Ha egyszer belekerülsz, megmérgezi az életed

Fotó: Abcúg / Végh László

-

Nem szökésben volt, hanem kisfiának erőszakos, bántalmazó apjától menekült Evelin, a fiatal anyuka, amikor három évvel ezelőtt bekerült a szervezet egyik védett házába, de az emberkereskedelem is bőven megjelenik a történetében. Evelin 11 évesen került állami gondozásba, de rendszeresen megszökött az otthonokból, és még 14 éves sem volt, amikor először kiállt az utcára. A fiatal lányt is stricik adták-vették, akik soha nem mondták el, mennyit fizettek érte, csak annyit, hogy még mindig nem dolgozta le azt.


Egyedülálló anyaként, ráadásul támogató családi háttér nélkül nagyon nem könnyű saját lábra állni. Ezt tapasztalja most Evelin, aki 2015 nyara óta van a Baptista Szeretetszolgálat látóterében.

Bár mostanra elmúlt körülötte a veszély, Evelinnek kisfia születése óta folyamatosan menekülnie kellett a kicsi erőszakos, bántalmazó apjától, aki eredetileg nem is akarta, hogy Evelin megtartsa a gyereket.

„Teljesen egyedül hoztam világra a kisfiamat, de nem sokkal később megjelent az apja, hogy ő akkor elviszi a kicsit” – magyarázza Evelin, hogy kezdődött a hajsza.


Evelin


Három hónapos volt a kisfia, amikor egy barátnője hívására Hollandiába utaztak az apa elől. Ott Evelin dolgozni tervezett, ennek a barátnőjének ugyanis szintén kisbabája volt – vigyázhatott volna ő Evelin kisfiára is, gondolták.

A munka azonban nem jött össze, és Evelin ott találta magát, hogy házasságot fontolgat egy pakisztáni férfival – írja az Abcúg. A barátnője próbálta rábeszélni erre, aki már régóta egy ilyen kapcsolatban élt. „Nekik európai feleség kell a papírok miatt, nekünk meg anyagi segítség, lakhatás” – magyarázza Evelin, milyen elven köttetnek a kényszerházasságok.

„Én rájöttem, hogy ezt nem akarom, nem tudnám csinálni” – mondja, majd hozzáteszi, miután barátnőjétől mennie kellett, egy marokkói férfival ismerkedett meg, aki két nap után bepróbálkozott nála. „Késsel a párna alatt aludtam a fiammal, nehogy rám másszon” – emlékszik vissza.

Egy amszterdami szomszéd segített végül eljönni onnan, tőle kapott pénzt buszjegyre.

Hazaérkezve Magyarországra, Evelinnek és kisfiának nem volt hová mennie, korábbi javítóintézeti pártfogója kötötte össze a Baptista Szeretetszolgálattal, akik úgy adtak fedelet a fiatal nő feje fölé, hogy közben elbújtatták a kisfiú apja elől is. Aki, mint kiderült, Evelin hollandiai tartózkodása alatt is többször megjelent a nő korábbi otthonánál.


A korábbi élete elől is menekült

Evelin nem csak bántalmazó kapcsolatából, hanem korábbi önmagától is menekült, amikor beköltözött a baptisták vidéki védett házába.

Ahogyan másik interjúalanyunk, Rita, úgy ő is állami gondozásban nevelkedett kislány korától kezdve. 11 évesen saját maga kérte a gyámhivataltól, hogy vigyék el a családjától. „Ennyi idős koromra már erőszakkal elvették a lányságomat, és egyszer fejbe lőttek egy légpuskával” – meséli rezignáltan.

A gyermekotthonban Evelin a szökések miatt nem sok időt töltött. “Először a harmadik, intézetben töltött napomon szöktem meg, mert felhúztam magam rajta, hogy az egyik nevelő egy lopási ügy miatt üvöltött a fejembe” – meséli Evelin. A szökés után két és fél évvel hozták vissza az otthonba.

