„A férfiak nem szeretnek nőkkel paktálni, csak szerelmeskedni”

Fotó: xT / xT

-

HÁTTÉR

Nagy Kriszta Tereskova művésznő állítólag meggazdagodott. Erről kérdeztük, ő meg mesélt Orbán-portrékról, Gyurcsányról, bulvármédiáról, nőkről és Istenről.


Az elmúlt hetekben többfelé megírták, hogy milliókat kerestél az Orbán-portréiddal. 6 és fél millió forintot, ami összesen 114 darab kép. De ez nem jelenti azt, hogy annyit is kerestem. Van egy galériám, ahol dolgoznak emberek: a vászon, a nyersanyag is pénz, de már nem szólok, hogy a bulvársajtó azt a látszatot kelti, hogy ez mind az én zsebembe ment. Akármennyire kedves akarsz velük lenni, a végén mindig szétkúrják az agyadat. A bulvársajtó alapvetően abból él, hogy rosszindulatot ad el, ezért nagyon kell vele vigyázni. Sokszor megjártam már vele. Amikor leadod egy bulvárlapnak az interjút, az újságírók visszaküldik a  szöveget, te leokézod, ők meg adnak neki utána egy rosszindulatú címet, amit elfelejtenek előtte megemlíteni. Következő alkalommal már kéred, hogy a címet is küldjék el, átverekszed magad rajta, ők meg erre adnak neki egy csámpát, ami egy ferdén felaggatott, nagy, hangzatos mondat. Ha azon is átverekedted magad, akkor két év múlva – amikor újra kell velük beszélned – már pluszba egy kis golyóba is raknak feliratot, meg a címlapon egy szalagcímet, amit persze nem jeleznek neked előre. Az, amiről most írnak a lapok, hogy hat és fél milliót kaszál Tereskova Orbánon, kurvára nem az igazságot fedi. Hiszen hat-hét ember még részesül belőle. És az államkassza? Igen. Adózni is kell. Én ezt azért nem javíttattam ki a lapokkal, mert akinek sok a pénze, az úgyis tudja, hogy ez nem olyan nagy összeg. Ettől nem fogok meggazdagodni, hatmillió forintért nem lehet még egy lakást se venni, esetleg két garázs, ha kijön belőle.



Egy ózdi panel talán meglehet. Azért gondolkozom lakásban, mert éppen lakást keresek, ugyanis az albérletemből el kell költöznöm, mert adósságot halmoztam fel. Hiába fizettem ki egy pár hónapon belül, a tulajdonos azt mondta, nem szeretne olyan bérlőt, akinek néha anyagi problémái vannak. De visszatérve a bulvársajtóra, az is nagyon zavart, amikor egy beszélgetés után azt kérdezte tőlem az újságíró, hogy hogy érint a válság. Én mondtam, hogy engem is rosszul. És erre próbálta kicsikarni belőlem, hogy ez miben jelenik meg. Erre mondtam, hogy hát például abban, hogy nem tudok olyanokat enni, amilyet szeretnék, mert az egészséges étel sokba kerül. Aztán kérdezte, hogy akkor mit eszem. Mondtam, hogy például grízes tésztát. Erre lett belőle valami olyan szalagcím, hogy Tereskova, az elszegényedett botrányhős éhezik. Mindennapi kosztja a grízes tészta. Fura, hogy emberek sokallják a hat és fél milliót. Én azt hittem, a miniszterelnöki portrékat ennél drágábban is el lehet adni. Biztos van, aki 200-300 ezret is fizetne darabjáért. Így van. Egyetértek.

