Francia merénylet: mit tehetnek a titkosszolgálatok?

Fotó: AFP / FRANCOIS LO PRESTI

-

Nagyon nehéz általános profilt felállítani azokról, akik esetleg magukban hordozzák annak kockázatát, hogy terroristákká válnak. Európában nem csak emiatt vannak nehéz helyzetben a hatóságok, hanem azért is, mert az utóbbi merényletek elkövetői általában az adott ország állampolgárai voltak, ráadásul számukra egy szíriai kiképzésről sem jelent gondot észrevétlenül hazatérni.


Két fehér bőrű amerikai állampolgárt is letartóztattak 2010 márciusában azzal a váddal, hogy részt vett a svéd karikaturista, Lars Vilks meggyilkolásában. Jamie Paulin-Ramirez és Colleen LaRose ráadásul tipikus szőke, kék szemű, angolszász kinézetű gyanúsítottak voltak – korábban mindketten muzulmán hitre tértek, és a gyilkosság előtt már régóta radikális hangvételű üzeneteket tettek közzé közösségi portálokon.

A négy évvel ezelőtti eset után komolyan fellángolt a vita az Egyesült Államokban arról, van-e bármi értelme etnikai profil alapján megpróbálni behatárolni a radikális iszlámhívő „rizikócsoportokat”. Európában is folynak vizsgálatok az iszlám nevében terrorcselekményeket elkövetők családi, társadalmi háttere alapján, de egyelőre kérdéses, mekkora sikerrel, és hogy lehet-e esetleg bármilyen „terrorista algoritmust” megállapítani. Azért is kétséges, mert az elkövetők jobbára Nyugat-Európában született, többé-kevésbé beilleszkedett állampolgárok.

„Második, harmadik generációs bevándorlók, akik nem tudtak beilleszkedni a fogyasztói társadalomba, de ugyanakkor már kiszakadtak azokból a régi (családi) kötődésekből, amelyekkel a szüleik, nagyszüleik még rendelkeztek, a szakirodalom a leggyakrabban ezeket a meghatározásokat használja a radikális iszlám felé forduló fiatalok esetében, de igazából nehéz komplex meghatározást adni, hiszen – szerencsére – még mindig egy kis csoportról beszélünk, melynek tagjai között még viszonylag kevés közös jellemzőt találni” – mondta a VS.hu-nak Wagner Péter külpolitikai elemző.


A nagyobb utcai jelenlét segíthet


Szerinte „rengeteg mindenre fogékony, labilis, gyökértelen értékrenddel bíró fiatal van Európában, ez egy olyan „piacot” jelent akár az ufóhívők, akár a szélsőjobb, akár az iszlám fundamentalizmus számára, melyen mindenki minél több hívet próbál magának megszerezni, mára Nyugat-Európában nagyon sok radikális imám, csoportocska, iskola működik, melyek folyamatosan ezen dolgoznak”.

Wagner Péter szerint Chérif Kouchai és testvére, Said esetével (már ha igazolódik, hogy ők voltak az elkövetők) talán a bostoni maratoni robbantást elkövető Tamerlan és Dzsohar Czarnajev példája állítható párhuzamba: náluk is a fiatalabb testvérre nagyon erős mentális befolyással bíró báty került kapcsolatba a radikális iszlámmal egy-egy karizmatikus tanító révén, ezen az úton jutottak el végül a merénylet elkövetéséig. „Ezért is nagyon nehéz fellépni ellenük, mert ma már látszik, hogy egy-két emberen keresztül is rekrutálódhatnak kisebb csoportok, melyek ilyen véres merényletekre is képesek” – mondta Wagner Péter.

Bár a Charlie Hebdo elleni merényletet nem Szíriából visszatért, ott kiképzésben részesült terroristák követték el, Wagner Péter szerint Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában országonként ma már talán 100-200 olyan fiatal lehet, aki több-kevesebb szíriai harctéri tapasztalat után tért vissza hazájába. Utóbbi pedig egyszerűbb, mint gondolnánk. „Csak a szír-török határon kell átjutni, majd az illető fogja a brit útlevelét, és az első török tengerparti nagyvárosban felül a Londonba közlekedő fapadosok egyikére, és pár óra múlva már otthon is lehet”.

