És akkor Orbán szembetalálta magát az eddigi legkeményebb ellenfelével

Fotó: Bongarts/Getty Images / Friedemann Vogel – Képünk illusztráció

-

Miközben három választást megnyert, a kitiltási botránnyal kormányzásának talán legnehezebb feladatával kellett idén megbirkóznia a magyar kormánynak. Orbán némi hezitálás után úgy döntött, vállalja a csatát az amerikaiakkal, közben lefagyott a visegrádi együttműködés, kicserélődött a külügy, és meglepetéseket okozott Magyarország az EU-nak. Ez volt 2014 a külpolitikában.


Erősen indította 2014-et a magyar külpolitika: szinte még a karácsonyi szünetből ébredt az ország, amikor január 14-én Moszkvában a két ország illetékes miniszterei aláírták a paksi bővítésről szóló államközi szerződést. Az orosz Roszatomot helyzetbe hozó egyezmény szövegét először az orosz kormány honlapján lehetett megismerni, magyar részről jobbára a titkosságról szóltak a hírek. Az egyezmény értelmében az orosz fél a költségek 80 százalékát hitel formájában finanszírozza is.

A nemzetközi tender nélküli megbízást nem nézték jó szemmel a nyugati partnerek, sem az EU, mindezen pedig nem segített a már említett ködösítés sem. Még januárban John McCain republikánus szenátor is bírálta Budapesten az egyezményt, mondván, az a transzparencia teljes hiánya mellett köttetett meg; a decemberben a parlament elé terjesztett határozat is titkossá tenné az egyezményt, és a magánjogi szerződések sem lesznek megismerhetők.

Az így kialakult feszültségre csak ráerősített Orbán Viktor tusványosi, illiberális demokráciát emlegető beszéde, így ősszel már Bill Clinton és Barack Obama is bírálta az Orbán-kabinetet, elsősorban a civileket ért hatósági pressziót említve. Victoria Nuland, a térségért felelős államtitkár az egész régiót hozta összefüggésbe a korrupcióval és a demokrácia hanyatlásával, végül jött John McCain neofasiszta diktátorozása. Pedig a republikánus pártot a Fidesz hivatalosan természetes szövetségesének, támogatójának tartja, Szijjártó Péter 2012-ben még Mitt Romney-nak drukkolt, mondván, a republikánusok „sokkal jobban figyelnének a térségre”. (Az amerikaiakkal való viszony elmérgesedésének állomásait a kitiltási botrányig ebben a cikkben idővonalon gyűjtöttük össze.)


John McCain többször is beszólt a kormánynak 2014-ben


Csaták európában is

2014-ben nem volt szerencsénk a V4-gyel, azaz a visegrádi négyek együttműködésével sem: még az év elején tartottak egy csúcstalálkozót Budapesten, hogy aztán a szervezet szépen csendben le is fagyjon. A szövetségeseket ugyanis a végletekig megosztotta az ukrán válság, a teljes mellszélességgel az új kijevi vezetés mellett álló, „értékalapon” politizáló lengyel kormány nyílt érdekütközésbe került az „érdekalapú” Pozsonnyal és Budapesttel, utóbbiak nyíltan ellenezték az Oroszország elleni szankciókat, és nyugaton nehezen értelmezhető nyilatkozatokat tettek. Orbán Viktor a nyár elején például arról beszélt, Magyarország autonómiát kér a kárpátaljai magyaroknak, majd jött a lábon lövésről szóló nyilatkozat, Fico pedig a 68-as bevonuláshoz hasonlította a NATO csapatok esetleges Szlovákiába telepítését. Pozitívum ugyanakkor, hogy legalább az energetikai együttműködés tovább folytatódott Magyarország, Lengyelország és Szlovákia között, ennek eredményeképpen Gödöllőnél egy szlovák-magyar közös gázvezetéket adtak át.

Az év eleje az európai politikában az EP-választásokkal és a Barroso-bizottság mandátumának lejártával, az új bizottsági elnök, valamint az Európai Tanács új vezetőjének kiválasztásával telt. A folyamatot komoly hatásköri viták kísérték, az Európai Parlament magának akarta a jogot az utód megnevezésében, aminek a kormány- és államfőket tömörítő Tanács végül engedett. Az EP Jean-Claude Junckert nevezte meg; két ország volt, amelyik a végsőkig kiállt a jelöléssel szemben: Nagy-Britannia és Magyarország. Az elhúzódó viták során többször is felmerült, hogy a Junckerrel szemben a legkeményebben kiálló Orbán Viktor valamilyen háttéralku keretében „futott előre”, és adott pillanatban majd több fajsúlyos tagállam, Németország, Svédország, Hollandia is beáll a kormányfő mögé. Ez végül nem történt meg, amit nézőponttól függően lehet felsülésnek vagy elvi kiállásnak minősíteni, az ugyanakkor biztosnak tűnik, hogy ez önmagában nem befolyásolta hátrányosan a kapcsolatainkat az új Bizottsággal.