Viktor2

De akkor miért 56 990 forintért értékesítetted? Mert az elején nem lehetett ezt tudni. Utólag mindenki nagyon okos, de én akkor, amikor ezt a koncepciót kitaláltam, nagyon nem voltam jól eleresztve, volt viszont egy vágyam, hogy egy nagy installációt csináljak a galéria terében. A festményeim mérete és darabszáma – ahogyan ezek a teret uralták – mint egy installáció jelzett valamit, hiszen volt egy négyfalú galéria, amelyet egy darab történet töltött ki a plafontól a padlóig. Ennek az egésznek majdnem egymillió forint anyagköltsége volt, amit helyben állásban nem lehet fiatal művészként megspendírozni – remélem, még lehet rám mondani, hogy fiatal. Egy olyan művészként, aki mögött nem áll semmilyen nagy gazdasági társulás vagy állami szerv, ez egy hatalmas vállalás. Én ezt az installációt úgy akartam megcsinálni, hogy a végén mindenképpen visszajöjjek nullára. Ha egy két méterszer háromméteres  képet csináltam volna, kötve hiszem, hogy azt el tudtam volna adni négymillió forintért egy embernek. Nekem az volt a koncepcióm, hogy sok ember adja össze azt a pénzt, amelyből ezt a falat ki lehet tapétázni. A vége meg az lett, hogy pénzt is kerestem vele, holott ezt előtte senki nem gondolta volna. Aztán volt egy második széria is… Igen, az első 57 darab volt 56 990 forintért. Borzasztó, hogy a fogyasztói társadalomban minden termék árának 990 a vége. Azt gondolnád, hogy tudod, hogy ez nem működik, és észreveszed, hogy ami 2990, az közelebb van a háromezerhez, mint a kétezerhez, de a marketing másként működik: az agyadban a kettes ül meg. Normális ember ilyen számokat nem használ, de most akartam, hogy legyen egy ilyen is, ilyen hipermarketes logika. Ez mind valahol egy vicces tükörképe a társadalomnak. És furamód vették az emberek.


Én is gondolkoztam, hogy vegyek belőle édesanyámnak karácsonyra. Van még egy elfekvőben? A kettes szériából még maradt. Az első körben volt 57 képünk 56 990-ért. Amikor ezeket lefoglalózták, úgy döntöttem, hogy folytatnám. Pont akkor volt az európai parlamenti választás, én meg úgy gondoltam, hogy a Fidesz kétharmados országgyűlési sikere után (ami egybeesik nagyjából az első, „Minta” című sorozattal) kövesse azt egy „12 mandátum” című sorozat, amelyben picivel nagyobbak és picivel drágábbak a képek. Szóval hozzáadtam a korábbi számhoz a 12 mandátumot, és így lett belőle 69 kép 68 990 forintért. Lesz idén egy harmadik választás is. Arra jön egy harmadik széria? A polgármesteresre? Nem hiszem. Tarlós-sorozat? Nem hiszem, hogy ő egy olyan figura lenne, mint Orbán. Ezt nem lehet minden politikussal megcsinálni.

Orbán Viktoron kívül ki az még, aki jól nézne ki festményen? Én azt mondanám, hogy Gyurcsány eléggé vászonra kívánkozik, de nem tudom, te erről mit gondolsz. Nekem Gyurcsány sajnos egy nagyon negatív figura. Szerintem a mai problémáink nagy számban a gyurcsányi példamutatás következményei. Szerintem ő nem példát mutatott, hanem a kontrollt veszítette el. Egy olyasmi után, mint az őszödi beszéd, egy miniszterelnök nem maradhat poszton, ebben nagyon sok baloldali beállítottságú barátom egyetért velem. Azt kellett volna mondania, hogy „bocs, lemondok,” nem lehet azt az üzenetet kommunikálni, hogy a hazugság rendben van. Ha valaki ezt teszi, akkor ott egy erkölcsi válság robban ki. És ez a válság szerintem ki is robbant. Lehet, de nem hiszem, hogy benne ez úgy tudatosult volna, hogy hazudott, és emiatt le kellene mondania. Szerintem úgy gondolkodott róla, hogy elkövetett egy kisebb bakit, de ha lemond, akkor cserbenhagyja az országot, merthogy szerinte nincs senki, aki a helyére lépjen. Ha tényleg az ország érdekeit nézi, és azt gondolja magáról, hogy ő a legcsodálatosabb gondolkodó az országban, akkor miért nem kért bocsánatot, mondott le, és igazgatta az ország ügyeit a háttérből? Amerikában is bocsánatot kért az elnök a Monica Lewinsky-ügy miatt. Itt viszont nem kért bocsánatot  a volt miniszterelnök. Itt csak megy a mutogatás, hogy mások is hazudnak. Ha megcsalnám a férjem, és lebuknék, én se azt mondanám, hogy „mindenki mindenkit megcsal, oszt mégis forog a világ”. Ez nem férhet bele az értékrendünkbe.


