Bukta Imre: Már Fekete György is másként gondolkodik

Fotó: Vs.hu/Kozma Zsuzsi / Vs.hu/Kozma Zsuzsi

-

HÁTTÉR

Bukta szerint a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) egy nyitott, egyáltalán nem konzervatív intézmény, mivel őt is, mint liberális beállítottságú embert, visszafogadták. Bő egy évvel ezelőtt még nem értett egyet az MMA nevében tett Fekete György-megnyilvánulásokkal, mostanra viszont szerinte már enyhült a légkör a szervezetben, és az ottani kollégái miatt ment vissza.


Bukta Imre 2012. december 16-án lépett ki a Magyar Művészeti Akadémiából (MMA), mert Fekete Györgynek, az akadémia elnökének akkori nyilatkozataival nem értett egyet, illetve elítélte azokat. Bukta azonban 2013 decemberében újra az MMA tagja lett. A képzőművészt a visszalépésről kérdeztük. Miért döntött úgy, hogy levelező tagként visszalép a Magyar Művészeti Akadémiába? Elsőként az is kérdés lehetne, hogy miért léptem ki. De talán kezdjük mégis onnan, hogy 1993-ban, amikor az MMA tagja lettem, az akadémia másmilyen volt, mint ma. Egyesületként működött 1992 óta az elnök, Makovecz Imre építész irodája alatt. A társaság nem volt baráti, viszont nagyon bensőséges hangulat uralkodott a művészek között. A szervezetbe egy „akadémikushoz” képest egészen fiatalon, olyan negyvenéves koromban kerültem be, mert Makovecz nagyon szerette volna, ha néha én is eljárogatok hozzájuk. Akkoriban egyébként az MMA-nak tagja volt még Lázár Ervin, Hernádi Gyula és sok más híres ember, akiknek az előadásait a belépéssel volt szerencsém meghallgatni. 2012 decemberében viszont kilépett, mert Fekete György bizonyos kijelentéseivel nem értett egyet. Tavaly decemberben azonban, egy év kihagyás után, újra az MMA tagja lett. Azóta mégis egyetért Fekete Györggyel? Dehogyis! Az akkori kijelentéseivel továbbra sem értek egyet, de én úgy látom, hogy azóta Fekete György is elhamarkodottnak vélte ezeket a megjegyzéseket, és ma már ő is másként gondolkodik, ugyanis azóta semmilyen megbotránkoztató nyilatkozatot nem tett. De ami ennél fontosabb, hogy a kilépésemet kultúrpolitikai, sőt politikai eszközként próbálták meg egyesek értelmezni. Mint ahogy a visszalépésemet is. Az egyik oldalon hősnek kiáltottak ki, pedig számomra ez az egész nem erről szólt. Ön szerint nem kultúrpolitikai szerepvállalás, ha valaki egy szervezet elnökének kultúrpolitikai kijelentéseivel nem ért egyet, és ezt szimbolikusan a szervezetből való kilépésével fejezi ki? Kizárólag Fekete György kijelentéseivel nem értettem egyet, ennyi. De hozzátenném, hogy hasonló szintű nyilatkozatok a másik akadémia (Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia – a szerk.) vezetőitől is elhangzottak. Ilyen volt például az, hogy az MMA-ban csak középszerű művészek vannak, ami legalább ugyanolyan erős és hamis kijelentés, mint  Fekete György néhány mondata. Mindkét részről voltak szerintem bántó megjegyzések, amiket nem kellett volna megtenni, mert ez mind csupán arra volt jó, hogy a művészeket valamilyen módon összeugrasszák. Pedig mindkét akadémia létezése legitim, hivatalos. Az egyik a Magyar Tudományos Akadémia által, az MMA pedig a kormány segítségével vált hivatalossá. Véleményem szerint a kettőt egyesíteni kellene.


