Az MTA keményen bírálja Schmidt Mária Sorsok Háza-koncepcióját

Fotó: MTI/MTVA / Illyés Tibor

-

Ellentmondásos, gondatlanul szerkesztett, a kiállítás alkalmas lenne arra, hogy az elkövetőkkel azonosuljanak a látogatók. Ilyeneket ír az Akadémia a holokauszt gyermekáldozatainak emléket állító kiállítás koncepciójáról. Kifogásolták azt is, hogy olyan fényképek szerepelnének a kiállításon, amelyeken nem is biztos, hogy magyar gyerekek vannak. Ez egy előzetes munka, Schmidték azóta továbbdolgoztak az ügyön.


„Egészében véve a Koncepció szakmailag nem eléggé megalapozott, olykor ellentmondásos, sietős, gondatlanul szerkesztett munka, súlyos szerkezeti aránytalanságokkal” - írta a Sorsok Háza előzetes koncepciójáról a Magyar Tudományos Akadémia (MTA).

A VS.hu birtokába került szakvélemény elkészítésével a Lázár János vezette Miniszterelnökség bízta meg az MTA-t. Az Akadémia a feladatot a Bölcsészettudományi Kutatóközpontnak adta ki. Utóbbi a szakvéleményt idén február 27-i dátummal küldte el a Miniszterelnökségnek.

A kormány még 2013-ban jelentette be, hogy holokauszt gyermekáldozatainak emléket állító Sorsok Háza megnyitását tervezi. Az intézmény helyszíne a Józsefvárosi pályaudvar lenne, a nyilas uralom idején, 1944 végén ez volt a deportálások egyik helyszíne. A múzeum kidolgozásával a kormány a Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványt bízta meg.

A Népszabadság hétfőn közölte, hogy az intézmény előzetes koncepcióját a Miniszterelnökség megküldte véleményezésre a zsidó szervezeteknek, amelyek komoly kritikákat fogalmaztak meg. Ezt követően a hét első felében Schmidt többször is keményen bírálta a Miniszterelnökséget és személy szerint Lázárt is. Schmidt szerint a tárca egy belső munkaanyagot végleges koncepciónak beállítva hozott nyilvánosságra.


Nem is magyar gyerekek?

A közalapítvány által készített dokumentumot az MTA is meglehetősen komoly kritikával illette. A kutatók a hatoldalas véleményben kíméletlenül sorolják, milyen gondjaik vannak a koncepcióval, pozítivum csak elvétve található a szövegben. Az egyik fő problémának azt tartják: a koncepció a kiállítási forgatókönyv helyett csak a források listáját tartalmazza. Mivel a kiállítási koncepció mindössze másfél oldalból áll, a kutatók szerint nem világos, hogyan is néz majd ki az intézmény.

A Schmidték által készített közel 200 oldalas dokumentumnak mintegy 20 oldala foglakozik ténylegesen a koncepcióval, az anyag több mint 80 százalékát különböző mellékletek teszik ki, amelyek vélhetően a majdani kiállítás részét képezik majd. „Az azonban nem derül ki, hogy az egyes dokumentumokat, fotókat, filmeket hol, hogyan, milyen csoportosításban, melyik tematikus egységben, milyen kontextusba helyezve mutatják majd be” - írják.

A kutatók komoly problémáik voltak a koncepcióhoz felhasznált képekkel. Ezeket Schmidték főként a Klarsfeld Alapítvány gyűjteményéből vették. A fényképek közül a bírálat szerint az első kettő nem 1944-ben, hanem 1941-ben, Galíciában készült. Az alapítvány elsősorban a Franciaországban elkövetett náci bűnök kutatójaként vált ismertté. „A magyarországi Holokauszttal tudomásunk szerint érdemben nem foglalkozott. Ez felveti azt a kérdést is, hogy a tőlük szerzett gyerekfotókon vajon magyar zsidó gyermekek láthatók-e?” - írja az Akadémia.



