Nem felel az állam a lőrinci azbesztszennyezésért

Forrás: Abcúg

-

Nincs hova fordulniuk azoknak a halálos betegeknek és hozzátartozóiknak, akiket a Lőrinci és Zagyvaszántó határán 2004-ig működő azbesztcement-gyárból a levegőbe kerülő azbesztszálak betegítettek meg – vélhetően még akkor, amikor az üzemet működtető Eternit Vállalat a magyar állam tulajdonában volt. Kedden a másodfokon ítélkező Fővárosi Ítélőtábla ismét kimondta: nem az államot terheli a jogi felelősség, hanem az állami vállalat azóta már felszámolt jogutódját.


Másodfokon jogerős ítélet született kedden a lőrinci és zagyvaszántói azbeszt-károsultak közül a három éve elhunyt György Zsolt, azaz felesége és jogutódja, György Sándor Judit ügyében. A Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, miszerint a magyar államot nem terheli jogi felelősség, amiért a rendszerváltás előtt a tulajdonában álló állami cementgyárból a levegőbe kerülő azbeszt több, a környéken lakó embert is súlyosan megbetegített – írja az Abcúg.

Az ítélet nem fellebbezhető, így most már bizonyos, hogy György Sándor Judit jogi úton nem kapja meg az igényelt 100 millió forintos kártérítést. De az ügyek hasonlósága miatt keresetük elutasítására számíthatnak azok a további hozzátartozók is, akik a másik hét, azóta már szintén halott azbesztbeteg helyett vitték tovább 2014-ben indult kártérítési perüket.

Pedig a bíróság, sőt, az államot képviselő ügyvéd, Papp Sándor sem vitatta, hogy a Lőrinci és Zagyvaszántó határán a hetvenes évek közepe óta működő azbeszt cementgyár okozta az áldozatok megbetegedését. Az üzemből a levegőbe jutó, rákkeltő hatású kék acél a tüdejükbe fúródva gyógyíthatatlan mellhártya-daganatot okozott, aminek lappangási ideje 30-50 év.

A gyár tevékenysége és a megbetegedések közötti ok-okozati összefüggést a perhez kért orvosszakértői vélemény mondta ki, György Zsolt esetében az 1976 és 1985 közötti időszakra téve a megbetegedés feltételezett idejét.


A felelősség volt a kérdés

Ahogy azt a keddi tárgyaláson Világhyné Böcskei Terézia, az ügyben másodfokon döntő bíró is hangsúlyozta: a kérdés ezután már csak az volt, hogy


terheli-e az államot jogi felelősség a tulajdonában álló területen folytatott veszélyes üzemi tevékenység miatti egészségkár okozásért, ha a tevékenységet nem maga az állam, hanem az általa alapított, de önálló gazdálkodással, önálló belső döntéshozatallal működő Eternit Vállalat folytatta a területen.

Ebben a kérdésben már az első fokú ítélet kimondta, hogy a terület és az azon álló épületek hiába voltak állami tulajdonban, a gyárban a tevékenységet az Eternit Vállalat végezte, így törvény szerint az ő felelősségük a területről történt károsanyag-kibocsátás.

Ezt másodfokon is fenntartotta a Fővárosi Ítélőtábla. Világhyné Böcskei Terézia az ítélet indoklásában elmondta: az állam annak idején éppen azért hozta létre az állami vállalatokat, hogy bizonyos feladatok elvégzéséhez meghatározott vagyont átadjon, és ezzel az önálló jogi személyiséggel felruházott állami vállalat önállóan gazdálkodjon, önálló felelősséggel.


Az a tény tehát, hogy a vállalat állami alapítású, akinek az ingatlanon kezelői joga is volt, nem töri át azt az elvet, hogy az üzemben tartónak a vállalatot és nem pedig az alperest kell tekinteni”

– mondta.


A felelős már nem is létezik

A vállalat azonban, amit az ítélet szerint a felelősség terhel, már nem is létezik. A cementgyár 1995-ben állami tulajdonból az Eternit Vállalat tulajdonába került, 1996-ban pedig az Etercem Kft. vette meg, a vállalatot azonban egy az azbeszttartalmú termékek előállítását megtiltó EU-s rendelet miatt 2005-ben felszámolták.

A bíróság szerint a felpereseknek ennek a cégnek a felszámolásakor kellett volna jelezniük, hogy a vállalat kártérítéssel tartozik nekik.

Az elsőfokú ítélethirdetés után az azbeszt-károsultak ügyvédje, Igyártó Gyöngyi abszurdnak nevezte ezt az álláspontot, hiszen az azbesztbetegek családjai valószínűleg hiába vártak volna bármilyen kártérítést egy olyan vállalattól, aminek egy forint vagyona sem volt a felszámolás ideje alatt.

2015-ben viszont befejeződött az Etercem Kft. felszámolása, így azok a megbetegedettek, akiket a lappangási idő miatt csak a jövőben diagnosztizálnak majd, ide már biztos nem fordulhatnak.

Azzal, hogy most a bíróság az mentesítette a felelősség alól a magyar államot, gyakorlatilag nem maradt hely, ahonnan remélhetnek majd – például a kieső jövedelmeket vagy a kezelések költségeit – kompenzáló kártérítést az azbeszt-károsultak.


Jöjjön létre egy kármentesítési alap

“Meglátásom szerint az államnak kellene valamiféle kármentesítési alapot létrehozni és abból rendszeres járadékot biztosítani ezeknek a beteg embereknek, hogy utolsó éveikben is emberhez méltó életet élhessenek, és a munkájuk elvesztése és a gyógyszerköltségek miatt ők és családjaik ne nélkülözzenek” – magyarázta az elsőfokú ítélet után az Abcúgnak Igyártó Gyöngyi, aki azóta is úgy gondolja, ha már jogi úton nem tehető felelőssé, valamilyen, az azbeszt-károsultakat segítő alapítvány létrehozásával az állam mégis vállalhatná a felelősséget a megbetegedett emberekért. Egy hivatalos bocsánatkérésnek is szimbolikus értéke lenne – mondta.

Lőrincin és Zagyvaszántón kiugróan magas a daganatos megbetegedések száma, az eddig perelőkön kívül még jóval többen szenvednek az azbeszt miatt. Ráadásul a gyár 2004-es bontásakor jó eséllyel kerülhetett még azbesztet tartalmazó por a levegőbe, így a későbbiekben sem várható a megbetegedések számának csökkenése.

Korábbi cikkünkben mi is foglalkoztunk a lőrinci azbesztbetegek helyzetével, és találkoztunk egy 39 éves lőrinci férfival, akit 2014-ben diagnosztizáltak mellhártyadaganattal. Cserényi László azért betegedett meg, mert az egykor cement mellett azbesztcsöveket is gyártó Eternit cementgyár közelében nőtt fel, így belélegezte az onnan kikerülő mérgező azbesztet. Soha nem járt a gyárban, mégis, sok, évtizedekig ott dolgozóval ellentétben ő szenvedett súlyos egészségkárosodást az ott felhasznált azbeszt miatt.