Egyházi iskolák: menekülés az állam elől

Szabadság és stabilitás

Egy névtelenséget kérő oktatási szakértő megerősítette a VS-nek: részben racionális okok, részben az állami irányítással szembeni előítéletek állnak az egyházi intézményfenntartók számának növekedése mögött. A helyi, személyes kapcsolatok miatt a települések többsége joggal várhatta, hogy ily módon, ha közvetetten is, de marad némi beleszólása abba, ami az intézményben történik. Számos önkormányzat tartott az államtól, illetve a túlzott központosítástól is, így a kisebbik rossznak tűnt az egyház. Elsősorban az elmúlt időszakban egyértelművé vált stabilitás miatt. A Vatikánnal 1997-ben megkötött megállapodás óta, még ha voltak is nézeteltérések a kormány és az egyházak között oktatásügyben, ma egyértelműen az egyháziak a legjobban, de legalábbis a legkiegyensúlyozottabban finanszírozott intézmények. Az egyházi fenntartó például kiegészítő normatív támogatásra jogosult, ami tavaly összesen több mint 7 milliárd forint volt. De a szakértő szerint mindez csak részben költségvetési kérdés. Fontos a számtalan kedvezmény is, ami erősíti a stabilitást és a szabadságot. Az egyházi intézmények sok esetben felmentést kapnak bizonyos szabályozási elvárások alól, így például iskolaszervezési megoldások (munkáltatói kérdések, vezetők kinevezése), tartalmi szabályozás (tanterv, tankönyvek kiválasztása) vagy a továbbképzés területén. Esetükben lényegesen kisebb a racionalizálási, átszervezési és iskolabezárási kockázat is. A jó finanszírozáshoz tehát nagy szabadság társul. Ehhez képest a magánintézményeknél a nagy szabadsághoz rossz finanszírozási kondíciók kapcsolódnak, az állami intézmények esetében pedig a finanszírozás is gyatra, és szabadság sem nagyon van. Köszönhetően a központosításnak. A szakértő nem önmagában a kedvezmények és nagyobb szabadság biztosításában látja a problémát, hanem abban, hogy mindez nem szektorsemleges: így pedig ezek kiváltságok. Vonzó, hogy az állam jóval kedvezőbb feltételeket biztosít az egyházi iskolák számára, ami megmutatkozik a kisebb egyházak iskolaalapításaiban. Korábban féket jelentett a pénz és a szakképzett munkaerő limitált volta, mára ebből az első részben megszűnt. A folyamat még a vatikáni megállapodással kezdődött, de a mostani privilegizált helyzetet elsősorban az okozza, hogy az elmúlt években, leginkább 2004-2010 között az önkormányzati intézmények finanszírozási helyzete folyamatosan romlott. Ugyanakkor egyes (elsősorban a történelmi) egyházakban van minőségi fék is, azaz csak annyi intézményt vesznek át, amennyit jó minőségben, megfelelő színvonalon tudnak működtetni. Ez a mértéktartás azonban nem minden egyházra jellemző (forrásaink nem kívántak példákat mondani), ami árt az egyébként viszonylag respektált egyházi fenntartású intézményeknek. Tény az is, hogy sok olyan szektorban jelentek meg az egyházi intézmények (leszakadó térségek, óvoda, családi napközi), ahol ezzel bántó hiányt szüntetnek meg. Ez tiszteletreméltó törekvés, ami alátámasztja az egyházak által hangoztatott küldetéstudatot. Korábban ugyanis kimutatható volt, hogy az egyházi iskolákban társadalmi arányuknál jelentősen kevesebb halmozottan hátrányos helyzetű gyerek tanult, mint az állami/önkormányzati iskolákban. A szakértő szerint tehát az elmúlt időszak oktatáspolitikai változásai kedvező hatással vannak az egyházi oktatásra, de a változások nem mondhatóak egyértelműen sem igazságosnak, sem logikusnak vagy célszerűnek. Az egyházaknak is szükségük lenne a külső kontrollra, ami jót tesz a minőségnek, másrészt a jó finanszírozás csábít arra, hogy adott esetben szakmai feltételek hiányában is vállaljanak egy-egy feladatot.

