Rákhalálozásban továbbra is vezetünk – itt az új európai körkép

Fotó: MTI/MTVA / Vajda János

-

Nem változott a helyzet tavaly óta: Magyarországon halnak meg a legtöbben rákban Európában, itt van a legtöbb öngyilkos és a legtöbb kövér felnőtt és gyerek. Viszont – noha az egészségügyre egyre kevesebb pénzt költ az állam – rengeteget járunk feleslegesen is orvoshoz, és túl sok a kórházi ágy, amelyeken feleslegesen sokat fekszünk. Lehangoló egészségügyi mutatók következnek: megjelent a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európai Bizottság közös 2014-es európai egészségügyi körképe (Health at a Glance 2014).


Amikor tavaly megjelent az előző körkép, kiderült, hogy Magyarországon az emberek egészségi állapota és az országban az egészségügy helyzete sokszor még az elképzeltnél is rosszabb, és erre csak részben magyarázat a pénzhiány. A helyzet egy év alatt nem javult.

Úgy is summázhatnánk, hogy nagyon egészségtelenül élünk, elég betegek vagyunk, a betegségekbe pedig szükségtelenül gyakran halunk bele. Közben az állam GDP-arányosan és abszolút értékben is egyre kevesebb pénzt költ az egészségügyre, viszont sokszor a drágább megoldásokat választja.

Az egyetlen valódi pozitívum, hogy mivel szinte minden gyerek továbbra is be van oltva a súlyos fertőző betegségek ellen, ezek gyakorlatilag nem fordulnak elő, ellentétben azokkal az országokkal, ahol a kisgyermekkori oltások nem kötelezőek.


Védőoltásokból jól állunk


Sereghajtók között: szív- és érrendszeri betegségek, rák, öngyilkosság

Az első sokkoló adatsor arra vonatkozik, hogy 100 000 lakosra hány halálos koszorúér-betegség, stroke és rákbetegség jut, vagyis hogy 100 000 ember közül mennyien halnak bele ezekbe.

  • Infarktus és szívkoszorúér-betegségek:
EU-átlag: 285+157 (férfi+nő) – Magyarország: 507+335. Csak három ország van mögöttünk.
  • Stroke:
EU-átlag: 144+117 (féfi+nő) – Magyarország: 196+140. Az unióban hat országot előzünk meg.

A körkép 2011-es adatokkal dolgozik, azonban, amint az az alábbi, a KSH adataira építő ábrából is látszik, a helyzet gyakorlatilag nem változott az elmúlt két évben.



További ijesztő adat, hogy miután valaki kórházba kerül szívroham után, kétszer nagyobb eséllyel hal meg egy hónapon belül Magyarországon, mint például Dániában vagy Svédországban.

Azért fontos megemlíteni – bár ez a jelentésből nem derül ki –, hogy az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkent Magyarországon a heveny infarktus miatti (egy órán belüli) halálozások száma, ezzel párhuzamosan viszont több lett az egyéb koszorúér-betegségek miatti halálozás.

Rákban – mindenekelőtt tüdő- és vastagbélrákban – egész Európában Magyarországon halnak meg a legtöbben. Ez az adat már a tavalyi OECD-körképből (34 tagállam) is kiderült, és a helyzet azóta nemhogy javult, de hajszálnyit még romlott is. Az eredmény különösen ijesztő, ha azt is tudjuk, hogy az elmúlt két évtizedben gyakorlatilag nincs változás a rákhalálozási statisztikában, noha a daganatos betegségekre az OEP által fordított összegek minimum megduplázódtak, és 2013-ban elérték a 160 milliárd forintot.

Ami az egyéb halálokokat illeti: hiába csökkent idehaza a felére az öngyilkosságok száma az elmúlt 25 évben, az EU-n belül csak Litvániában több, mint nálunk.

A sok betegségre sok gyógyszer jut: lakosságarányosan Németország után Magyarországon szedik a legtöbb vérnyomáscsökkentőt, az átlagnál több cukorbetegségre való szert nyelnek, viszont az átlaghoz képest csak feleannyi antidepresszánst.


Húsz éve nincs változás a rákhalálozási statisztikában


Lehetnénk még betegebbek is

Az okok között ugyanis az első helyen áll az életmód:

  1. Naponta dohányzik a lakosság 26,5 százaléka, azaz minden harmadik-negyedik ember.
  2. 11,4 liter tiszta alkohol jut minden 15 éven felüli felnőttre évente – az uniós átlag kb. 10 liter -, ugyanakkor bár az OECD az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérésére hivatkozik, ott még több, átlagosan 16,3 liter tiszta szesz szerepel, ami körülbelül 32 és fél liter 50 fokos pálinka. 47,5 liter a férfiaknak, és 18 liter a nőknek.
  3. Drogfogyasztás: ami a marihuánát és a kokaint illeti, a magyar fogyasztás messze az uniós átlag alatt van, ecstasyból azonban átlagos mennyiség, míg amfetaminokból annál több fogy a 1534 évesek között.
  4. Az uniós átlagnál nagyobb a légszennyezettség, kétszer annyi port nyelnek a városban élők, mint mondjuk a finneknél vagy a dánoknál.
  5. Gyerekeknél is, felnőtteknél is vezetjük a kövérségi toplistát, viszont sajátos módon az ezzel szoros összefüggésbe hozható 2-es típusú cukorbetegség aránya tavaly megfelelt az EU-átlagnak, azaz 6 százalék volt a 20 évesnél idősebb felnőttek között.
  6. Zöldség- és gyümölcsfogyasztás: itt kevésbé rossz a kép, saját bevallása szerint a magyarok több mint háromnegyede mindennap eszik gyümölcsöt, bár csak kevesebb mint a fele zöldséget is.


Minden negyedik magyar dohányzik


Az egészségügy kevésbé beteg, de nem korszerű

Az OECD jelentése az életmód mellett az egészségügy állapotát is vizsgálja, a felszereltséget, az ahhoz való hozzáférést, illetve az arra költött pénzt.

Ebből kiderül, hogy Magyarországon 1000 lakosra több mint 3 orvos jut, ami valamivel az uniós átlag alatt van ugyan, de több, mint például az Egyesült Királyságban vagy Belgiumban.

Valamiért Magyarországon járunk a legtöbbet orvoshoz: minden egyes emberre 12 orvosbeteg-találkozó jut évente, miközben az uniós átlag 6, de Svédországban például 4-nél kevesebb. Ebből egyenesen következik az is, hogy az orvosok nálunk a leginkább leterheltek, évente csaknem 4000 konzultációval. Az OECD nem elemzi az okokat, de a körkép kiemeli, hogy az orvosbeteg-találkozók számának nincs köze az ellátás hatékonyságához.

Németország, Ausztria és Litvánia után nálunk van a legtöbb kórházi ágy, és ha már itt vannak, kihasználjuk azokat. A finnek után után mi magyarok töltjük a második leghosszabb időt kórházban: mindent összevetve évi átlagban 9 és fél napot.

Nálunk kezelik kórházban a legtöbb olyan beteget is, akit egyébként nem ott kellene: az asztma, a COPD vagy a cukorbetegség fenntartó kezelését szinte mindegyik országban az alapellátásban végzik.

Németország után Magyarországon végzik a legtöbb koszorúér-betegség miatti beavatkozást, vagyis koszorúér-műtétet és stentbehelyezést. Ezek között azonban arányaiban több a drágább műtét, ami egyébként ellentétes az uniós trendekkel.

További kórházi tartózkodásra teremtenek alkalmat az olyan beavatkozások, mint a szürkehályogműtét. Ezt Európa szinte mindegyik országában 80-90 százalékban egynapos sebészet keretében végzik, míg Magyarországon ez az arány 37 százalék, ebben csak két uniós ország áll rosszabbul, mint mi. Mellesleg nálunk a műtétre átlagosan 260 napot kell várni az OEP nyilvántartása szerint.

A modern képalkotó diagnosztikai eszközök számában pedig utolsók vagyunk. Mind az MR-, mind a CT-berendezések száma a lakosság számához viszonyítva Magyarországon a legkisebb. Ebben az esetben viszont ez nem jelenti azt, hogy itt a legkevesebb a vizsgálat is, mert a CT-nél például megközelítjük az európai átlagot.


Egészségügy, háziorvos

A statisztika szerint sokat járunk orvoshoz


Kevés pénzből keveset kap az egészségügy

És végül, ami senkinek sem okoz meglepetést: Magyarország mind az egy főre jutó összegben (a különbség körülbelül 700 euró), mint a GDP-hez viszonyított arányban, mind az összes állami kiadás arányában kevesebbet költ egészségügyre, mint egy átlagos uniós tagország.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy gyógyszerre többet. Csakhogy második pillantásra azonnal kiderül: ez csak annak köszönhető, hogy az összes erre fordított pénz nagyobb részét a lakosság saját zsebből – nem a társadalombiztosításon keresztül – fizeti.


A helyzet változhat

Az éppen zajló egészségügyi reformnak része a fenti anomáliák részbeni megszüntetése. Több lehet az egynapos sebészet, és az egészségügyi államtitkárság a jelenleginél sokkal nagyobb szerepet szán az alapellátásnak, vagyis a háziorvosoknak és a házi gyermekorvosoknak. Emellett az állam számos intézkedéssel megpróbálta és megpróbálja egészségesebb életmódra ösztönözni az embereket. Ami egyelőre nem látszik, az az, hogy akár arányaiban, akár összegszerűen jut-e több az egészségügyre, és ha igen, akkor mennyivel.