A középkor leheletét érezni a közéletben – Bödőcs Tibor–interjú

Fotó: Vs.hu/Kozma Zsuzsi / Vs.hu/Kozma Zsuzsi

-

Neki stand-uposként könnyű a dolga, hiszen a fröccsön és a szabadidőn kívül nincs különösebb eszközigénye, ám a kultúra más szegmenseit szerinte jobban támogathatná az állam. Interjú Bödőcs Tiborral Tarr Béláról, Puzsér Róbertről, a Jobbikról és a politikai korrektségről.


Azt írtad áprilisban: időt kérsz az interjúhoz, mert május végén veszitek fel az önálló estedet. Egy-egy ilyen előkészítéséhez mennyi idő szükséges? Magáról a szövegről vagy a felvétel megszervezéséről van szó? Előbbi kilenc hónap alatt alakult ki: tavaly vettük fel áprilisban, Pécsen, Az élet értelme és kertészeti tippek című önálló estemet. Utána azt mondtam még nyárig, tartottam egy szünetet, majd ősztől a Böllérbalettel kezdtem el járni a Kárpát-medencét. Ezt kilenc hónapig csiszoltam, kalapáltam, húztam, nyújtottam, rövidítettem. A forgatás előkészületei körülbelül márciusban kezdődtek: akkor mentünk le Zalaegerszegre megnézni a mozit. Herdlicska Péter volt a gyártásvezető. Remek operatőrök, rendező és hangmérnök voltak a stábban, viszont a műsor tartalma, szerkesztése stb. teljesen az én felelősségem. A „hang és fény” meg az övüké. Mazsi pedig a közönséget intézte. Idén már nem is lesz akkor felvétel? Idén már biztosan nem. Fellépés sok lesz. Június végén Angliában portyázom (Manchester, Bristol, London), aztán tartok egy hosszú szünetet nyáron, majd ősztől újra jön a zúzda. - - És a tartalom hogyan áll össze? Hol ugranak be a legjobb beszólások, a dolgozószobában az íróasztal előtt, esetleg hazafelé a buszon? Asztaloknál is ülök, pultoknál is állok, könyvek mellett is fekszem. Minden fellépés műhelymunka is egyben. Egy év alatt volt százvalahány fellépésem, ennyi idő alatt azért kiderült sok minden. De utolsó pillanatig változtattam, a felvétel előtt is. És még a helyszínen is hozzá jött egy pár dolog. Zalaegerszeg a szülővárosom, my people, törzsi terület, ettől egy kissé felpörögtem a helyszínen. Volt már olyan, hogy utólag megbántad valamelyik poén elmondását? Persze, ha sokat improvizálok, becsúsznak ilyenek. De ezek kellenek ahhoz, hogy  eszembe jusson másik három, amik jók lehetnek, esetleg. Ezért előtte kell inkább átgondolni, mit mondok. Ez nemcsak rám vonatkozik, de a magyar közélet egyéb szereplőire is: jó lenne először átgondolni... Kerényi Imrére gondolsz? Nem is értem, miért pont ő jutott eszedbe. Sajnos lehet, ha átgondolná, még cifrábbakat mondana. Aszonta egyik képviselő asszony valahol, hogy ő nem látta, de nem is akar belegondolni, hogy egy szakállas férfi női ruhában énekel. Ebből is látszik, hogy politikusaink nem nézik, hanem előadják a Monty Pythont!

-


Lassan másfél éve hagytad ott a Showder Klubot: azóta sem bántad meg? Nem, dehogy. Azért nehéz ezt megállapítani, mert egyszerre kell kételkednem és határozottnak lennem a poénokban, de úgy érzem, így jobban meg tudom közelíteni azt, amit kitűztem. Ezt az estet én fogom megvágni, nem lesz alánevetés, kozmetikázás. És attól nem tartasz, hogy a kevesebb szereplés nem fog jót tenni az ismertségednek? Nem. Talonban van két estem. Ősztől vetíti a Comedy Central az elsőt, a második eladó jelenleg. Hogyha nem kell senkinek, hát a Youtube „veszi meg”. Nem sietek sehova. Az volt akkor a gond, hogy túl sokszor kellett volna fellépned? Az önállóság minden előnyével és hátrányával együtt mondom, hogy ez jobb. És a mennyiség és a minőség problémája is felmerül persze. Richard Pryor poénja, hogy nem kilenc órán át kell szeretkezni, hanem öt percig úgy, hogy utána kilenc órát aludjon a partner. És a régi generációval hogyan állsz? Fábry, Sándor György, Farkasházy… Érdekes, hogy ezt mindig kérdezik. Ilyenkor rituális szakmai apagyilkosságokat várnak, gondolom, de sajnálom, Sándor Gyurival nagyon jóban vagyok és Fábryval is. És Farkasházyval? Vele is. Bár ritkán találkozunk, de a Dumaszínház születésnapján összefutottunk. Róla sokan mondják amúgy, hogy humortalan ember. Nem gondolom, hogy humortalan. Nem előadó, hanem író, ez tény, de ennek ő sem állítja az ellenkezőjét. Valamint bátor szerkesztő volt a Kabaréban, például.


