Ida vörös, de ez nem látszik

Fotó: / / /

-

Pawel Pawlikowski filmjében minden megvan, amiért jövőre megkaphatja majd a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. Ennek ellenére jó.


Van az Idában egy jelenet, amelyben a címszereplő lány megigézve bámul valamit, ami fényt vet az arcára. Egy odavetett mondatból kiderül, hogy amit látunk, az egy színezett üveg rávetülő fénye. Az Ida fekete-fehér film ugyanis. Ezzel a szikár jelenettel Pawel Pawlikowskinak sikerül pár másodpercbe sűrítenie mindazt, amit egy háború kiöl a túlélők lelkéből, továbbá azt a társadalmi elfojtottságot és irányított tudatlanságot, amellyel a háborút túlélő kisemberek lelkiismerete a szocializmus mindennapjait próbálja élni és túlélni ismét. Pawlikowski ráadásul egy képpel mondja el mindezt, nem pedig egy többszörösen összetett, magyarázó mondattal. Ennek később még jelentősége lesz. ida Idát apácák nevelték fel egy árvaházban, és mielőtt maga is fogadalmat tesz, és apácának áll, találkoznia kell egyetlen rokonával, Wandával, a nagynénjével, aki, mondjuk úgy, nemigen akar tudomást venni arról, hogy ő létezik. Lengyelországban vagyunk, a hatvanas évek elején, ahol tabunak számít az, hogy Ida zsidó. Ő se tudja, a nagynénje mondja el neki három perccel megismerkedésük után, a konyhában. Isten segedelmével. Némi rosszindulattal mondhatnám, hogy az Idában minden megvan, ami miatt megkaphatja majd az idegen filmnek járó Oscart, és hogy ennek ellenére jó film. Illetve azt is, hogy Agata Trzebuchowska állgödröcskéjének, fekete gombszemeinek és puritán fejfedőjének köszönheti a film a kritikai siker és a figyelem egy jó részét. Ám valójában annak, ahogyan mindez fényképezve van. A képek puritánsága egyszerre tökéletes leképezése az Istennek ajánlott létnek és a szocialista mindennapoknak, a kompozíciók letisztultak és tökéletesen pontosak, az Ida első öt percének összes beállítását kitenném a falamra. Önmagában az, hogy a képarány nem szélesvásznú, hanem háromszor négyes, egyszerre kelti a folytonos szorongás és bezártság érzését, ugyanakkor olyan is, mintha egymás mellé rakott képeket nézegetnénk. Ha otthon nézzük, tegyük teljes sötétségben. De inkább moziban. ida 4 Wanda szerepében Agata Kulesza Hozzá kell tenni azonban, hogy bár a gyönyörűen fényképezett Trzebuchowska áll a film középpontjában, az Ida motorja mégsem az ő alakítása, hanem a Wandát játszó Agata Kuleszáé. Wanda, aki a háború alatt harcolni ment (ki tudja, miért, ahogy ő maga mondja), majd az ötvenes évek elején koncepciós perekben volt élet és halál úrnője (a hírhedt Kemény Wanda), mostanra befolyásos bíró, aki alkoholba és egy éjszakás kalandokba fojtja lelkiismeretét. Lényegre törően közli a hozzá bekopogó Idával is, hogy ők bizony zsidók, és a lány szülei emiatt haltak meg a háborúban, ezt követően le is koptatná, ám végül úgy dönt, hogy segít a lánynak megtalálni szülei sírját, illetve megtudni haláluk körülményeit. Pawlikowski filmje egy roadmovie a hatvanas évek Lengyelországában, ahol Ida zsidósága még mindig tabunak számít. Egyrészt azért, mert mélyre temetett titkokat fed fel maga a tény, másrészt egy egész társadalmat behálózó lelkiismereti szorongás miatt, amely aztán alattomos módon egy újfajta, lappangó antiszemitizmushoz vezet, mintegy önfelmentő kompenzációként a szörnyűségekben önhibájukon kívül is résztvevők számára. Ismerte Lebensteinéket? - kérdezi Wanda. Zsidók? - kérdezi a kocsmáros. Nem, eszkimók. Válaszolja a film egyik legjobb párbeszédében Wanda. Ezzel együtt - anélkül, hogy túlságosan belemennék a film cselekményének részleteibe - az Ida utolsó húsz perce több szempontból csalódást okoz. Leginkább azért, mert nem fogalmaz meg semmilyen állítást. Nem mintha ez könnyű lenne, persze. Ugyanakkor bár Ida jelleméről nem derül ki sok minden a film első egy órájában, egyszerűen nem róla szól a film, az utolsó negyedében viszont, jobb híján, mintha Pawlikowski tanácstalan lenne, és a lány fogadalmával kapcsolatos kétségei kerülnek az előtérbe, egy szaxofonos fiú meg egy üveg konyak, illetve az, hogy Ida, nahát, kibontja a szép vörös haját. Olyan világos szürkés a filmben. ida 3 Ida haja vörös Úgy is felfoghatjuk persze, hogy az utolsó húsz perc azt a zavarodottságot jelképezi, amelyre egy lány, aki éppen csak ráeszmél az őt körülvevő világ felfoghatatlan ellentmondásaira és mérgezett mivoltára, csak egy biztonságot nyújtó fogadalommal képes választ adni. Ha egyáltalán. Ez azonban nem tesz jót a filmnek, amely nem csupán nem állít semmi erőset, hanem még jó kérdéseket sem képes felvetni az utolsó húsz percben. Mintha cserébe igyekezne elvarrni a cselekmény elhanyagolt (és amúgy nem is fontos) szálait. A képek a cikk elején említett mesélő szerepét átveszi a kapkodás és a pótcselekvés. Jót tesz viszont Agata Trzebuchowskának, aki az utolsó egy percben nyújtott játékával (oké, a kézi kamera segítségével is) képes végül elhitetni, hogy arca összetettebb érzelmeket is képes eljátszani, teljesen újraértelmezve ezzel a film első részében nyújtott alakítását. És ez menti meg lényegében a végén az Idát.