-


Kinek a vezetésével kellene egyesíteni? Azt nem tudom, a megvalósítás technikai oldaláról nincs elképzelésem. De az előnyös lenne, ha a két akadémiából 50-50 százalékban lennének akadémikusok az egyesült szervezetben. Miért lenne ez előnyös, és ön szerint ez mikor valósulhatna meg? Bármikor megvalósulhatna, mivel csak akarat és tárgyalás kérdése. Egyébként azért lenne előnyös, mert az MMA jogosítványain végre a SZIMA is osztozhatna. Az állítja, nem kultúrpolitizál, pedig az akadémia feladatának tartja a közszereplést is. Bocsánat, de egy kiállítás is közszereplés. Nekem nem kell nyilatkoznom a kultúráról, elég csak kiállítást csinálnom, ez a dolgom. Nem fogok az asztalra csapni, meg deklarációkat írni. Miért zavarta, hogy „hősként tekintettek” önre, amiért annak idején kilépett? Mert én nem akartam az lenni, nem ez volt a célom a kilépéssel. Zavarta, hogy az MMA-val szembehelyezik? Nem az MMA-val, hanem az ottani kollégákkal. A kilépésemmel szembehelyeztek a bent maradókkal. Pedig nem akartam, hogy úgy értelmezzék a kilépésem, mintha a megmaradt tagokkal nem értenék egyet. A bent maradókat elkezdték megalkuvónak és középszerűnek nevezni, ami nem igaz. Itt ugyanolyan jó művészek vannak, mint a másik akadémiában, csak lehet, hogy másként dolgoznak, gondolkodnak. Nem lehet egy 80 éves Deim Pált megalkuvónak nevezni azért, mert nem lép ki. Szerintem ez nem így működik.

-


Mit szóltak az ön kilépéséhez a bennmaradó művészek? Sajnálták, de semmilyen ellenszenvet nem tapasztaltam. Sőt, sokan voltak, akik megértettek engem. Tavaly decemberben a visszalépésével azt jelezte, hogy a bentiekkel vállal szolidaritást. Odatartozom, ennyi. De fordítsuk meg a dolgot: volt a Műcsarnokban egy igen sikeres kiállításom, amelyet talán 23 ezer ember nézett meg. Háromszor szerepeltem a velencei biennálén. Ezek után, hatvanévesen, negyvenéves képzőművészeti múlttal, miért nem vagyok tagja a Széchenyi Művészeti Akadémiának? Talán ez nem elég, még kell valami más is? Azért mentem vissza az MMA-hoz, mert az akceptálta az én tevékenységemet, amit csak rosszindulattal lehet konzervatívnak, középszerűnek nevezni. Ha a SZIMA-ba hívnák, elfogadná a felkérést? Hogyne, örömmel, csak eddig még nem hívtak. Vannak kettős tagok egyébként, például Orosz István. Nem tartja aggasztónak, hogy a közpénzből finanszírozott MMA kinyilvánítva is csak a „nemzeti értékeket” képviselő művészeket támogatja? Nézze, ezt Fekete György mondta, de ez a gyakorlatban nem így van. Nem lehet definiálni a nemzeti elkötelezettséget a képzőművészetben. Mégis, mi lenne a mérője? Például mi alapján lehetne Szurcsik József vagy Gaál József (aki nem tag ugyan, de életműdíjat kapott, és szinte kizárólag arcokat fest) művészetét nemzetinek titulálni? Ez a kijelentése Fekete Györgynek tehát az elhamarkodott megjegyzései között volt. Ön döntött úgy, hogy visszamegy az MMA-hoz, vagy hívták? Nyáron egy építész MMA-s kollégám keresett meg Miskolcról, és mondta, hogy sajnálja, hogy én kiléptem, örülne, ha újra lenne egy fajta közeledés az akadémiához. A visszalépésre akkor már egyébként én is gondoltam, mert a kilépésem óta több olyan művészt vettek fel az MMA-ba, akik nyitottak és liberális gondolkodásúak, ezzel igazolva azt, hogy az MMA nem egy nagyon zárt és konzervatív szervezet. De elég csak azt megnézni, hogy engem, akinek progresszív, ha úgy tetszik, liberális a művészete, visszavettek. Mindez nyitottságra vall. Nincs kézi vezérlés, Fekete György nem akadályozta meg, hogy én visszakerüljek oda. Milyen előnyökkel jár az ön számára az akadémiai tagság? Az akadémiának olyan jogosítványai vannak, amelyekkel javaslatokat tehet bizonyos döntésekre. Személy szerint például mire tehet javaslatot? Mivel egyetemeken oktatok, és sok fiatal művészt ismerek, szeretném őket támogatni. Ez mit jelent pontosan? Ha lesznek ösztöndíjak vagy kiállítási lehetőségek, vagy kiadványtámogatások, akkor – mert van rálátásom, és ismerem a fiatalok munkásságát – tudnék segíteni nekik a támogatások elnyerésében .