Barroso szeptemberben még eljött Budapestre elbúcsúzni, és váratlanul odaszúrt egyet Orbán Viktornak, amikor – utalva arra, hogy az elmúlt évek vitái során a kormány több esetben is úgy próbált trükközni, hogy nem pontosan fordított törvényszövegeket küldött Brüsszelbe – a magyar uniós támogatásokról szóló szerződést úgy írta alá: „nagyon remélem, hogy az van a szövegben, amire számítok”. Tény, hogy a meglepő húzások nem álltak távol a kormánytól 2014-ben. A Mol földgázszállító cége például az után zárta el minden előzetes figyelmeztetés nélkül az Ukrajnába irányuló gázszállításokat, hogy Orbán Viktor szeptemberben titokban Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgatóval tárgyalt, mindezt egy fontos EU-orosz-ukrán hármas csúcs előtt 36 órával.

Az új Bizottság december 1-jén kezdte el működését, így az még nem látható, milyen lesz a kapcsolata a kormánnyal, mindenesetre Juncker és Frans Timmermans alelnök is többször beszélt arról, hogy kifejezetten figyelni fognak az EU alapjogainak és értékeinek betartatására is, míg a Tanács elnökeként Donald Tusk volt lengyel kormányfő Ukrajna ügyében lesz várhatóan hajthatatlan.

Juncker megválasztása után egyből elkezdődtek a háttéralkuk az elnök és a 28 tagállam között a biztosi posztok elosztásáról is. Magyarország szívesen vette volna a fejlesztési vagy a bővítési portfóliót, végül az oktatás, sport, kultúra jutott Navracsics Tibornak. A magyar jelölt az első meghallgatásán nem jutott keresztül, amiben szerepe lehet nagykoalíciós alkuknak is, de akár annak is, hogy a Magyarországon működő civil szervezetek elleni hatósági csaták már a nemzetközi ingerküszöböt is elérték. A civilek miatt lefagytak a magyar-norvég kapcsolatok is, Jeszenszky Géza oslói nagykövet pedig ősszel lemondott posztjáról - hivatalosan azért, hogy a könyvén dolgozzon.


Átalakul a külügy

Bár a választások után Orbán Viktor azt ígérte, „észre sem lehet majd venni, hogy új kormány lesz”, ez éppen a külügyminisztériumban történt másképp. Navracsics Tibor a tárca hatásköri és névváltoztatása miatt külgazdasági és külügyminiszterként kezdhette meg a működését, miközben már hivatalba lépése első napjától sokan sejtették, hogy ősszel Brüsszelben folytatja majd, és a helyébe Szijjártó Péter lép. A minisztériumot teljesen átszervezték, a nagykövetek nagy részét hazarendelték, köztük olyanokat is, akiknek még nem járt le a mandátumuk, és százas nagyságrendben bocsátottak el embereket. Szijjártó Péter személyes kabinetjében pedig megjelentek az egykori futsalcsapattársak. Eközben bezárta a kormány a tallinni magyar nagykövetséget egy olyan pillanatban, amikor az ukrán válság miatt a balti térség nemcsak stratégiai jelentőséget nyert, de megnőtt az európai szolidaritás is a három kis állammal, Észtországgal, Lettországgal és Litvániával.


André Goodfriend nyilatkozik


Amerika: barátból nem barát

Az eleve nem túl rózsás amerikai-magyar kapcsolatokra jött ősszel a kitiltási botrány, minden bizonnyal az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a magyar diplomáciának szembe kellett néznie a rendszerváltás óta. A kormány a nyomásgyakorlást érezve először nem győzte hangsúlyozni, hogy az "Egyesült Államok a legfontosabb barátunk és partnerünk", majd év végére a kormány már beleállt a csatába, Orbán Viktor szerint az amerikaiak műveleti területté nyilvánították az országot, majd a karácsonyi interjújában fedősztorinak minősítette a korrupciós vádakat, és úgy vélte, az amerikaiak titkosszolgálati manipulációval próbálnak pozíciót szerezni a régióban Moszkva ellen. Mindeközben Szijjártónak azt kellett megmagyaráznia Washingtonnak, hogy miért jelenti fel a kormányfő biztatására az adóhivatal vezetője André Godfriend ügyvivőt.

Keletre ugyanakkor változatlanul nyitott a magyar diplomácia 2014-ben: előbb Ilham Alijev azeri elnök járt Budapesten, majd decemberben Szijjártó Péter Bakuban. A magyar parlamentben a vendéglátó Orbán Viktor gazdasági mintaállamként emlegette az egyébként saját ellenzékét elnyomó autokráciát, majd a külügyminiszteri látogatás után kiderült, hogy egy magyar cég már biztosan jól járt az azeri nyitással: a Közgép; a Simicska-cég ugyanis a hírek szerint viaduktokat építhet majd Azerbajdzsánban.

Év végén a kormány a jelek szerint elkezdett azon dolgozni, hogy Nyugat felé se égessen fel minden hidat, és a német kapcsolatokat erősítette. De mindez nem jelentett elfordulást Moszkvától, sőt: a keretes szerkezet jegyében novemberben és decemberben Szijjártó Péter kétszer is Moszkvában járt, második látogatásán az energetikai együttműködés volt a fő téma. A VS.hu-nak egy magas rangú kormányzati forrás azt mondta, komolyan gondolkoznak azon, hogy 2015-ben gáztároló-kapacitásokat értékesít Magyarország; a potenciális vevő logikusan a Gazprom lehetne. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium utóbb cáfolta, hogy ez a téma a megbeszéléseken szóba került.