Clint Eastwood gyáva lett

Forrás: InterCom

-

Az Amerikai mesterlövész lehetett volna felkavaró morális példázat vagy pacifista kiáltvány is akár, de csak felszínes iparosmunka, amelynek még a főszereplőválasztása sem túl szerencsés.


A 84 éves Clint Eastwood fárad, de nem lassít: három évvel a J. Edgar - Az FBI embere után tavaly két filmmel is jelentkezett az öt Oscar-díjas színész-rendező. A The Four Seasons nevű hatvanas évekbeli népszerű fiúbanda történetét elmesélő Fiúk Jersey-ből (Jersey Boys) olyan, mintha nosztalgiarohamot kapott volna, ezt a középszerű matinémozit csak Frankie Valli rajongóinak ajánljuk. Az Amerikai mesterlövésszel viszont sokkal nagyobbat robbantott: a 60 millió dollárból forgatott mozi eddig majdnem 400 millió dollárt hozott a készítőknek, amellyel Clint Eastwood hat évtizedes karrierjének anyagilag legsikeresebb filmje lett.

A pénzügyi sikeren túl Eastwood a kritikai fogadtatásra sem panaszkodhat: az újságírók többségében pozitívan fogadták filmjét, ami hat Oscar-jelölést is begyűjtött. Az Amerikai mesterlövész ennek ellenére bennünket korántsem győzött meg annyira, pedig az irodalmi alapanyagból kiindulva simán lehetett volna belőle egy újabb 21. századi háborús klasszikus A bombák földjén után, ám Eastwood filmje háborús látomásnak tőle szokatlanul bátortalan és elnéző, életrajzi mozinak pedig sekélyes és közhelyes. Vagyis pontosan az ellenkezője Chris Kyle ellentmondásos megítélésű, de annál ütősebb önéletrajzi regényének (kritikánk a könyvről itt olvasható), aki 160 hivatalosan is elismert halálos találatával méltán érdemelte ki az Egyesült Államok legeredményesebb precíziós lövésze címet.


Amerikai mesterlövész


Az epizodikus szerkezet miatt Kyle önéletrajzi regénye nem tartozik a legkönnyebben adaptálható irodalmi művek közé, a forgatókönyvet jegyző Jason Hall pedig, hiába jelölték érte Oscarra, nem végzett túlságosan elmélyült munkát. Habár a film struktúrája dramaturgiai keretként megtartja Kyle négy iraki szolgálatát, amit 2003 és 2009 között teljesített SEAL-mesterlövészként Falludzsa és Ramádi városában, és a regényhez hasonlóan (ami legnagyobb részt a különféle hadműveletek sodró lendületű, ám elnagyolt katalógusa) elsősorban a különféle harcászati bevetésekre koncentrál, mégsem fogalmaz meg kellőképpen markáns véleményt az iraki konfliktusról vagy a terrorizmus ellen vívott harcról. Hallnak köszönhető a forgatókönyv bántóan hollywoodi húzása, hogy a könyvtől eltérve főszálként emelte ki Kyle-nak a Mustafa nevű ellenséges iraki mesterlövésszel vívott elhúzódó párbaját, ahelyett, hogy pszichológiailag igazán mélyre ásott volna Kyle lelkében és az értelmetlen háborúskodás testet-lelket felőrölő poklában.


Bradley Cooper a filmben


A nyíltan republikánus érzelmű, de az iraki és az afganisztáni háborút ellenző Eastwood saját bevallása szerint apolitikus és háborúellenes filmet forgatott, ezt azonban nem igazán érezni rutinos-sablonos alkotásán. A filmtörténet legnagyobb háborús filmjeit (Apokalipszis most, Acéllövedék, A szakasz, A szarvasvadász, Az őrület határán) valóban könyörtelen háborúellenességük teszi letaglózó és egyetemes érvényű víziókká, ez a töltet azonban teljes mértékben hiányzik az Amerikai mesterlövészből. A legnagyobb probléma a forgatókönyvvel pedig éppen az, hogy ezt az olvasatot irtotta ki szinte teljesen a filmből Hall azáltal, hogy a regénnyel ellentétben jelentős mértékben tompította Chris Kyle meglehetősen ambivalens személyiségét és demagóg háborús nézeteit, illetve sokak szemében szokatlannak tűnő világfelfogását. Ez azért különösen fájdalmas, mert Kyle tragikus történetében megbújt egy olyan háborúellenes narratíva, amiért érdemes lett volna elmesélni harcászati pályafutásának elképesztő sikereit, majd az évek során feltartóztathatatlanná váló lelki és fizikai összezuhanását, halálának groteszk körülményeiről nem is beszélve, hiszen a kétgyermekes veterán apukával azt követően végzett egy poszttraumás stressz szindrómában szenvedő másik veterán, hogy az összes életveszélyes bevetést túlélte, leszerelése után pedig darabjaira hullott házasságát is sikerült megmentenie.



