Marad pénzed túlélni?

Fotó: STEREO AKT / Bartha Márk

-

Van egy előadás a Jurányi Házban, ami inkább egy családias társasjáték-estre emlékeztet, mintsem színházi előadásra, pedig kicsit ez is és az is. Családias, mert nem ötszáz néző között vegyülünk el csendesen, hanem pár tíz ember társaságában ülünk, három csoportra osztva, és irányítjuk a hozzánk tartozó karakter életét és döntéseit.


A Cím Nélkül (hajlék – kaland – játék) szereplői Kőszegi Mária és Szabó Zola színművészek, Balog Gyula egykori hajléktalan, aki ma albérletben él, évek óta a Fedél Nélkül lap terjesztője, hajléktalanokat segítő aktivista, és Szenográdi Réka, a játék vezetője és narrátora, szociális munkás, a Fedél Nélkül koordinátora.

A felállás egyszerű, három csapat, három karakter. Mi Kőszegi Máriát, avagy Zsófit kaptuk, egy 21 éves lányt, aki elmenekült otthonról, így maradva magára, zsebében 35 ezer forinttal. A játék időtartama öt hónap, októbertől februárig, és akkor ér sikeresen véget, ha ezalatt összegyűlik és meg is marad 100 ezer forint, amiből aztán márciusban állandó szállásra lehet küldeni a szereplőnket.



Minden hónap elején döntenie kell a csapatnak a szállásról és a pénzkeresetről, arról, hogy Zsófi utcán alszik-e, fapados szállásra megy, vagy szállóba költözik, végül, hogy dolgozik-e vagy kéreget. Mindegyiknek más a költségvonzata, aki dolgozik többet fizet, mert költ az egészségére is, vagyis gyógyszerre, de így kevesebb évet veszít az életéből, aki viszont kéreget, olcsóbban megússza, de akár havi 4-5-6 évet is elveszíthet, így pedig esélyesen kerül a veszélyzónába, ahonnan már alig van visszaút.

A boríték minden hónap elején jár mindenkinek, aki dolgozik, magasabb összegekből húzhat, aki kéreget, az értelemszerűen ennél kevesebb pénzre számíthat. De így is fontos a szerencse, meg lehet szívni az egészet, ha végig olyan borítékokat húz a csapat, amiben minimális összegek vannak. Ezzel próbálták érzékeltetni, hogy sokan napról napra tudnak csak számolni, hogy vannak jobb és rosszabb hónapok.



Zsófinak velünk nem volt szerencséje, dolgozni az ötből csak egy hónapban tudtunk, szállóra alig-alig jutottunk be, és ilyen rövid idő alatt 16 évet veszített el az életéből. Ennek több oka van, többször kellett beszállnunk a döntéseibe, olyanokba, hogy elfogadjon-e könnyű pénzt egy szatírtól, vagy meneküljön? Vagy miután kiderült, hogy hajléktalan, és elküldi a munkaadója, elfogadja-e azt a piti összeget, amit elővett a zsebéből, vagy álljon-e ki magáért, és a neki járó összegért? Elfogadja-e a drogot, ha csak attól tud elaludni, és kifizesse-e a gyógyszert akkor is, ha utána nem marad semmije?



A játék végén, miután senkinek nem gyűlt össze a kellő összeg, először csoportokban maradva kezdtük el átbeszélni a történteket, és bár azt hittem, lehetetlen 100 ezer forinttal és viszonylag jó egészséggel befejezni a játékot, biztosítottak, hogy összejöhet, ám valóban rengeteg múlik a szerencsén, vagyis a hónap eleji borítékokon. Ezután pedig egy félórás levezető beszélgetéssel zárul az este, ahol minden felmerülő vagy bennünk ragadt kérdést próbálnak megválaszolni, vagy közösen megvitatni.

A játéknak van angol leírása is, azok is tudják követni az előadást, akik nem beszélnek magyarul.


Rothman Lilla