-


Ön szerint miből tud ma megélni Magyarországon egy képzőművész? Nagyon sok a tehetséges fiatal itthon, de a többségük sajnos mégis egzisztenciális gondokkal küzd. Ennek a problémának a megoldására az első és legfontosabb lépés a folyamatos alkotás, a másik pedig a folyamatos jelenlét lenne, tehát az alkotónak törekednie kellene arra, hogy kiállításokat szervezzen magának. Persze éppen ez az, ami manapság nagyon nehezen megy. Miért? Ez nagyon összetett probléma. Egyik része a vizuális nevelés hiányában gyökerezik. Éppen, hogy megtűrik a rajztanárokat az általános iskolákban, miközben a médiában iszonyatos mennyiségű kép kering, az emberek az internetről kapják a vizuális információkat, ezért nincs igényük arra, hogy kiállításra járjanak. Annak idején, anélkül, hogy az egész rendszert pozitívan tüntetném fel, a szocializmusban még az utolsó faluban is volt kultúrház, amely valóban kultúrházként is működött, nem pedig kínai tornacipő-turkálóként. A kultúrházakban mozik működtek, és kiállítások voltak. Mostanra ezeknek a közösségei, önképző csoportjai diribdarabjaikra törtek. Egy csomó kiállítóhely is megszűnt, a kulturális népművelés pedig ilyen módon már nem létezik. Ma az okostelefon művel minket. Ma nincs hol megmutatkoznia a magyar művésznek, nincs jelentősége egy kiállításnak. Hol hall maga arról hírt a médiában, hogy X. Y.-nak megnyílik a kiállítása? Ellenben azt lehet tudni, hogy Majka vagy „Krisztián” éppen hova kakilt. Ma csak azok járnak egy képzőművészeti eseményre, akik érdekeltek benne: barátok, kollégák, újságírók, egy-egy műgyűjtő, aztán slussz-passz. Kiállításra idegen be sem téved. Műgyűjtők mennyire érdeklődnek a hallgatóinak a munkái iránt? Nem nagyon, de ez következhet a gazdasági folyamatok nem túl előnyös alakulásából is. Nemcsak a hallgatóimat, de engem sem keresnek meg. Ha nem a képeiből, akkor miből él meg? Az oktatásból, Egerben és itt (Magyar Képzőművészeti Egyetem – a szerk.) is tanítok, de az ismertségem ellenére mégsem tudok sűrűn kiállítást rendezni. Külföldről érdeklődnek a képei iránt? Nem igazán, telített a piac, önmagától senki nem jön ide, hogy „hallottam, van ez a faszi Északkelet-Magyarországon, megnézem, miket csinál”.

-


Akkor hogy lehet az alkotásokat a biennálékon kívül népszerűvé tenni külföldön? Nem igazán tudom, mert magyar képzőművészeti lobbi külföldön nem nagyon van. AZ MMA-ban szoktak beszélni arról, hogy miként lehetne külföld felé kommunikálni? Épp legutóbb voltam egy ülésen, ahol felmerültek ilyen kérdések is. Például egy nem hivatalos beszélgetés alkalmával szóba került lehetőségként egy párizsi kiállítóhely. Ez olyasmi lehetne, mint a román kormány által fenntartott berlini galéria, ahol a szabad kezet kapott kurátor szervezésében vannak profi kortárs kiállítások, és amely egyébként sokakat berepített a nemzetközi művészeti piacra, pedig ezt egy kormány hozta létre. Ezt itt is meg lehetne tenni. Egyébként Gulyás Gábornak még a Műcsarnok igazgatójaként volt ilyen terve, egy berlini galériával kapcsolatban, csak ő ugye, aztán, érthető módon, lemondott. Azáltal, hogy az MMA-hoz kerül a Műcsarnok, nagyobb esély van rá, hogy MMA-tagok ott állíthassanak ki? Nem látok ebbe igazán bele, habár nagyon sajnálom, hogy a Műcsarnok az MMA-hoz kerül. Ha kerül, mert úgy hallom, nem olyan egyszerű ez. Mindenesetre remélem, hogy nem MMA-tag lesz a Műcsarnok igazgatója.