Figyelem! Felnőtteknek szóló tartalom.

Elmúltam 18 éves, Belépek. Még nem vagyok 18 éves.

Soha nem lesz ideálisabb pillanat

Fotó: Rothman Lilla

-

A lakótelepi fiataloknak szerveznek közösségi teret Kispesten. Az oktatásból a kritikus gondolkodást hiányolják.


Huszonéves önkéntesek, szám szerint kilenc, akiknek van egy elképzelésük arról, hogyan lehet segíteni a fiatalok fejlődését. Akad köztük, aki jogot tanult, van kocsmáros, szociális munkás és filozófia hallgató is, vagyis hétköznapi emberek, akik kitaláltak valamit, belekezdtek, és összehozták. Ők a Deviszont Közösségi Tér.

Ráböktek Kispestre, hiszen többeknek is van kötődésük a kerülethez, és addig járták az utcákat, míg meg nem találták a megfelelő helyet. Erre persze ráfért egy kis csinosítás és egy kiadós takarítás, hogy októberben ki tudják nyitni a kapukat, létrehozva ezzel egy olyan közösségi teret, ahova beülhetnek a helyi fiatalok, a környékbeli szakközép- és szakiskolások, vagy tulajdonképpen bárki, aki kicsit is érdeklődik, vagy részt akar venni a foglalkozásokon, a Fő utca 22-es szám alatt.

A helyválasztás azonban nem teljesen véletlenszerű, az elképzelt célközönség is a telepi fiatalság. Aki ilyen helyen nőtt fel, és ismeri a pingpong asztalok minden hibáját, amik játékra általában alkalmatlanok, de kényelmesen elüldögél rajtuk az ember, pontosan tudja, hogy néha semmi izgalmas nem folyik a környéken.



Így tulajdonképpen ezekre a fiatalokra irányul a Deviszont figyelme, őket szeretnék különböző foglalkozásokon bátorítani, biztatni, hogy ismerjék el saját tudásukat, és segíteni őket olyan társadalmat érintő témák feldolgozásában, ami az oktatási rendszerünk hiányosságának tudható be napjainkig.

Az ötletgazdák Szarka Alexandra és Fernengel Ági. A Társadalomelméleti Kollégiumból ismerik egymást, ahol kritikai társadalomelmélettel foglalkoztak. Arról beszélgettek, hogy milyen az oktatási rendszer ma Magyarországon, hogy a fiatalok nem feltétlen azt tanulják, amit szeretnének, vagy nincs elismerve a tudásuk abból kifolyólag, hogy különböző helyekről jöttek.

„Mindkettőnknek volt már valamiféle pedagógiai tapasztalata, én szocmunkás vagyok, meg tanodákban dolgoztam” – mondja Szarka. Ági meg kb. tíz éve vezet drámatáborokat. Régóta voltak elképzeléseik, álmaik, hogy hogyan is kéne csinálni, aztán azon a bizonyos beszélgetésen arra jutottak, hogy nincs mire várniuk.

„Soha nem lesz annál ideálisabb pillanat, hogy elkezdjük, mint mikor elhatároztuk az egészet. És azt hiszem ez jellemző az egész programra. Igyekszünk nem várni a lehetőségre, hanem csináljuk és elhisszük, hogy sikerülni fog” – mondja Ági.



Szóval adott az ötlet, kellenek az emberek is, így elkezdtek keresni olyanokat, akik szintén érdekeltek a témában. Alapvetően az oktatási egyenlőtlenség áll az egész középpontjában, de a közösségformálás is fontos.

Megalakultak.

Azóta összeülnek minden pénteken, kifejlesztettek egy módszertant, amivel képesek létrehozni egy ilyen közösségi teret hátrányos helyzetű fiataloknak. Miért? Major Magda szerint „hiányzik a kritikus gondolkodás az oktatásból. Szeretnénk, ha észrevennék a fiatalok, hogy okosak, képesek gondolkodni és igenis merjenek érdeklődni dolgok iránt.


