A védett madarak alkonya

Fotó: MTI/Kovács Tamás / MTI/Kovács Tamás

-

Szalonka, nyári lúd, kárókatona: védett madarak, melyek „vadászatának engedélyezése nincs napirenden”. Vagy mégis?


A vadászlobbi erősödik az utóbbi években Magyarországon. Semjén Zsolt, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, aki 2010 óta miniszterelnök-helyettes 2011 januárjában levelet írt a környezet- és természetvédelemért felelős minisztérium vezetőjének, Fazekas Sándornak. Ebben azt javasolta, hogy a vadászható fajok listáját egészítsék ki olyan állatokkal, amelyek jelenleg ugyan védettek, de a vadászok szívesen lőnének rájuk. A levél kiszivárgását követő botrány kirobbanása – és a környezetügyekért felelős államtitkár, Illés Zoltán kínos helyzetbe hozása – azonban nem tántorította el azon célkitűzésétől, hogy a kormány „helyreállítsa a magyar vadászat becsületét, és hathatós lépéseket tegyen a magyar vadászok vegzálásának megszüntetéséért”. (Ezt ősszel, a kalocsai Országos Vadásznapon fogalmazta meg a publikum előtt). Sejteni lehetett, hogy kormányzati körökben hamarosan megindul a téma „tompítása”: így ésszerű döntés volt, hogy az ugyanezen esztendő tavaszán megrendezett Bird Life International szakmai fórumán (amely a világ madár- és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteit fogja össze, és Budapesten tartotta ülését Magyarország uniós elnöksége jegyében) Illés Zoltán is részt vett és nyilatkozott, igaz, kissé tömören. - Semjén Zsolt egy mérgezésből felgyógyult parlagi sast enged szabadon   „A védett madarak vadászatának engedélyezése nincs napirenden” - a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára akkor úgy gondolta, ezzel az ügyet le is lehet zárni. Az pedig, hogy „a védett madarak illegális vadászatának visszaszorítására és megakadályozására minden lehetséges eszközt igénybe fogunk venni”, egyrészt elvárható a környezeti ügyekért felelő politikustól, másrészt mellébeszélés, hiszen itt éppen a vadászat kiterjesztéséről, legalizálásáról van szó, nem orvvadászatról.

- Erdei szalonka

Simabőrűek támadása

A jogszabályalkotás is jelzi: a kormány csendben és megfontoltan, de halad a semjéni elképzelések irányába. Ebben a ciklusban az 1996. évi LV. törvény egyes paragrafusait (a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról) legalább nyolcszor módosították, változtatva például a vadászvizsgák eljárási rendjén - és a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeleten is. A büntető törvénykönyv módosításának köszönhetően az orvvadászat immár büntethető, és két-három év börtönnel sújtható. Ugyanakkor a rendészeti törvény a hivatásos vadászokat többletjogosítványokhoz juttatta: a vadászterületen igazoltathatnak, járműveket állíthatnak meg és vizsgálhatnak át, sőt ha kell, kényszerítő eszközöket is alkalmazhatnak. A védett madarak sorsát egy jogszabályi változtatás pozitívan is érinti: a 115/2012. (VI. 11.) Korm. rendelettel módosult az állatvédelmi bírságolásról szóló 1998-as rendelet, amire rá is fért a „renoválás”, hiszen a korábbi alapösszeg (ötezer forint) még magas szorzók mellett is (ezek a bűncselekmény súlyától függnek) nevetségesen alacsony volt. A háromszorosára emelt alapdíjjal, magas szorzókkal és a több tényállás együttes fennállása miatti büntetési tételek összeadódásával immár viszonylag könnyen „szert tehetünk” több százezres bírságra is, ha állatkínzásra adnánk a fejünket - nem beszélve a Btk. 266/B. §-ról, ami 2004 óta szabadságvesztéssel is büntethetővé teszi e cselekedetet. - Védett énekesmadarak tizesével egymás mellé rendezett tetemei és a csempészéshez használt autó a kiszombori határátkelőhely egyik vizsgálati helyiségében   Az állatkínzás büntetése szigorodott, de a legális vadászlobbi erősödött: Semjén Zsolt korábbi, több mint ötvenezer magyar vadásznak szánt „közérzetjavító intézkedései” közül (maga fogalmazott így a vidékfejlesztési miniszternek írt levelében) mégiscsak sikerült néhány tételt kiharcolnia: a „kilövési” listáján szereplő nyári ludak máris vadászhatóvá váltak, és jó úton halad az erdei szalonkák elleni „tavaszi hadjárat” megindítása is (ezeket egy 2012 februárjában, a minisztérium által kezdeményezett, vadászati, vadgazdálkodási és természetvédelmi szervezetekkel megkötött többoldalú megállapodás igazolja). A szalonkák hagyományos tavaszi vadászatát elvileg az Európai Unió Madárvédelmi Irányelve (79/409 EGK) tiltja, mivel ez a szaporodási időszaka, ugyanakkor vadászfórumok a jogszabály szakmaiságát erősen megkérdőjelezik (sőt helyenként a nagyobb országok képmutató, politikai döntésének minősítik). Talán épp e feszültség enyhítését hivatott elérni a 2009-ben bevezetett Erdei szalonka monitoring program, amely az ország területén átvonuló állomány felmérését végzi, és amely lassan alkalmassá válik arra, hogy tudományos hátteret - és főleg kellő indítékot - biztosítson e madarak vadászhatóságához.