Az Amerikai mesterlövész tétje pedig éppen az lehetett volna, hogy főhősének példázatos sorsán keresztül elítélje a háborúskodást, és lerántsa a leplet azokról a folyamatokról, amelyek a sorszámozott emberi trófeák begyűjtésével párhuzamosan végül teljesen szétroncsolják még a legedzettebb katonák pszichéjét is. A Nincs bocsánat és a Titokzatos folyó egykor vasmarkú rendezőjétől ennél sokkal többet vártunk volna, Kyle ugyanis egy bevallottan lelkiismeret nélküli gyilkológépnek tűnik az önéletrajza alapján, aki végül majdnem teljesen beleroppant tízéves katonai pályafutásába. Az Amerikai mesterlövész azonban túlságosan elnéző saját főhősével szemben, miközben éppen a lényegi problémákat hallgatja el vagy finomítja feltűnően Kyle pszichés pokoljárásától kezdve a társadalomba való nehéz visszailleszkedésen át egészen a családját ért megpróbáltatásokig, különösképpen felesége éveken át tartó szenvedéséig, amelyről néhány tipikus sírós jelenetet leszámítva szintén nem sok szó esik.



Pedig a film nyitójelenete (amit a felettébb hatásos előzetesben is láthattunk) a drámai és időben nagyot ugró vágással együtt, melynek központi kérdésfelvetése, hogy vajon Kyle végül lelövi-e a gránátot a bajtársai felé vivő kisfiút és édesanyját, még egy suspense-szel teli, komor és elmélyült háborús-lélektani drámát ígért, ám a film végül egyik téren sem váltja be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. A technikailag profin rögzített akciójelenetek kezdeti feszültsége hamar megszűnik, idővel kifulladnak, a lakóházak és városok megtisztításáért méterről méterre vívott harcok pedig emiatt egyre érdektelenebbé válnak. Bradley Coopert egymás után harmadszor jelölte a Filmakadémia Oscar-díjra (ez a bravúr legutóbb Russell Crowe-nak sikerült), de finoman szólva mégsem ő volt a legjobb választás Kyle szerepére, ugyanis nem tudta igazán átütően érzékeltetni az általa megformált katona lelkében megbújó sötétséget és ürességet, ahogyan a feleségét alakító Sienna Miller alakítása is meglehetősen halovány és sablonos.


Sienna Miller és Bradley Cooper


A hat Oscar-jelölés közül ezért valószínűleg a technikai kategóriáknak (legjobb vágás, hangvágás és hangkeverés) nagyobb eséllyel fut majd neki az Amerikai mesterlövész a február 22-i Oscar-gálán, mivel Clint Eastwood filmje nem több egy felszínes iparosmunkánál a hazafiságról. Abba pedig inkább bele se merünk gondolni, hogy milyen lett volna az Amerikai mesterlövész, ha a kezdeti tervek szerint David O. Russell vagy Steven Spielberg rendezi Chris Pratt-tel a főszerepben. Hideglelős morális tanmese és felkavaró pacifista himnusz helyett egy nem túl kimagasló háborús akciófilmet kaptunk, aminél láttunk már sokkal jobbakat is az elmúlt évek során (a korábban már említett A bombák földjén kívül például a Bőrnyakúak vagy Zero Dark Thirty), annak pedig, aki Amerika iraki tevékenységének nyomasztó árnyoldalaira kíváncsi, a No End in Sight című Oscar-jelölt dokumentumfilmet ajánljuk inkább.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!