Vannak lyukak Simicska sztorijában, de egy dolog biztos igaz belőle

Fotó: Fortepan / Mujzer Péter

-

Történészek szerint vannak életszerűtlen elemek Simicska Lajos ügynökvádas katonatörténeteiben, de az elhárítótiszt Major százados, „akivel vigyázni kell", tényleg ott szolgált akkor. Később még szocialista kormányülést is biztosított az őrzővédő cégével.


Orbán Viktornak katonaévei alatt jelentenie kellett Simicska Lajosról, állítja az egykor Fidesz-közeli vállalkozó, aki a Mandinernek adott interjúban arról is beszélt, hogy gyanúja szerint Orbán tényleges beszervezése a leszereléskor történt volna meg. Orbán egyelőre röviden reagált egykori katonatársa szavaira, mondván Simicskából csak a személyes sértettség beszél.


Takács Tibor történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója szerint az ügynöki munka mindig a papírozással kezdődik. „Először alá kell írni egy beszervezés nyilatkozatot. Onnantól pedig írásban jelent vagy legépelik a szóbeli jelentéseit.” Takács szerint a leszerelési buli alatti beszervezés nem tűnik valószínűnek, bár aki az ügynöki munkában jól teljesített, azt a tartótisztje a leszereléskor felajánlhatta más állambiztonsági szervezeteknek.


Bár a Simicska Lajos által elmondott konkrét ügyet pontosan nem ismeri, Takács emlékeztetett, hogy ”civilként” lehetőség volt más módon is segíteni az állambiztonság vagy a katonai elhárítás munkáját. Például társadalmi kapcsolatként, őket valóban nem papírozták le.

Orbán Viktor korábban közzétette a sikertelen ügynöki beszervezéséről szóló dokumentumokat és azt a javaslatot, mely alapján társadalmi kapcsolatként – tehát nem „ügynökként" – akarta őt foglalkoztatni a katonai elhárítás 1981-ben. Ezen a 81 októberi dátumú lapon az áll, hogy a "priorálást" 81 szeptemberében végrehajtották, a kapcsolat létesítésének dátuma október 20, az operatív kapcsolat megszűnésének okaként pedig az szerepelt: leszerelt. Egy későbbi jelentés visszautal arra, hogy 1982-ben a III/III., tehát a belső elhárítás is „beszervezési céllal tanulmányozta”, de ettől elálltak.


Azt, hogy Simicska Lajosnak katonaként megmutatták a saját aktáját és idéztek is belőle – mint azt az üzletember állítja –, Takács Tibor életszerűtlennek tartja, hiszen a titkosszolgálatok a megfigyelt személyekkel a legritkább esetben közlik a megfigyelés tényét, ráadásul számos más módszer is rendelkezésre állt, hogy megdolgozzák az érintettet.


Egy nyom sem maradhatott.


Simicska Lajos arra is tett utalást, hogy aktája eltűnt és akár Moszkvában is lehet, hogy most onnan zsarolják Orbán Viktort. Baráth Magdolna történész, egyetemi docens szerint az ötvenes években a legfontosabb személyek aktáit valóban megkapták a szovjet tanácsadók, de a nyolcvanas években Moszkvát elsősorban a külső veszély és nem a magyar belügyek érdekelték. 1989-ig ugyan valóban voltak szovjet összekötők, de kevés az esély, hogy magyar kiskatonákról készített feljegyzések keltették volna fel a szovjetek figyelmét.


Major százados

Megkerestük azt az egykori századost is, akivel kapcsolatban annak idején figyelmeztették Simicskát, hogy „az elhárító tiszttel, Major századossal azért vigyázzon.” Major Mihály alezredesként ment nyugdíjba, egészen 2011-ig vezette a Zalaegerszeg Közbiztonságáért Közalapítványt. A vele egykor egy lakcímre bejegyzett, ugyanolyan vezetéknevű de egy generációval fiatalabb üzlettársával, - azaz valószínűleg a fiával - tulajdonosa a 2002-ben alapított Zalasecurity Kft-nek is, amelyik a referenciái közt említi a rongyrázása miatt emlékezetes 2003-as söjtöri szocialista kormányülés biztosítását. Major alezredes a mostani ügyről nem akart beszélni, azt mondta, ami a katonaság alatt történt, az a munkája része volt, „már el is felejtette”.


Orbán: Megpróbáltak beszervezni, de visszautasítottam

A Miniszterelnökség Simicska Lajos interjúja után újfent közzétette Orbán Viktor válaszát, amelyet még 2012-ben adott Vadai Ágnes kérdésére.

Sorkatonai szolgálatom első időszaka alatt megpróbáltak beszervezni, de ezt visszautasítottam, így a kísérlet – amint az a mellékletből kiderül – sikertelenül végződött.

Később folyamatos megfigyelés alatt tartottak engem, a feleségemet, és ellenzéki társaimat. Az állampárt titkos nyomozásainak célszemélyei voltunk mindannyian.

Az is világosan kiderül a dokumentumokból, hogy a nyolcvanas évek elejétől mindenféle titkosszolgálati eszközt bevetettek ellenünk. Megfigyeltek, besúgókat állítottak ránk, lehallgató eszközöket telepítettek a munkahelyünkre, a lakásunkba, sőt, a hálószobánkba is.

Bizonyos jelenségeket, eszközöket észleltünk, de volt, amiről csak akkor értesültünk, amikor az erről szóló aktákat sok évvel később átnéztük.