A filmezéstől eltiltott Jafar Panahi nyerte az Arany Medvét

Forrás: AFP

-

A 65. berlini filmfesztiválon a többször bebörtönzött iráni rendező, Jafar Panahi Taxi című filmje nyerte az Arany Medvét. A két színészi díjat a 45 Years főszereplői, Tom Courtenay és Charlotte Rampling kapták. Beszámoló a díjátadóról, és szubjektív összegzés a VS.hu helyszíni tudósítójától.


A filmes újságírók imádnak panaszkodni. Tíz éve járok Cannes-ba, és még nem volt olyan év, hogy ne hallottam volna több kollégám szájából is, hogy az idei „minden idők leggyengébb cannes-i programja”. Én nem szoktam ilyeneket mondani, de az idei Berlinale programja tényleg komoly kívánnivalókat hagyott maga után (a fesztiválról írt összes cikkünk itt). Tavaly csak négy napot tudtam a fesztiválon tölteni, de azalatt láttam többek közt A Grand Budapest Hotelt, A nimfomániás rendezői változatát, a Snowpiercert és a Love Is Strange-et. Idén kilenc nap alatt az egy idősödő házaspár egy válságos hetét bemutató, remek színészi alakításokat felvonultató 45 Years (kritika) volt szinte az egyetlen olyan alkotás, amely maradéktalanul teljesítette saját vállalását. Ez nem jelenti azt, hogy a többi film rosszul sikerült, a nagyobb részük simán csak felejthető volt.


Tom Courtenay és Charlotte Rampling a 45 Years című filmben


Berlinnek mindig is meg kellett küzdenie azzal, hogy Cannes a nagyobb presztízsű fesztivál, és azok az alkotók, akik megtehetik, inkább várnak három hónapot, hogy a Croisette-en debütáljanak friss munkájukkal, ez nem új. Viszont idén nagyon azt éreztem, hogy az elöregedés problémája erősen sújtja Berlint: az európai film Berlinaléhoz szorosan kötődő olyan nagy öregjei, mint Wim Wenders, Werner Herzog vagy Peter Greenaway már elég régóta nem tudnak releváns filmekkel előrukkolni, hiába cseng még mindig jól a nevük, és hiába tudnak még mindig olyan sztárokat elhozni magukkal a vörös szőnyegre, mint Nicole Kidman és James Franco. Iszonyatos szükség lenne vérfrissítésre, és szinte biztos vagyok benne, hogy Dieter Kosslick fesztiváligazgató és válogatói csapata nagy erőkkel dolgoznak is ezen, de egyelőre ennek kevés látszatja van. (Megint csak a 45 Years a pozitív példa: rendezője, Andrew Haigh eddig csak szűk körben volt ismert, ha Berlin ügyes, lehet ő a fesztivál egyik új üdvöskéje.)


Nicole Kidman a Queen of the Desert című Werner Herzog-filmben


Azért persze időnként még mindig kijönnek jó dolgok is Berlin kapcsolataiból és mániáiból, idén Jafar Panahi Taxi című versenyfilmje volt ilyen. Kosslick mindig is a szívén viselte, hogy a lehető legnagyobb teret biztosítsa a többször bebörtönzött, filmezéstől eltiltott iráni rendezőnek, úgyhogy nyilvánvaló, bármivel áll is elő, az bekerül a programba. A Taxi szerencsére saját jogán is megérdemli ezt, remek, bátor film, amelyet Panahi egy taxi műszerfalára erősített, apró kamerával vett fel. Ő maga alakítja benne a taxist, különböző utasai pedig felvillantják a mai Teherán arcait, reflektálva a politikai helyzetre, illetve a filmkészítés és a politika viszonyára is. A Taxi sokszor mókás, végeredményben azonban nagyon megható, felemelő film arról, hogy az alkotási vágyat nem lehet elfojtani, és a véleményformálás jogát nem lehet elvenni senkitől. A filmet az teszi igazán naggyá, hogy Panahi sértettség, keserűség nélkül juttatja ezt kifejezésre, szinte reménytelen helyzete ellenére irigylésre méltó kedélyességgel dolgozza fel a számára nyilván húsba vágó témát.


Jafar Panahi a Taxi című filmben


A 2015-ös Berlinale díjazottjai

A Darren Aronofsky által vezetett zsűri is pont így gondolta, és a legjobb film Arany Medve-díját Panahinak ítélte a Taxiért. A rendező, aki nem hagyhatja el Iránt, természetesen nem tudta személyesen átvenni a díjat, de felesége és a filmben szereplő unokahúga jelen volt. A kislány vette át az Arany Medvét, de köszönetet már nem igazán tudott mondani, annyira sírt a színpadon a meghatottságtól. Utána Audrey Tautou és a zsűri más tagjai vigasztalták.


Jafar Panahi unokahúga a Berlinalén


A legjobb női és férfi alakítás díja is a lehető legmegérdemeltebb helyen landolt: Tom Courtenay és Charlotte Rampling, a 45 Years két főszereplője kapta. Courtenay egy olyan férjet alakít, aki 45 év házasság után megtudja, hogy megtalálták balesetben elhunyt régi szerelme holttestét, és a feltoluló emlékek krízist okoznak a párkapcsolatában, Rampling pedig a feleségét játssza. Köszönőbeszédében Courtenay azt emelte ki, hogy „Albert Finney barátom 1985-ben nyert egy ilyet, szóval csak harminc évbe telt, hogy behozzam”. Rampling azzal kontrázott rá, hogy elmesélte, először annak kapcsán hallott Berlinről, hogy az apja a '36-os olimpián aranyérmet nyert, és most végre ő is hazavisz egy elismerést a városból.


Charlotte Rampling

Charlotte Rampling az Ezüst Medvével


A zsűri két rendezőt is elismert: az egyik rendezői Ezüst Medvét Radu Jude kapta Aferim! című román westernjéért, a másikat a lengyel Malgorzata Szumowska a Body című filmért, amely egy anyja halálával küzdő, anorexiás lányról szól. A zsűri nagydíját a chilei Pablo Larraín vitte haza az El Clubért, amely egy olyan házban játszódik, ahol pedofília és más okok miatt az egyházból kizárt papok élnek együtt.

A díjazottak teljes listája itt található.


Kedvenc pillanataink a 2015-ös Berlinaléról

  • Legnagyobb trash: delíriumban elkövetett férjölés Mitchell Lichtenstein Angelica című horrorfilmjében. Péniszen folyik szét a sűrű, vörös vér.
  • Legszívszorítóbb pillanat: a két főhősnek megmutatják tíz éve megölt kisfiuk csontjait a Chorus című, pedofil gyilkosos kanadai filmben.
  • Legszexibb férfiszex: a legendás rendező, Szergej Eizenstein Mexikóban végre beadja a derekát, és elveszíti a szüzességét Peter Greenaway Eisenstein in Guanajuatójában.
  • Legjobb alakítás egy macskától: a Cate Blanchett által megformált gonosz mostoha Lucifer nevű, szürke perzsamacskája rémisztgeti az egereket a Hamupipőkében.
  • Legviccesebb jelenet: Elizabeth Moss depressziós figurája kirohanásában a világ minden bajáért szegény Patrick Fugitot okolja az egyenetlen, de nem érdektelen Queen of Earthben.
  • Legkellemesebb meglepetés: a felejthető Fay Grim után Hal Hartley diadalmas visszatérése a szuper Ned Rifle-lel.