Evelin kamasz éveiben durván belesodródott mind a prostitúcióba, mind a piti bűnözésbe. Először úgy kezdődött, hogy a gyermekotthon mögötti vasútállomáson szexuálisan kielégítette a kalauzt, hogy felvigye Pestre, de 14 évesen már kint állt a budapesti Üllői úton. “Alig várták a rendőrök, hogy 16 éves legyek és bevihessenek” – mesél a kemény időkről.

„Akkor olyan kis buta voltam! Én is azt hittem, hogy jó dolog prostituáltnak lenni. Dolgozz, keresd a pénzt, teljesen természetes módja ez egy lánynak. Tizenévesen kellene lenni egy anyának, egy apának, nagyszülőnek, akárkinek, aki eléd teszi a reggelit, elküld iskolába, meg barátoknak, akikkel utána lógsz. Ez nekem sose volt. Így keveredtem oda ehhez a közeghez. Ha egyszer belekerülsz, megmérgezi az életed.”

Evelin még 18 éves kora előtt eltöltött tíz hónapot előzetes letartóztatásban a rákospalotai javítóintézetben is, majd az esztergomi leánynevelő intézetbe került. Ezekben az intézményekben ismerte meg azokat az embereket, akikkel kiállt az utcára, vagy akik először megkínálták drogokkal.

Az emberkereskedelem Evelin sztorijában is megjelenik: azt mondja, az általános volt, hogy a futtatók adták-vették a lányokat egymás között, akikre nagyon vigyáztak, addig mindenképpen, amíg vissza nem hozták az árukat. „Azt soha nem tudhattad meg, hogy mennyiért vettek, neked bármekkora összeget mondhattak.”

„A striciktől csak úgy nem lehetett meglépni. Akkor kellett volna valahogy kiszállni, de nem talált meg senki. Az utcán köröző rendőröknek is hiába integettem, simán tovább mentek!” – magyarázza Evelin válaszul a kérdésemre, hogy nem próbált-e meglépni.

A kisfia születése után Evelin azt hitte, onnantól nyugodtabb lesz az élete, de számításait keresztülhúzta a kisfiú apja.


„Falhoz vágtam a szociális munkást”

Amikor a baptistákhoz került, Evelin nem volt egy kezes bárány. Komoly problémái voltak az indulatai kezelésével, azt meséli, olyan is előfordult, hogy falhoz vágta a védett házban dolgozó szociális munkást. “Mert…mit tudom én…valamin összeszólalkoztunk” – válaszolja a miért kérdésre.

„És később ez a szociális munkás foglalkozott velem, mert látta bennem, hogy ki tudok törni. Pszichológushoz vitt. Nagyon sokat segített” – meséli Evelin, aki úgy érzi, sokat fejlődött anyaként is.

„Korábban a kisfiammal – bár sosem bántottam – elég sokszor üvöltöztem, és ezzel nagyon tönkre lehet tenni őket. De hála istennek ez megszűnt, és ez is neki (a szóban forgó szociális munkásnak) köszönhető. Édesanyám helyett anyám édesanyám volt.”

Most már évek teltek el azóta, hogy Evelin kikerült a védett házból. Amikor találkozunk, Evelinék néhány napja költöztek be egy, a védett háztól nem messze lévő faluba. A ház a szeretetszolgálat tulajdona, elképzeléseik szerint védett ház lesz belőle, de egyelőre Evelin és kisfia egyedül lakja.

„Angliából jöttünk haza, ahol takarítóként dolgoztam, de amikor az befuccsolt és hazajöttünk, megint nem volt hová mennünk” – magyarázza Evelin, miért kellett megint a szervezettől segítséget kérnie. Tudja, hogy stabil jövedelem nélkül nehéz lesz önállóan egyről a kettőre jutnia, ezért amint elkezdődik kisfiának az óvoda, igyekszik a környéken valamilyen munkát találni magának.