Az egyházi iskolák belülről

Részben ellentmond az idézett szakértőnek az egyik fővárosi katolikus iskola igazgatója. Szerinte az a legnagyobb különbség, hogy míg esetükben lényegében semmi változás nem történt, az államivá tett iskolák szabadságuk jelentős részét elveszítették. Így nem az egyházi iskolák helyzete javult, hanem a korábbi önkormányzati intézmények helyzete romlott, a kettejük közötti különbség csökkent. Korábban egy-egy iskola helyzete, tanárainak juttatásai nagyban függtek az adott önkormányzat anyagi helyzetétől, most ez mindenhol egységessé vált, ami nem egy esetben a fizetések csökkenését eredményezte, amit némileg ellensúlyozott a pedagógusok fizetésemelése. Ami az állami iskolák esetében csak kompenzált, az egyháziaknál viszont egyértelmű pluszt adott. Fontos különbség az is, hogy míg az állami fenntartónak ezentúl minden kiadást engedélyeznie kell, a katolikus intézményeknek egymillió forint alatt nem is kell engedélyt kérniük. Azon túl már illik, de nem feltétel - bár a szabályozás egyházmegyénként eltérő. Az évtizedes múltra visszatekintő intézmény vezetője a központosítást sem látja annyira borúsan az egyházmegyei irányítás hasonlóan centralizált a kezdetek óta. Igaz, egy-egy egyházmegye lényegesen kevesebb intézményt fog össze, mint a most létrehozott országos állami szerv. (A Klik feladatai jelentős részét a tankerületeken keresztül látja el. Jelenleg 175 járási és 23 megyei tankerület felel az összesen több mint 6500 állami iskola működéséért.) A demokratikus intézmény-irányítás hiányát érintő felvetésekre reagálva elmondta: a katolikus intézmények fenntartói, vagyis az egyes egyházmegyék esetén hasonló az eljárás. Sokan féltik például az állami iskolákat a tantestület tagjainak központi kinevezése miatt, miközben a katolikus iskolákban régóta a fenntartó kizárólagos döntése az igazgató kinevezése. Mindez mégsem befolyásolja a színvonalas és zökkenőmentes működést, sőt, gyakran inkább segíti azt. A központi kinevezések rendszerében ugyanis nem a helyi érdekek és kapcsolatok határozzák meg a döntést – amit korábban személyesen tapasztalt a helyi önkormányzat tagjaként –, hanem ideális esetben a józan mérlegelés. Interjúalanyunk szerint a központi szervnek is érdeke, hogy helyben minden rendben működjön, a helyi körülményeknek megfelelő döntésekre, nem önkényes és megalapozatlan kinevezésekre érdemes törekednie munkáltatói jogkörében is. Korábban idézett szakértőnk is úgy látja, hogy erős támogatás esetén a fenntartó nem megy szembe a helyi akarattal. (Ugyanakkor a sajtó több, ezzel ellentétes esetről is beszámolt.) Hozzáteszi, általában egyébként sincs érdemi túljelentkezés az igazgató posztra, leginkább egy-két pályázóval lehet számolni. Ezt erősítik a statisztikák is. A tanév kezdetekor 588 helyen járt le az igazgató megbízatása, ebből 65 helyen automatikusan meghosszabbították a hivatalban lévő igazgató mandátumát, ha a nevelőtestület kétharmada támogatta. 523 helyre írtak ki pályázatot, amire 638-an pályáztak. Az állami iskola fentebb idézett illetékese szerint azonban tankerületenként változó, hogy hol milyen kritériumok szerint, és mennyire helyben dőlnek el a kinevezések. Nem áll tehát minden esetben egyértelmű társadalmi igény vagy erős vallásos elkötelezettség az iskolák egyházi kézbe adása mögött. Mindez mégsem csak kényszer, de lehetőség is. Növeli például a szülők számára a választás jogát. Aki nem akarja állami iskolába íratni gyermekét, nem kényszerül arra, hogy komoly összegekért alapítványi vagy magániskolákat keressen. Más a helyzet természetesen ott, ahol a település egyetlen iskolája került egyházi kézbe. Az is tény, hogy számos egyházi iskola nagy megbecsülésnek örvend, magas színvonalú, elismert képzést nyújt, ami reményt ad az átvett iskolákban is az oktatás színvonalának emelkedésére.