Elhunyt Margitai Ági

Fotó: MTI/MTVA / Koszticsák Szilárd

-


Margitai Ági Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész rövid, súlyos betegség után november 4-én otthonában, szerettei körében elhunyt - tudatta a család kedden az MTI-vel.

A színművész „mindig megújulásra képes tehetsége, szakmai alázata, varázslatos nőiessége és kifogyhatatlan energiái közel hatvan éven át szolgálták a magyar színház- és filmművészetet” - írták.

Margitai Ági 1937-ben született Budapesten. Átalános iskolás korában még színház- és filmrendező szeretett volna lenni, később járt a Balettintézetbe is, majd elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára.

Színházi karrierjét 21 évesen, a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, később megfordult Kecskeméten, Miskolcon, Szegeden, Szolnokon és Győrben, Budapesten többek között a Mikroszkóp Színpadon, a József Attila Színházban, majd utolsó éveiben a Karinthyban, a Bárkában és a Belvárosi Színházban is játszott.



"A karakteremből következett a vándormadár lét" - mondta 2102-ben a Fideliónak. "Nagyjából négy évig maradtam egy helyen, amíg remekül, de legalább jól éreztem magam. Amint már nem volt olyan kellemes a légkör, továbbálltam. Ehhez, amire manapság sokakat kényszerít rá az élet, akkor kellett némi bátorság. Hát még a szabadúszó életformához, amelyet 1964-ben kipróbáltam, noha akkor még ezt a szót sem igen ismerték! "

Közel negyven filmben szerepelt, a legtöbbször a hetvenes-nyolcvanas években, de később is sűrűn tűnt fel kisebb-nagyobb szerepekben. Dolgozott többek között Mészáros Mártával, Simó Sándorral, Böszörményi Gézával, Radványi Gézával és Sándor Pállal, Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának is tagja is volt. Legutóbb a nemrégiben bemutatott Senki szigetében láthatta a közönség. A mozik közül legszívesebben a Fiúk a térről címűre, a Circus Maximusra és a Vámmentes házasságra, valamint aVégkiárusítás című tévéfilmre emlékezett vissza két évvel ezelőtt.

1992 és 1996 között a Magyar Színészkamara ügyvivője volt.



Egy tavalyi interjúban a 7ora7.hu arról kérdezte, úgy alakult -e a pályafutása, ahogy elképzelte. “Nem mindig, de mondhatom, hogy én egy teljes életet éltem” - mondta. “Az embernek vannak nagy élményei, nagy találkozásai. Jó előadásban, jót játszani, jó emberekkel az nagyon jó dolog. Persze az élettől se mindig azt kaptam, amit vártam, de attól ez az élet egy teljes élet és ezt el kell fogadnod. A színház is ilyen. Tökéletesen nem eshet minden egybe. Éppen azért kell nagyon résen lenni, mert csak akkor találod meg a boldogságodat. Néha elmegyünk mellette, elfelejtjük, hogy mi tett boldoggá, gyakran azt is, hogy boldogok voltunk. De azt mondhatom, hogy tulajdonképpen én egy boldog ember vagyok.”


Sokan talán Micimackó hangjaként emlékezhetnek rá


Prokopp Dóra interjúja Margitai Ágival