De a természetes reakció ilyenkor az szokott lenni, hogy vádaskodunk, és a másiknak is felhánytorgatjuk, hogy kinek a fenekén akadt meg a szeme legutóbb. De ez semmilyen szinten nem megengedhető, főleg akkor nem, ha valaki egy miniszterelnök. Ez nem egy kocsmai verekedés, ahol az a császár, aki a végén leveri a másikat. Orbánt is kritizálják sokan, ő mégis mennyiben jobb a képek alanyának? Én azt gondolom, hogy Orbán Viktor egy jellegzetes, karizmatikus politikus, aki olyan nyomot hagy az én és a körülöttem levők életén, mintha már effektíve rányomódott volna a lepedőnk mintájára. Ezek a képek, remélem tudod, mert ha nem tudod felpofozlak (pofonra végül nem került sor – a szerk.), ágyneműmintákra vannak rárakva, és utána vannak megfestve. Én soha nem csinálok semmi mást, csak arról beszélek, amit a saját bőrömön érzek. Én azt gondolom, hogy a művészetnek ez a dolga. Jó, váltsunk témát. Egy hét évvel ezelőtti interjúban azt mondtad, akkoriban, amikor bekerültél a főiskolára, egy nőnek csak abban az esetben volt lehetősége bejutni, ha férfinak nézett ki, a művészet ugyanis az előtted lévő generációk alatt a férfiak privilégiuma volt. Ma milyen esélyekkel indulnak a nők a művészetben? Semmilyen területen nem indulunk egyenlő esélyekkel. Egyre határozottabban érzem a bőrömön, hogy nőnek lenni nem egyszerű. Még a párkapcsolatokon belül is az van, hogy sokkal inkább talál egy férfi olyan partnert, aki elfogadja a jellemvonásait, mint egy nő. Egy nőnek sokkal több dolgot kell eltűrnie egy férfitől, mint egy férfinak egy nőtől. Szakmailag és a társadalmon belül is hendikepesek vagyunk, mert nagyon komolyan a férfiak irányítanak mindent. Nagyon nehéz mozogni. Ha például most elhatározom, hogy milliomos leszek, akkor az nekem sokkal nehezebb lesz, mint ha férfi lennék, mert az összes milliomos férfi, és a férfiak nem szeretnek nőkkel paktálni, csak szerelmeskedni szeretnek velük.

Viktor1


A művészvilág elvileg nem sokkal autonómabb, mint a gazdaság? Persze, autonómabb, de azért ne felejtsük el, hogy a művészetnek van egy olyan feladata, hogy két dimenzióba helyezze át a világot, és egy képet készítsen róla. Mi mindig arról készítünk képet, ami a világban van. Persze ez nem azt jelenti, hogy emiatt ne lennének manapság nők a művészetben: már tíz éve nagyon divatos nőművésznek lenni, és ennek bizonyos esetekben akár a fiúművészek is érezhetik a hátrányát. El tudom képzelni, hogy vannak olyan csávók, akik úgy érezhetik, azért nem tudnak semmi érdekeset csinálni, mert nekik nincsenek meg azok a problémáik, amelyek egy nőnek megvannak. A művészetet a kezdetek óta a férfiak csinálják, és ők a saját szemszögükből mutatták be a dolgokat, a nők meg, mivel eddig hallgatásra voltak kényszerítve, most érdekesebb nézőpontokkal rendelkeznek. Ezzel nem azt mondom, hogy jobb is, amit a nők csinálnak, de nekünk vannak még olyan témáink, amelyek eddig szűzen maradtak. Én amúgy nem tartom magam nőművésznek, mert nem szeretem ezt a kategóriát: ha van nőművészet, akkor például melegművészetnek is lennie kell, de szerintem az sincs. Ez mind ugyanaz a művészet. Ezzel egy időben mégis gyakran titulálom magam nőművésznek, mert azért van benne valami, hogy nő vagyok, meg művész. Azt mondod, hogy vannak férfi művészek, akiket háttérbe szorítanak a nőművészek, de ez nem azért van, mert egyszerűen túl sok volt a férfi művész? A piacon x számú művészre, alkotásra van igény. Ha nincsenek nők, akkor az ő hiányukból a kevésbé tehetséges férfiak profitálnak. Így is összefoglalhatjuk, de nem hiszek benne, hogy mindig a tehetséges emberek győznek. Simán lehet, hogy van egy olyan tehetséges fiú, aki kiesik ezekből a művészeti diskurzusokból. Annak, hogy ki hogyan érvényesül nem feltétlenül van köze a tehetséghez: ha én elkezdtem volna akkor érvényesülni, amikor elkezdtem tehetségesnek lenni, akkor már húsz éve is sikeres lettem volna.