Az MTA véleménye szerint a koncepció rosszul használja a fogalmakat. A holokauszttal kapcsolatos szócikkek között szerepel: „Bevetési Csapatok". A szakirodalom azonban ilyen kifejezést nem ismer. A krematóriumoknál tevékenykedő Sonderkommando-t magyarul „különleges bevetési osztag"-nak hívják. A szócikkek közül olyan kifejezések hiányoznak, mint például „halálmenet", „sárga csillag", „Zsidó Tanács", „Mentőbizottság", „cionista mozgalom".


Pedagógiailag kifogásolható

„Ahhoz, hogy a kiállítás az éles erkölcsi helyzetekben való jó döntések meghozatalára tanítsa a fiatalokat, részletesebben kellene foglalkoznia a felelősség, a kollaboráció kérdésével is” - írják. De pedagógiailag kifogásolhatónak tartják azt is, hogy azonosulni kellene/lehetne az elkövetőkkel is: „A drámapedagógiai elemek teszik lehetővé az érzelmi azonosulást az elkövetők, a be nem avatkozók, vagy éppen az aktívan ellenállók viselkedésével" - olvasható a koncepcióban.

Zavarosnak tartják, hogy a koncepció megemlíti a 1968-as diákmozgalmakat, amelyeknek a résztvevői elutasították azokat a tradicionális értékeket, amelyek Auschwitzba torkollottak. „Ez azt jelentené, hogy Hitler és az ellene harcolók, a Gulag létrehozói és Drezda és Hiroshima bombázói egyaránt olyan értékeket és normákat képviseltek, amelyek a Holokauszthoz vezettek?” - írják.

A szakvélemény szerint nincs végiggondolva a Páva utcai Központ és a tervezett Sorsok Háza közötti viszony, csak arról esik szó, hogy kiegészítik egymást. A kutatók felróják az is, hogy a látogatók valószínűleg nem kapnak képet a Horthy-rendszerről, illetve a magyarországi antiszemitizmus történetéről.

A kommunikációs fejezetet is igénytelennek tartja az MTA. Kifogásolják például, hogy a kommunikációs terv kitér arra, hogy legyen az intézménynek Facebook-oldala, honlapja. A terv azt viszont nem határozza meg, hogy a 12-24 év közötti korosztály, vagy az egész magyar és európai lakosság lesz-e az intézmény célcsoportja.

Az MTA végkövetkeztetése: „Feltételezhető, hogy a kezünkben lévő anyag a tervezés igen korai fázisát képviseli, és mára a fenti kérdéseket is érintő részletes forgatókönyv készült, hiszen az építészek e nélkül aligha dolgozhattak volna.”

A dokumentum a végén megemlíti, hogy a bíráló megjegyzések mellett “a koncepciónak számos üdvözlendő, támogatásra méltó elgondolása is van”. Ezek között említik, hogy „az életkori azonosság elősegíti az érzelmi azonosulást.” A helyszín kiválasztását az MTA azért tartja jónak, mert a múzeum így egy belvárosi rozsdaövezet rehabilitálásához járulhat hozzá.


Schmidt a koncepcióról

A Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány szerdán adott ki közleményt az ügyben. Ebben azt állítja, hogy „előkészítő jellegű tematikus és módszertani vázlatot” készítettek 2013-ban - ez az, amiről a cikkünk szól - , amelyet az MNV – mint megrendelő – elfogadott. Ez az a dokumentum „amelyet Lázár János miniszter úr 2015 januárjában bírálatra megküldött több szervezetnek, intézménynek”. Ezután a koncepció véglegesítését szóbeli megállapodás alapján – megkötött szerződés nélkül – folytatták, írja közleményében az alapítvány. "Ezt a koncepciót nem csak a hazai és nemzetközi zsidó szervezeteknek mutattuk be, hanem több alkalommal a Kormány, köztük a Miniszterelnökség képviselőinek (Fürjes Balázs kormánybiztos, Prőhle Gergely államtitkár, Perényi Zsigmond helyettes államtitkár, Latorcai Csaba helyettes államtitkár). Latorcai Csaba például 2014. július 10-én kapott tájékoztatást a koncepcióról Haraszti György, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont kuratóriumi elnökének jelenlétében, majd 2014. augusztus 13-án a Közalapítványnál tartott egyeztetésen”.