A tudás nem az elitnek a sajátja, hanem mindenkié lehet.”

Ami tök fontos a Deviszontban, hogy nagyjából ilyen közös ideológiai alapokon működnek, ami annyit tesz, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek ellen tenni akarnak, és hisznek abban, hogy ha ezek ellen tesznek/teszünk, akkor majd idővel egy ennél jobb, elfogadóbb világban tudunk élni. Ezzel az életképpel, életfilozófiával a fiatalok inspirálása a cél, hogy legyenek aktív cselekvői a saját életüknek, a „majd lesz valahogy” helyett.

És megint csak, hogy miért is jött létre a Deviszont Közösségi Tér: hogy az utcán lógás helyett, vagy akár mellett, olyan dolgokkal foglalkozzanak, ami érdekli őket. És legyen egy olyan hely, ahol ezekről tanulhatnak, játékosan, interaktívan, érdekesen, csoportban, együtt.


Deviszont

Proli szleng, nem szépirodalmi kifejezés. Legalábbis nem volt elfogadott egy darabig, aztán addig-addig használták az emberek, hogy az MTA beadta a derekát 2013-ban, és azóta hivatalosan is le lehet írni egybe. A Deviszont is alulról jött és elérte a célját a magyar nyelvben, így a Deviszont Közösségi Tere is ezt szeretné elérni, és elhitetni, hogy alulról is lehet érvényesülni a magyar társadalomban.

Olyan dolgokra akarnak időt szánni a résztvevőkkel, ami az iskolapadba nem szokott beleférni. Mégis abban a korban vannak a fiatalok, hogy ezekre a kérdésekre válaszokat akarnak kapni, át akarhatják gondolni, hogy így jussanak el a saját véleményükig. Ilyenekről, mint hogy miért néz ki úgy a világ, ahogy kinéz, hogy mi is az a társadalom, amiben mi élünk, mi a szerepünk, hol van a mi helyünk, mi a felelősségünk, mi az a rendszer, ami körülvesz minket, és sok más hasonló téma, attól függően, hogy a résztvevők miről is szeretne hallani.

Persze azért nekik is megvannak az indító ötleteik. Például közös, tematikus főzésen át megismertetni különböző kultúrákat, társadalmi helyzeteket, hogy más-más helyzetben lévő emberek mit engedhetnek meg maguknak, vagy mit jelent számukra az a szokás, ami szerint ők esznek, vagy éppen nem esznek.

Birtalan Gergő elmondta, milyen fontosak a fiatalok. Van egy csomó elképzelése, hogy mivel, mi a baj, és hogy mindez csak akkor változtatható meg, ha meg tudjuk tanulni, hogyan lehet átállni egy másik társadalmi működésre. Ez tanulási folyamat. Úgy érzi, „van egy csomó fiatal, aki nem fér hozzá olyan dolgokhoz, amik által érdemi változást érne el az életében, és ha például én olyan helyzetben vagyok, hogy ezek számomra elérhetőbbek, akkor arra is van lehetőségem, hogy ezt megosszam velük, kiterjesszem az érdekükben”.

Susánszky Péter szerint fontos, hogy a célcsoport saját érdeklődési köre köré szerveződjön valamiféle tanítási program. És ez az egész legyen inkább valamiféle együttműködés köztük. „Mi nem úgy vagyunk itt, mint főnökök, akik elvárják, hogy jól szerepeljenek egy teszten, ez tényleg csak arról szól, hogy ismereteket szerezzünk, közösen.”

Azt mondják: „nem akarták feltalálni a spanyolviaszt”, egyszerűen csak létre akartak hozni valami kellemeset és hasznosat. Rengeteg információt, tapasztalatot gyűjtöttek előtte olyan tanodáktól, amik szintén erre a korcsoportra összpontosítanak, szerte az országban. Bejárták Kispest olyan helyeit, intézményeit, melyek ismerik a helyi fiatalságot, a szokásaikat, és ezt az összképet formálva a saját elképzeléseik irányába, hamarosan elindítják a saját programjukat.


Rothman Lilla