Arra a kérdésünkre, hogy miképpen eshetett ki a hatóságok látóköréből a testvérpár, ha a szolgálatok tisztában voltak azzal, hogy megpróbáltak Irakba önkénteseket toborozni, sőt egyiküket el is ítélték, Wagner Péter azt mondta: az utóbbi időben minden bizonnyal a nyugat-európai szolgálatok figyelme éppen a Szíriából hazatérőkre koncentrálódott. „A titkosszolgálatok humánerőforrása, költségvetése is véges. Ha egyre több feladatra kell koncentrálniuk, akkor bizony egyes területekre kevesebb energia juthat. Ezen kívül egy nyugati demokráciában, hiába figyelnek, ha éveken keresztül nem csinálsz semmi törvénybeütközőt, előbb-utóbb meglazul ez az ellenőrzés, éppen azért is, mert folyamatosan újabb és újabb célszemélyek tűnnek föl”. Wagner Péter szerint így a mostani eset tanulsága, hogy meg kell erősíteni a titkosszolgálatokat, bár az egy-két ember által kitervelt és elkövetett merényletekre még így is nagyon nehéz felkészülni.



Molnár Zsolt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnöke szintén úgy látja, ha a muzulmán hívők egy elenyésző része szimpatizál is a szélsőséges tanokkal, és ezen csoportnak is csak egy kis része lenne hajlandó tettlegességre vetemedni, még mindig annyi emberről beszélünk, akiket nagyon nehéz folyamatosan figyelemmel kísérni. „Főleg, hogy az adott ország állampolgárairól van szó, akik lehetnek büntetett előéletűek is, így nehéz a dolga a hatóságoknak, mert végesek a forrásaik” – mondta. A szocialista képviselő szintén úgy vélekedett, az európai jogszabályok miatt egy az iraki, szíriai határon át Törökországba visszajutott, kiképzett terrorista is gyakorlatilag azt tesz, amit akar. „Még csak repülőre sem kell ülnie, ha mondjuk autóval megy, még az is megtörténhet, hogy Párizsig az útlevelét sem kell elővennie”.

Egy ilyen merényletet, mint a párizsi, különben is nagyon egyszerű megszervezni, hiszen csak néhány, a feketepiacon könnyen, és nem is drágán beszerezhető gépkarabély kell hozzá.

A nemzetbiztonsági bizottság egykori SZDSZ-es tagja, Gulyás József viszont úgy véli, hibázhattak a francia hatóságok. „Azért, ha valaki egyszer már a látókörükbe kerül amiatt, mert Irakba akar önkénteseket szervezni, tudottan szélsőséges nézetei vannak, az nem tűnhet el csak úgy, valamilyen szinten mindig figyelni kell” – mondta, hozzátéve, mivel a hatóságok már hónapokkal ezelőtt bejelentették, hogy emelik a terrorellenes készültséget, ezeket az ellenőrzéseket is be kellett volna élesíteni. Vagyis, rendszeresen le kellett volna hallgatni Chérif és Said telefonját, figyelni a levelezésüket, átkutatni a lakásukat távollétükben.

Gulyás József nem tartja valószínűnek, hogy a francia titkosszolgálat forráshiány miatt ne lett volna erre képes: „egy ilyen szervezetnek a fenyegetettséggel együtt kell nőnie, a felelős miniszternek pedig rendelkeznie kell akkora lobbierővel a kormányban, hogy elég pénzt biztosítson ehhez”. Emiatt Gulyás József úgy vélte, valaki hibázhatott: „nem lennék meglepve, ha hamarosan belső vizsgálat indulna a szolgálatoknál Franciaországban”.

A három szakértő abban egyetértett, hogy a jövőben Európa országainak többet kell költeniük saját titkosszolgálataikra. „Több rendőr is kell, akár az utcán, akár fedett nyomozókról beszélünk, de van még egy nagyon fontos tényező: mivel az ilyen embereket mindig az adott közösség tagjai tudják a leggyorsabban felismerni, és lebuktatni, a többségi társadalomnak minél jobb kapcsolatra kell törekednie, bizalomerősítő intézkedésekre is szükség van.