Viktor4


Van, amikor úgy érzed, reménytelen a művészlét? Én ezt a szót, hogy reménytelen, nem ismerem. Nem érdekel ez a baromság. Ez egy magyar szó, de mint helyzet, szerintem nem létezik. Akkor folytonos küzdelem? Az igen, az élet minden pontja, minden pillanata. Visszatérve a művésztársadalomra. Azt mondod, a művészek a világról készítenek képet, de ennek miért kell azt jelentenie, hogy a művészember ugyanúgy viselkedik, mint mindenki más? Nem jelenti azt. A művészember biztos, hogy tök más, mint a nem művészember. Minekünk papírunk van arról, hogy szabadon kell élnünk, míg a többieknek arról van papírjuk, hogy a törvények szerint, a társadalom szabályainak megfelelve kell élniük. Vannak olyan szabályok, amiket mindannyian betartunk, hiszen én se gyilkolhatok, ellenben megtehetem azt, hogy délután kettőkor kelek fel, míg te nem, mert van egy munkahelyed. Biztos megengednék nekem is. Nem hinném. Majd megkérdezem. Tedd azt. Végül is az újságírás határeset. Ott olyan munka folyik, aminek van köze a művészethez. Ha már csak az írást vesszük, akkor is. De visszatérve a szabályokhoz: ránk is vonatkoznak szabályok, nehogy azt mondd, hogy szociopata vagyok. A nagy különbség, hogy nekünk kötelező a szabadság, a többieknek viszont nem nagyon szabad szabadnak lenniük, mert akkor kormányozhatatlanok és összetarthatatlanok.

Viktor3


De a szabad emberek hogyan képesek egymás mellett élni? Nagyon nehezen. Minél szabadabb vagy, annál jobban kiesel a társadalomból, annál inkább sodródsz a perifériára. A szabadság egy nagyon veszélyes, vágyott állapot vagy szint. Minél szabadabb vagy, egyben annál magányosabb is. Minél messzebb rugaszkodsz egy magtól, annál kevesebbek lesznek melletted, akikkel tudnál diskurálni. Ez úgy néz ki ugyanis, hogy vannak az emberek, és van az Isten. Az Isten a legszabadabb, az emberek pedig mindenfelé vannak, közel és távol is az Istenhez képest. Én szerintem közel vagyok hozzá. Húsz évvel ezelőtt ez még másképp volt, akkor még közelebb voltam az emberekhez, mert sokkal kevesebbet tudtam, mint most. A szabadság választás kérdése? Kiválasztottság és választás is. Művésznek lenni kiválasztottság, és egy nagyon hasonló létforma az Istenéhez, de azt nem szabad elfelejteni, hogy az Isten nem én vagyok, nem is te vagy, nem is a művészet az, hanem az Isten az Isten. Ha elfelejted azt, hogy Isten nélkül nem tudsz te magad se az a teremtő lenni, ami vagy, akkor nagyon nagy büntetést kapsz az Istentől. Erről szól az Odüsszeia is: Odüsszeusz megoldott egy sokéves háborút egy jópofa ötlettel, majd azt gondolta magáról kvázi, hogy ő az Isten. Elfelejtette az isteneknek megköszönni a segítségüket, és ennek az lett a vége, hogy tíz évig nem jutott haza, hanem csak hánykolódott a tengeren. Szóval a kérdésedre válaszolva: úgy érzem, hogy mi, művészek kiválasztottak vagyunk, de attól, hogy te kiválasztott vagy, még nem feltétlenül lesz automatikusan a szabadság a sorsod. Ezt választod, és ennek aztán ki is kell fizetned az árát, ami nagyon nagy. Sokan fel se tudják fogni, mekkora ára van a szabadságnak. Nagyon hiányzik ugyanis a művész életéből a biztonság, de nem lehet egyszerre biztonságban lenni és repülni is. Ha repkedsz, akkor nincsenek rád kötelek kifeszítve, hanem folyton életveszélyben vagy. Nagyon sokan bele is halnak, például Amy Winehouse, aki egy ideig baromi szabad volt. Most sokan irigylik ezt a szabadságot, tisztelik miatta, mert ha valaki már meghalt, akkor baromi könnyű neki megbocsátani, és baromi könnyű azt mondani róla hogy milyen jó, hogy mert szabad lenni. Amíg életben volt, nagyon sokan haragudtak rá, amiért nem csinálta végig a koncerteket, megbízhatatlan volt stb. Vagy baromira tudunk lelkesedni Jim Morrison szabadságáért is, ha mond ez a név neked valamit, de ha együtt lennénk vele, és itt üldögélne, akkor valószínűleg rosszban lennénk, mert idepisálna az asztalra.