Sírtam, letettem mindent elé, és megszülettem még egyszer

Fotó: Abcúg / Végh László

-

Tíz éven keresztül adták-vették és kényszerítették prostitúcióra a most 31 éves Barbit, és bár ennek már több mint négy éve vége van, a lány még mindig a vele történtek miatt szenved. Szorongásos depressziót és vissza-visszatérő migrénes fejfájást hozott magával, mikor terhesen elmenekült futtatóitól Németországban. Hazatérve ő is a baptistáknál talált helyet, de azóta már átköltözött egy közeli fogyatékos otthonba, ahol enyhe értelmi sérültként kapott helyet. Sérült emberek is gyakran válnak áldozattá, főleg, ha olyan szeretetéhség van bennük, mint Barbiban, ami könnyen kihasználhatóvá teszi ezeket az embereket.


Már csak homályosan emlékszik a szökésére a 31 éves Barbi, egy félénk, kedves, mosolygós fiatal nő, akivel egy kelet-magyarországi kisvárosban működő fogyatékos otthonban találkozunk.

Barbi ugyanis enyhe fokú értelmi sérült, ezért állandó felügyeletre és segítségre van szüksége. Valószínűleg élete végéig lakóotthonban fog élni, vér szerinti családjával ugyanis már régen, 12 éve megszakadt a kapcsolata.


Barbi


A lányt összesen körülbelül tíz éven keresztül kényszerítettek prostitúcióra egy kiterjedt maffiahálózat tagjai – külföldön és Magyarországon futtatták, közben folyamatosan verték, fogva tartói is rendszeresen megerőszakolták.

Ennek – Barbi szökésével – már több mint négy éve vége lett, de a lány még mindig nagyon messze van attól, hogy feldolgozza az őt ért traumákat – írja az Abcúg. Életének ebből az időszakából, ahogy fogalmaz: “a múltamról” is csak vissza-visszatérő rémképei és emlékfoszlányai vannak.


Rossz családból rossz társaságba

Barbi még 16 éves korában sodródott bele a prostitúcióba, a vidéki kisvárosban ahol felnőtt. Először belekeveredett egy olyan társaságba, ahol a fiúk/férfiak rendszeresen szexjátékszernek használták, megerőszakolták, ami miatt nem csak a környezete, de a saját szülei is megbélyegezték. Pedig Barbi jórészt miattuk, az otthoni környezet miatt kezdett el több időt a szülői háztól távol tölteni.

“Édesapám minden nap randalírozott, fenyegetőzött részegen. Félelemben nőttünk fel” – meséli Barbi, aki az otthoni problémák és a rossz társaság miatt hamarosan az iskolából is kimaradt.

Lassan teljesen elvesztett mindenkit maga körül, aztán, már nem is emlékszik, hogyan, egyszer csak az utcán találta magát.


Amikor édesanyám megtudta, hol vagyok, hogy ott állok a placcon, az utcán – Németországban és Magyarországon is –, akkor azt mondta, hogy nincsen lányom. Én akkor besokalltam lelkileg, és onnantól éltem az életemet, és mindenbe belesodródtam”

– emlékszik vissza a kezdetekre Barbi, aki nagyon nehezen, inkább töredékekben beszél a vele történtekről.

Azt mondja, évekig fogva tartották, és pénzért időről időre gazdát cserélt, közben pedig fogva tartói verték és megerőszakolták rendszeresen.

„Biztos hallottátok már azt, hogy megveszik a nőket, és futtatják őket. Hát, én egy drogos férfinál voltam. Az az ember engem bezárt, megvert, meg ki akart állítani, csak én nem mentem. Úgyhogy ennyi volt az életem. Semmi nem volt.”


Terhes lett és megszökött

A szabadulást az hozta el, hogy amikor éppen Németországban futtatták, terhes lett az egyik kuncsaftjától. A futtatói persze rögtön követelték, hogy vetesse el a magzatot, és Barbi meg is ígérte, hogy így tesz, de az erre kapott pénzt végül menekülésre használta fel. “Egy ottani illető” segített neki, hogy hazajöhessen, és rajta keresztül került kapcsolatba a Baptista Szeretetszolgálattal is, akik egy női lakóotthonban helyezték el.

A fiatal nő nagyon rossz, súlyosan traumatizált állapotban került az otthonba, ezért, és a szülés után jelentkező depresszió miatt nem sokkal később világra jött kislányát sem volt képes ellátni. 24 hét után lemondott róla, a kicsit pedig örökbe adták.

Barbi a mai napig nem tudta feldolgozni a kisbaba elvesztését, pedig a történtek óta már öt év is eltelt, Barbi pedig másfél év után kikerült a baptisták védett házából.

Egy környékbeli fogyatékos otthonba vették fel, 2015 novemberében, ahonnan nemrég kiköltözhetett úgynevezett támogatott lakhatásba, ahol segítséggel, de önállóbb életet élhet. Közben pedig továbbra is részmunkaidőben takarítóként dolgozhat, amit már a védett házas időszak alatt elkezdett.


Szorongásos depresszió és migrénes fejfájás

Az otthonban Barbi pszichológusi segítséggel próbálja feldolgozni a vele történteket, de közben folyamatosan szorongásos depresszióval küszködik, ami az emberkereskedelmi láncolatban eltöltött tíz év nyoma a lányon. Ehhez kapcsolódóan állandó migrénes fejfájás gyötri.

Ami nagyon sokat segít a továbblépésben, hogy négy éve stabil párkapcsolata van – az interjúra is elkísérte szerelme -, egy helyi férfi, akit az otthonban ismert meg. „Tegnap ünnepeltem a születésnapomat, és rózsacsokrot kaptam tőle” – újságolja mosolyogva Barbi, akinek korábban sosem volt szerető férfi az életében.

Pszichológusa szerint ezeknek a szerető kapcsolatoknak a hiánya, és az ebből jövő szeretetéhség tehette Barbit annyira védtelenné az őt kihasználó férfiakkal szemben, akik előbb magukhoz édesgették, aztán belerángatták a prostitúcióba, majd később erővel benne is tartották.

A másik dolog, amibe Barbi kapaszkodni kezdett a kiszabadulása óta, az a vallás. Nekünk is lelkesen beszél róla, hogy megtalálta Istent.

„Sírtam, letettem mindent elé, és megszülettem még egyszer” – emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor bemerítkezett, azaz a baptista egyház szabályai szerint megkeresztelkedett.