A düh már nem a megfelelő eszköz

Fotó: Valkai Réka

-

Peter Ogi volt az egyik első punk Magyarországon, de az elektronika zenei használatában vagy éppen a világzenében is úttörőnek számított. Élettörténete a szabadság keresésének története. Mit tegyen az, aki négy évtizeden át próbál avantgárd maradni?


Péter Ogi sokkal inkább a másokkal való kapcsolódási pontok lenyomataként látja életét, mint egyedi történetek sorozatának. Az első és legfontosabb ilyen kapcsolódás Kurtág György volt számára, aki az akkor még fiatal zeneszerző-palánta Ogit a Zeneakadémián oktatta. Kurtág metafizikai hozzáállása a zenéhez erősen meghatározta Ogi gondolkodásmódját: művészetére máig nagy hatással vannak a kvantumfizika alapvetései.



Ami eleinte Molnár Gergely költő - a banda későbbi énekesének - előadásainak zenei kíséretének indult, hamar a rebellis punkbandává, a Spionsá nőtte ki magát. Bár eleinte csupán újfajta zenei megoldásokkal kísérleteztek, nem kerülhették el a hatóságok figyelmét.


Mi is be voltunk tiltva, mint a kortárs zenészek, mert abban az időben még tilos volt például hangfalakat bevinni a Zeneakadémiára. Nekünk viszont volt egy darabunk, amiben két hangfalat gerjesztettünk gitárokkal.



Kultikus zenekar, de egy koncertet sem játszott végig

A zeneszerző munkája apolitikus, kivéve, ha kifejezetten politizálni akar - vallja Ogi, aki szerint ők egyáltalán nem voltak rendszerellenesek, ám akkoriban lázadás nélkül is lehetett lázadni, pusztán azzal, hogy a maguk feje után mentek és alkottak. Más punkzenekarokkal ellentétben ráadásul a Spions tagjai magasan képzett, zeneakadémiát végzett zenészek voltak, kísérleti megoldásaik sokszor zeneelméleti kérdéseket feszegettek.


A Spionst végül annyira ellehetetlenítették, hogy rövid fennállása alatt (1977-ben alakult, egy évre rá pedig feloszlott) egyetlen egy végigjátszott koncertje sem volt a zenekarnak, ám ez a szikra is elég volt, hogy nagy tüzet lobbantson - olyan együtteseket ihletett meg, mint a Kontroll Csoport vagy az Európa Kiadó.


Keleti punkok a hanyatló nyugaton

Bár azt nem tudták, hogy milyen korszakalkotó folyamatokat indítottak be, érezték, hogy jó az, amit csinálnak - úgy döntöttek, hogy a rendszer folyamatos vegzálása elől Párizsba menekülnek. „Olyan volt ez, mint átmenni a tű fokán” - fogalmaz Ogi, mivel nem sikerült mindannyiuknak átültetni a művészetét az új környezetbe. Oginak könnyebb dolga volt, mert, ahogy mondja, a zene kozmopolita. Molnár Gergely szocializmusban született szövegei viszont nem voltak életképesek egy nyugati nagyvárosban.


Molnár rendszerelmélete ott nem volt érvényes: egy bizonyos rendszerre vonatkozó állítások teljesen félreérthetőek lehetnek egy másik rendszerben, és nem csupán provokációnak, hanem nevetségesnek is hathatnak.




Kádárnak írt levelet

Molnár ekkoriban kezdett elmélyedni a hármas ügynök elméletében, miszerint, ha mindenkit mindenkinek elárul, akkor feloldhatja a Kelet és a Nyugat közti ellentétet. Ezt annyira komolyan vette, hogy még Kádárnak is írt levelet, amiben hivatalosan jelentkezett a „vörös csillag ügynökének”. Miután elutasították az ajánlatát, egy életre szakított Magyarországgal. Azóta is Kanadában él.


