi bizottság dönt az ügyben.

Rosszul képzettek a pedagógusok

Nem minden esetben ugyan, de egyes iskolákban a pedagógusok képzettségével van gond a szakember szerint. „Magyarországon nagyon gyorsan terjedtek el a Waldorf-iskolák, így nem volt idő a sok új tanár kiképzésére a waldorfi értékeknek megfelelően” - mondta Vekerdy. Szerinte sok esetben nem a gyerek, hanem a tantárgy a fontos, a Waldorf-pedagógia alapjait pedig gyakran egyszerű dogmaként követik, amitől a rendszer rugalmatlanná válik (például nem tudják kezelni azt, ha a szülők coming outolnak).

A szülők bevonására lenne a legnagyobb szükség

A hasonló, diszkriminatív esetek elkerülése érdekében Vekerdy, a közönségben lévő Waldorf-szülők és Rákár-Szabó Natália szerint is fontos lenne, ha a szülők, akik nélkül Waldorf-iskolát sem lehetne alapítani, tevékenyebben részt vehetnének az iskola életében. Míg pár évvel ezelőtt a tanári konferencián a szülők is ott lehettek, és akár a nemtetszésüknek is hangot adhattak, ez ma már nincs így. Pedig az anyák és apák fokozottabb részvétele az iskola életében akár azt is eredményezhetné, hogy több szülő fel merné egymás előtt vállalni, ha éppen azonos nemű kapcsolatban él, esetleg a valóban problémás gyerekekről is beszélhetnének.

Más iskolában, ahol nincs konferencia, Vekerdy azt javasolja, hogy jó lehetőség lehet a szülői iskolaszékek létrehozása. Törvény gondoskodik ugyanis arról, hogy az iskolákban a nevelő és oktató munka segítésének, valamint az intézmény működésében érdekelt más szervezetek együttműködésének előmozdítására a szülők, a nevelőtestület és az iskolai diákönkormányzat azonos számú képviselőjéből álló iskolaszék alakulhat.