-


Tehát nem vagy olyan konfrontatív, mint Puzsér Róbert, aki tavaly egyébként a Showder Klubban is fellépett egyszer. Róla mi a véleményed? Puzsér Róbertről mint stand-uposról, mint jelenségről, mint kultúránk válságának egyik termékéről és egyben elemzőjéről? Aki mindenhez hozzászól, az gyanús. Tendencia a popcorn esztétika. Mond jókat, de annyira nem követem a munkásságát, hogy összefüggéseiben nyilatkozhatnék róla. Nemrég a Filmvilágban neveztek a műfaj egyik legjobbjának, míg mások „kis Hofi”-ként emlegetnek. Ez a siker a „hozamkorlátozásnak” is köszönhető? És miben látod a hasonlóságot Hofi és közted? A dolgok természete a bortól az alkotásig hasonló. Ezért is szoktam ezt a hozamkorlátozós hasonlatot mondani: ha visszafogjuk, lehet, hogy jobb lesz, vagy legalább kevesebb rossz születik. Hofi mitől volt olyan jó? Tudta a szakma csínját-bínját. Nem elég a mondanivaló ugyanis. Hagyjuk szegény Kazinczyt, de mégis csak a lényeg: „Jót s jól!” A színpadnak olyan törvényei vannak, hogy ott hiába mondasz nagyon nagy igazságot: ha ezt nem jól, érdekesen, meglepő, radikális formában adod elő, akkor hiába az egész. Hofi őstehetség volt – mondjanak is róla bármit ma a nála százszor elfogultabb, szolgalelkűbb revolver újságírók. - - A politikai humor lehetőségei milyenek ma hazánkban? Hofiról még sokan mondták, hogy szelepként szolgált a szocializmus idején. Demokráciában már nem kell amiatt aggódni, hogy miből szabad és miből nem viccet csinálni? Szerintem nem. Persze attól is függ milyen felületen szólalok meg. Azért jó a Comedy Central, mert ott van a South Park is. Azért ez erőt ad. Ha a Böllérbalettet majd megnézed, láthatod, hogy nem is biztos, hogy az ezer sebből vérző közszolgálati rádióban vagy tévében kéne ennek az estnek lennie. A Fidesz BBC-re, úgy tűnik, Rex felügyelő meg kvízjáték kell. Ott volt a Rádiókabaré, ami műhelyként működött: Marton Frigyes kezdte,  aztán Farkasházy és Sinkó Péter tandemben csinálták, majd Sinkó folytatta. Sinkónak voltak érzékenységei, amik nem mindig találkoztak az enyéimmel. Akadt olyan dolog, amit nem vágtam volna ki, illetve a Böllérbalettből sem vágok majd ki, ő pedig szerintem megtenné, de sokat segített, és jól szerkesztett. A vágások java közszolgálati szemszögből történt. Tehát neki tekintettel kellett lennie a felsőbb akaratra is, meg a mindig aktív hibbant levélírókra, akik a trollok nagyszülei lehetnek valószínűleg. Most ott is rendszerváltás volt: Sinkó sajnos nyugdíjba ment, az új főszerkesztő pedig fel sem hívott engem, sem Kőhalmit, sem Kiss Ádámot, ami azért furcsa. Mindegy, már elkapott a gépszíj ezekkel a felvételekkel, és nem látom biztosítva, hogy ha ott lépnék fel, nem mondanák: azt ne mondjad, hogy „Felcsúton épül suttyó Dubaj!” De mondom: az est eladó! Tessék rácáfolni a zsarnoki vádakra! Nem fogok magasabb haszonkulccsal dolgozni, mint Simicska. A közönség részéről nem érkeznek olyan reakciók, hogy inkább kevesebb politika legyen? Most a kampány során a közéleti részt nagyon jól vették. Lőttem minden irányba. De nyilván, aki engem néz meg, tudja, hogy ez a csávó mindegyik oldallal foglalkozik. Mondjuk, ha internet nem lenne, nehezebb és szomorúbb lenne a helyzet. Így azért van egy menekülési útvonal. Különben meg minden politika.