Ogit viszont az első pillanattól kezdve kényeztette Párizs, és pillanatok alatt az EMI stúdióban találta magát, ahol Malcolm McLarennel dolgozott együtt, és olyan zenetörténeti mérföldköveknél volt jelen, mint Iggy Pop első szóló albumának, a The Idiotnak a felvétele, amelyben a kor másik emblematikus figurája, David Bowie is aktívan közreműködött.

A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján azonban megjelentek az olcsóbb szintetizátorok, és Ogi fejest ugrott az újhullámba.



Tüzes voltam, hibát hibára halmoztam

Zeneszerzői vénájából adódóan Ogi sosem kötelezte el magát egy műfaj mellett, hanem könnyedén tudott ide-oda ugrálni a stílusok között, így olyan klasszikusabb zsánerű énekeseknek is tudott komponálni, mint Serge Gainsbourg vagy Yves Montand, miközben a Sex Pistolst is producerelő McLarennel egy saját albumot is összeraktak, ami az O.G.I. nevet kapta, és pár éve újramasterelve ismét kiadta egy kis amerikai kiadó.


Párizs fantasztikus volt hozzám, még a saját lemezem készítésén is szétbulizhattam magamat. Mellém raktak egy zseniális hangmérnököt, és még azt a luxust is megengedhettem magamnak, hogy kirúgtam. Akkoriban nagyon tüzes voltam, hibát hibára halmoztam, de az élet kompenzált, és csak hozta az újabb embereket.



A francia fővárost London, majd New York követte, ahol a már szakképzet hangmérnök és producer Ogi az Island Recordsnál kötött ki, majd egy újabb, akkoriban kibontakozó műfajjal, a világzenével került kapcsolatba: a Central Europe nevű együttes tagjai New Yorktól Párizsig a föld távoli pontjain éltek, így a hangsávokat külön-külön vették fel, és csak a koncertek erejéig találkoztak. Ma már - a szélessávú internet korában - megszokottak az ilyen globális formációk, ám a 80-as években igencsak egyedülállónak számított egy virtuális zenekar.





Ma másképp lázad

Ogi a rendszerváltás óta ismét Budapesten él, és most újra úgy érzi, talán valami nagy dolognak a kezdetére érzett rá.

Úgy látja, jelenleg a ritmikusabb elektronika, a "test" zene és az érzelmekre ható, sokszor poposabb "lélek" zene kezd eltávolodni egymástól, ám szerinte ezeket lehetne kombinálni, hogy úgynevezett Body Mind zenét kapjunk. Míg Ogi az önmagát ismétlő popban már nem lát különösebb jövőt, úgy gondolja, az elektronika még végtelen lehetőséget rejt magában.


Akárcsak punkként, Ogi még ma is a szabadság és a lázadás eszközét látja a zenében, ám a nyílt forradalom helyett a belső, spirituális felszabadulásra szeretné rávezetni új projektjeivel az embereket. Ma már nem gondolja, hogy a düh, vagy a dac kifejezése annyira fontos lenne, mivel az csak tovább duzzasztja a világban amúgy is jelen levő negatív energiákat. Nem jó, ha az ember a bajaival azonosítja magát, mondja.



A mindenkori rendszer arra gerjeszt, hogy támadjunk ellene, ám én a forradalmakban, sőt a politika hangjában már nem hiszek. Egészen máshogy lehet csak győzni: intuitív szabadságkeresésre, a belső szabadság megtalálására van szükség.



A lázadás változásának többek közt a szabadság fogalmának változása az oka. Ogi szerint a Spions éveiben még valami olyat neveztek szabadságnak, ami mára lényegében megvalósult; napjainkban azonban már az is problémába ütközik, hogy egyáltalán megfogalmazzuk, mi a szabadság. Igaz, hogy ma bármilyen zenét játszhatna, nem tiltanák be, Ogi mégsem érzi magát szabadnak - a szabadság keresésekor egy sokkal mélyebb választ keres. Úgy gondolja, hogy önmagunk megtalálásának és felszabadításának az egyik eszköze lehet a zene, annak gyógyító, tudattágító ereje.