- Kormorán

Mire elég a népharag?

A vadászlobbi jól érzékeli: a magyar lakosság egyértelmű többsége - ha nem is kedveli túlzottan a vadászati tevékenységet (mert azt inkább drága időtöltésnek, sznobizmusnak, szenvedélynek tekinti, mintsem vadvilág-megőrzésnek, természetvédelemnek) - elviseli, megtűri azt, ráadásul meggyőzhető annak gazdasági előnyeiről is. A kormányzati óvatosság azonban jelzi - és a felmérések,valamint a közélet megnyilvánulásai is azt mutatják -, hogy mindamellett az emberek fogékonyak a gerinces állatok – különösen a madarak és emlősök – kínzásával és megölésével kapcsolatos hírekre, és a vadászatot is sokan az agresszió legalizált kiélésének tartják. (Ezt részben igazolja egy friss, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megbízásából végzett Medián-kutatás, amely szerint a lakosság egyharmada börtönbüntetést is kiszabna a ragadozómadár-mérgezőkre.) Így esetleges mohóságával a vadász könnyen űzött vaddá válhat a közvélemény előtt. Mi az, amivel lassú, de biztos haladást lehet elérni a vadászati kultúra megteremtésében? Számos hangulatjavító gesztust lehet tenni, olyan intézkedést hozni, melyek viszonylag könnyen befogadhatóak és népszerű eredményekkel kecsegtetnek. Ilyen jó hírnek bizonyul az Állami Számvevőszék 2012-es jelentése, amely megállapítja, hogy „a Nemzeti Parkok természetvédelmi tevékenysége 2007 és 2011 között rendkívül eredményes volt”: a védett madarak egyedszám csökkenésének elkerülése érdekében 1118 kilométer szabad vezeték szigetelését, és mintegy 86 kilométer légvezeték földkábelre cserélését végezték el. De ide tartozik a vadászati turizmus fokozatos növekedése (és alapfeltételeinek biztosítása) is, amelyre ma már a vendéglátóipar, a húskereskedelem, a mezőgazdaság és az oktatás is látványosan épít. - Áramütéstől megégett madár   A térnyerésnek azonban van egy másik útja is, amely az élővilág emberrel való szembeállítását, a feszültségkeltést helyezi előtérbe. Ez az emberközpontú (antropocentrikus) környezeti gondolkodásra erősít rá, amelynek jellemzője, hogy az élővilágot sajátos (emberi) tulajdonságok, mérőfokok alapján értékeli és rangsorolja. Ennek köszönhetően könnyedén sorol be egyes fajokat „káros” vagy „haszontalan”, másokat „hasznos” kategóriába. Megfelelő kommunikációval (például a gazdasági és ökológiai folyamatok, problémák leegyszerűsítésével) pedig a lakosság manipulálhatóvá válik, és így még egyes védett állatok is elveszíthetik korábbi népszerűségüket, megbecsültségüket. Erre a legfrissebb példa a kormoránok (kárókatonák) elleni hadművelet kilátásba helyezése. Ők a balatoni horgászoknak okoznak mostanában gondot, mivel becslések szerint évente minimum száz tonna halat esznek meg. Havranek Mihály, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. vagyonvédelmi és halőrzési vezetője az elmúlt hetekben arra panaszkodott, hogy a környezetvédelmi felügyelőség ugyan az utóbbi években engedélyezi a kormoránok riasztását acélsöréttel, továbbá a gyérítést is tavanként 200-200 madár elejtésével - a balatoni kilövéseket viszont nem. Itt rögtön meg kell jegyezni, hogy a Balaton ún. Natura 2000-es terület, tehát ott eleve nem szabad vadászni. Hozzá kell tenni azt is, hogy a kárókatonák elsősorban a környezeti feltételek megváltozása (pl. klímaváltozás) miatt szaporodtak el ebben a térségben, és korántsem szórakozásból halásznak a Balatonban. Ugyancsak sokatmondó, hogy a gazdálkodókat elsősorban az zavarja, hogy „a horgászok által kifogott halmennyiségnek negyede-ötöde esik évente a szárnyas halászok zsákmányul” – nem pedig valamiféle ökológiai katasztrófa víziója. A halászok és vadászok nem fogják feladni a küzdelmet. Várható, hogy a közeljövőben lesz valamiféle próbálkozás e konkurens madarak kifüstölésére is.

-