-


Az Indexnek beszéltél arról, hogy a politikai korrektséget is kritizálni kell, „le kell rántani róla a képmutatás leplét”. Igen, hiszen a dolgok ellentmondásosak. Ami jó színházban, filmben, irodalomban vagy stand-upban, akkor jó, ha az ellentmondásokat nem tagadja le. Ha nem próbálja lefarigcsálni az egyik felét, hogy egyszerűbb, de hamisabb legyen a valóság. Mikor matematikus barátommal sörözünk, ilyenkor szokott felmerülni Gödel nem teljességi tétele, de most ebbe ne menjünk bele, én sem értem. A humor megkérdőjelez, kritizál, nézőpontot vált. Megmutatja, hogy az élet nézhető másképpen is. Ott kezdődnek a gondok, mikor ezt a nagyon bonyolult izét, amiben élünk, három mondattal meg akarja valaki magyarázni. Tehát ezeket a suta válaszokat is nyugodtan vizsgálják felül a kedves olvasók! Nem is szorult vissza a PC az utóbbi években Magyarországon? Dehogynem. A középkor leheletét érezni a közéletben. Most a rossz hagyományokra játszanak rá egy picit: a miniszterelnök szörfölhetne a magyar néplélek pozitív tulajdonságainak hullámain is. Spiró tanár úr pontosan kifejtette egy interjúban: a polgári forradalom és a feudalizmus küzdelme nem ért véget, az oddsok viszont nem túl jók. És miért lehet ilyen népszerű a Jobbik? Nem azért nem rasszista az ember, mert nem illik, hanem mert rossz a konstrukció. Logikátlan, hamis, téves az egész. De nem csak erről szól a Jobbik. Fontos problémákat vetnek fel, és nagy hülyeségeket mondanak rá. De magukat a problémákat felvetik. Emellett online-ok, a fiatalokra ügyesen vetik ki a hálójukat. Az úgynevezett baloldal pedig az összes ziccert mellé „bikázta”. A szegénység mérséklésének, az oktatás javításának, az egészségügy rendbetételének mikéntjéről kellene beszélni „reggel, délben meg este”! Kit érdekel Conchita Wurst tucatpopszáma? A rossz tulajdonságokra való rájátszás csak a politikának köszönhető? Nem az veszi át a társadalomban meglévő rossz mintákat? Összefügg a kettő. A manipuláció erejébe lehet, hogy jobban bele kéne gondolni: hogy a média, a propaganda mennyire erősít fel tendenciákat. Van a Sátántangóban Irimiás, aki átveri a telepieket. Rengeteg Irimiással vagyunk körülvéve. Akkor mégiscsak meglehet a közös platform Puzsérral: ő például a kereskedelmi tévék reklámjai ellen hirdetett harcot idén. Nem szállsz be? Dehogynem! Már a Tudósok megénekelték: Neaggyadazagyadat!! Hogy áll a harc egyébként? Térden állnak már a macskatáp-reklámozók? Én az estjeimmel harcolok. Ha már Puzsér búvópatakként visszatér a kérdésekben: Pintér Bélától Akkezdet Phiaiig – tudom, hogy őket kiemelte korábban, nagyon is egyetértek vele. Pintér Béla és társulata egy csoda, és egyre nagyobbak! A kultúra világa mennyire tud párhuzamosan létezni a politika mellett? Könnyebb helyzetben van, mint régebben? Sok olyan szegmense van a kultúrának, amit sokkal jobban kellene támogatni. Nekem könnyű dolgom van: különösebb eszközigényeim az alkotói folyamathoz a fröccsön és a szabadidőn kívül nincsenek. Nincs szükségem sem díszletre, sem próbateremre. Arról is lehetne vitatkozni, hogy egyáltalán ez művészet-e, amit csinálok. Talán nyomokban az. Ha meg nem: hát ez van. A kérdésre visszatérve: vannak művészeti ágak, amelyeket kevesen értenek, mégis nagyon fontosak. Tarr Béla az emberi méltóságról készített gyönyörű filmeket. Ezt lehet, hogy először csak pár ezren nézik meg, de ők aztán sugározzák, mint Badacsony kövei a napfényt. Az nem szokott problémát okozni, hogy ha Tarr Béláról beszélsz egy előadáson, a közönségből nem mindenki érti, miről van szó? Van egy rétege a műsornak, amit nem mindenki ért feltétlenül. A műsor hosszához képest elhanyagolható a sznobkodásom ezen formája. Idén ünnepeljük Hrabal születésének 100. évfordulóját. Miért pont az ő művészete áll ennyire közel hozzád? Azt az egy percet legépelheted, amit a nemrég készült videóban mondtam róla. És kik azok, akik Hrabalon kívül felbukkanhatnak még a jövőben egy-egy előadásodon? Én ezeket az alkotókat nem lobogóként akarom kitűzni, hanem tanulni szeretnék tőlük. A jövőben is főleg rólam lesz szó, meg arról, amit gondolok, és ebbe, remélem, beépül valami abból, amit olvasok, nézek.