A Facebookkal együtt eltűnünk a semmiben

Fotó: AFP / JONATHAN NACKSTRAND

-

Megnézheti-e majd az unokám unokája a múzeumban a Minecraftot? Tanulmányozhatóvá válik-e a Twitteren zajló arab tavasz? Eszméletlen mennyiségű adatot termelünk, nem tudjuk, hogyan lehetne ezeket megőrizni, és ez már a Google igazgatóhelyettesét is aggasztja.


Digitális középkorral ijesztgette hallgatóságát Vint Cerf, a Google alelnöke az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság (AAAS) éves konferenciáján. Cerf szerint a régi fájlok olvashatatlanná válásával, szolgáltatások bezárásával egy egész generáció vagy akár egy egész század is eltűnhet. Keresik majd a történészek a huszadik, huszonegyedik század fordulóját, de nem találnak semmit, mert addigra eltűnt a Twitter és a Facebook. A jelenségnek jól hangzó angol neve is van, ez a „bit rot”, amit magyarra bitrozsdának, adatrohadásnak lehet fordítani.


„Ha belegondolunk, hogy a mindennapi életünkről mennyi digitálisan tárolt adat keletkezik – az e-mailes beszélgetések, az emberek tweetjei, az egész világháló –, akkor nyilvánvalóvá válik, mennyi történelmi adatot fogunk elveszíteni” – mondta Cerf.


Vint Cerf


A Google igazgatóhelyettese szerint jövőálló adatformátumok, egyfajta digitális pergamen lehetne a megoldás. Ironikusnak nevezte, hogy az adatainkat digitalizáljuk annak reményében, hogy így nagyobb esélyük van túlélni, de ha nem teszünk lépéseket a digitális környezet megőrzéséért, akkor ugyanúgy elveszíthetjük ezeket az adatokat, mint a digitális korszak előttieket.


Nyomtassa ki a fotókat, amelyek igazán fontosak.

Vint Cerf


Bezzeg az ókori görögök

Tudja, hány CD-t veszítettek el a perzsák? Na jó, rossz vicc. Ellenben Cerf tényleg azt hozta példaként, hogy a korábbi korok kutatóinak csak jó szemre volt szükségük, hogy elolvashassák a fennmaradt iratokat. Esetenként dekódolni kellett azokat, vannak olyanok, amelyeket a mai napig nem sikerült értelmezni, viszont az adat kétségkívül megmaradt. Cerf úgy véli, a digitális technológiák nem lesznek ennyire jók hozzánk, egy PDF-fájl a megnyitására alkalmas szoftverrel és hardverrel együtt tűnik el. A Facebookkal az ott tárolt beszélgetések, jegyzetként megírt szövegek fognak elveszni, a Twitterrel a kétezres évek elejének digitális csevegése és háttérzaja. Talán még a lolmacskák is feledésbe merülhetnek.



Igazán sok adatot valójában még nem vesztettünk el amiatt, mert egy régi technológia elérhetetlenné vált. A III/III-as főcsoportfőnökség teljesen szakszerűtlenül tárolt, összetapadt mágnesszalagjait is lehetett digitalizálni, 2061-ben majd bele is olvashatunk az aktákba.

Nincs azonban teljes biztonságban a régi hordozókon tárolt múlt. A Cerf előadásáról tudósító Guardian a Lead Belly néven ismert amerikai blueszenész felvételeit hozta példának. Hiába volt korának óriása, hiába ihletett meg zenészeket Elvistől a Nirvanáig, az eredeti felvételei már nincsenek meg. Túl sokáig vártak a zenét tartalmazó szalagok digitalizálásával, már nem voltak lejátszhatók.


Lead Belly


A felvételek pusztulásáért azonban csak részben felelős a technológia, ugyanennyire hibásak azok, akik elfelejtették Lead Bellyt. A holdra szállás jó minőségű felvételei pedig azért kallódtak el, mert a NASA újrahasznosította a szalagokat. A kétezres évek elején elinduló keresési kampány során ugyan előkerültek az addig ismertnél jobb minőségű felvételek, az eredeti képanyag viszont biztosan megsemmisült.



Mi lesz a játékokkal?

A klasszikus olimpiai számokról elmondhatjuk, hogy már az ókori görögök is űzték őket. A régészek kiásták Ur Királyi Játékának tábláját Ur városában. A szabályokat ugyan nem tudjuk, de van pár tipp, mit kellett csinálni az időszámításunk előtti 2600-as évekből származó játékban. Aki szeretne otthonra egyet, meg is veheti, az eredetit pedig a British Museumban lehet megnézni. A mai videojátékokkal viszont más lesz a helyzet.


Az Internet Archive – amely önmagában az emberiség egyik legnagyszabásúbb vállalkozása – böngészőben futó DOS-játékokat tartalmazó archívuma jó példa arra, hogy a programok megmenthetők a feledéstől. Ha a szoftver elszakad a vastól, amin eredetileg futott, könnyebb elrakni a jövő számára. A régi számítógépek emulációjával a probléma egyik felét megoldották. A játékokról való gondolkodás fejlődésére, történészi, kritikusi hozzáállásra van még szükség, hogy a Nagy Játék 3 megjelenésével ne tekintsük szemétre valónak a Nagy Játék 2-t.


Létezik már böngészőben futó játék

Ha ezt a játékot be tudnánk ágyazni, az egész napot a VS.hu-n töltenék (a fenti bekezdésben van a link hozzá)


Arra viszont a mai napig nincs válasz, hogy a sokjátékos, internetet igénylő, közösségek által működtetett videojátékokat hogyan lehet elrakni a jövőnek. Át lehet-e majd szállítani az utolsó World of Warcraft-szervert az amerikai Smithsonian Múzeumba vagy a Kongresszusi Könyvtárba, hogy az olvasóterembe beülők kipróbálhassák, milyen volt instázni? Egyelőre úgy tűnik, hogy az interaktív kultúra nagy veszélyben van. Nem is egyszerű a feladat, és a szerzői jogok problémáját is meg kell valahogy oldani.


„Ahhoz, hogy ezt jól csináljuk, a megőrzéshez fűződő jogokat valószínűleg be kell építeni a szerzői jogról, licencelésről és szabadalmakról való gondolkodásba. Arról beszélünk, hogy százezer évekre archiválunk” – mondta a játékokról Cerf.

Az időtávlat és a jóslat bátorsága akár gőgösnek is tűnhet. Ur Királyi Játékának szabályait ötezer év alatt máris elfelejtettük. Abban lehet reménykedni, hogy az elmúlt ötezer évben jobbá váltunk a dolgaink bedobozolásában és elrakásában.


Már csak egy kérésünk maradt:

kockás papír előtt, ami közismerten mindent komolyabbá és mérnökibbé tesz, gondolja végig, milyen adatai vannak szétszórva. Nagyon úgy tűnik, hogy a gépek nem fognak emlékezni helyettünk, illetve, ha meg is próbálják, az olyan suta lesz, mint a Facebook évzáró videója.

Vannak régi családi képek a már nem használt, de talán még bekapcsolható régi laptopon? Akad még valahol egy raklap CD, amelyeken nemcsak mp3-mak vannak, de szakdolgozat, szerelmes levél, senkinek meg nem mutatott novellák, kis felbontású videó egy családi eseményről? Most szedje őket össze egy helyre! Fillérekért adnak internetes tárhelyet, tízezer forintért már adnak külső merevlemezt, ha most összeszedi ezeket, és két-három évente rájuk néz, akkor elvégezte a dolgát.