A gettóiskola, amely fokozza a miniszter harci kedvét

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Hamarosan másodfokon dönt a bíróság a nyíregyházi Huszártelep iskolájáról. A tét: szegregáció-e, ha egy szegény roma környéken egy egyház iskolát működtet, ahova óhatatlanul csak szegény romák járnak. Aligha meglepetés, hogy a több szempontból is precedensértékű történetnek több olvasata is van.


A nyíregyházi Huszártelepen működő Sója Miklós Általános Iskola a szegénytelep közepén áll, és összes diákja a mélyszegénységből érkezik. A görög katolikus egyház által működtetett intézményről senki nem állítja, hogy rossz iskola lenne, sőt.

Éppen ezért figyel oda minden érintett - beleértve a minisztert is - sokszorosan arra a perre, amely az iskola bezáratásáért indult, és amelynek tétje kettős: baj-e, ha egy iskola vonzza, ezáltal pusztán a létével szegregálja a hátrányos helyzetű, roma diákokat, illetve kaphatnak-e az egyházi és alapítványi iskolák felmentést az alól, hogy integráltan oktassák a gyerekeket.


nem ma kezdődött

A huszártelepi gyerekek oktatása már hosszabb ideje zűrös. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) nyomására ugyanis 2007-ben már bezártak egy cigány iskolát a telepen: a város akkori vezetése hosszas huzavona után belátta, hogy az intézmény nem tesz eleget az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek, ugyanis elkülönítette a roma gyerekeket a város többi diákjától. Bezárása után a tanulók a város többi iskolájában folytathatták tanulmányaikat, ahova iskolabusz utaztatta őket, a cigány iskola helyén pedig EU-s támogatással szociális és kulturális szolgáltató központ létesült Huszárvár néven – az épületben van könyvtár, tanoda, mosoda, római katolikus kápolna és gyermekjóléti központ.

Pár év után viszont az iskola újranyitott, immár a görög katolikus egyház igazgatása alatt, holott az egyháznak alig pár kilométerrel arrébb már van egy másik, jobbára középosztálybeli gyerekeket oktató iskolája. A CFCF most már harmadik éve pereskedik, hogy ezt a telepi iskolát újból bezárassa.


Az iskola


A helyben lakók túlnyomó többsége a görög katolikus egyház óvodájába járatja a gyerekét, de amint a kicsi iskolás korba kerül, többen úgy döntenek, hogy elviszik őt a telepről. A huszártelepi görög katolikus iskola a többi szülőnek viszont azért vonzó, mert nem kell a tömegközlekedésért fizetniük, ami egy sokgyermekes és esetenként segélyekből élő családnak óriási könnyebbség, ráadásul ott a gyerekek kapnak az év elején tanszercsomagot is, amit a városi iskola nem garantálna – meséli Kiss Márió, a CFCF önkéntese, aki egy időben dolgozott a telepi tanodában is, ezért személyesen is megtapasztalhatta, mit tudnak a gyerekek. Ő is úgy véli, az iskola kevésbé elmaradott, mint volt 2007-ben. „Akkor volt olyan, hogy még a nyolcadikos gyerek sem tudott olvasni, most meg azért már az elsős is tud év végére” – mondja. De a külön telepi iskola létét ennek ellenére sem látja indokoltnak.

„Le a kalappal minden előtt, amit a telepen csinálnak, a felnőttképzés, az adományosztás és az óvoda mind nagyon jó" - mondja Mohácsi Erzsébet, a CFCF elnöke az egyház helyi tevékenységére utalva. Vegyék át az óvodát, készítsék fel a gyerekeket az alatt a három év alatt, és akkor az egy nagyon szép küldetés lesz az egyháznak, amit szerintem meg is tudnának csinálni. De annak mi értelme van, hogy a telepen járatják őket iskolába is?" – teszi hozzá. Szerinte az óvodában kell azokat az alapvető készségeket elsajátítaniuk a gyerekeknek, amelyekre aztán szükségük lesz az iskolában, hogy ne maradjanak le. Ilyen például a ceruzafogás, amit máshol nem feltétlenül tanulnának meg.

„Mind az alapítványi, mind az egyházi oktatás egy trükk arra, hogy szét lehessen választani a roma és a nem roma gyerekeket. Ezt most tömegesen alkalmazzák. Nem találsz olyan egyházi iskolát, ahol vegyesen járnak a gyerekek. Vagy elitiskola, vagy cigány iskola” – teszi hozzá.



Kiss Márió az iskola első éveit a Huszártelepen végezte, aztán a telepi iskola bezárása után, negyedik osztályosként került át a belvárosba, a Bem József Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tagintézményébe – így saját tapasztalatból is beszél, amikor azt mondja, a gyerekeknek nem ártanának az integrált osztályok. „Én nagyon jól beilleszkedtem, nincs is olyan tapasztalatom, hogy hátrányos megkülönböztetés. Persze a tananyagban volt lemaradás, angolból ők már mindent tudtak, én meg például még egy szót sem, így a tanároknak délutánonként foglalkozniuk kellett velünk, hogy felzárkóztassanak. Nem tudnék olyat mondani, akit ne fogadtak volna el a városi iskolában. Én nagyon szerettem odajárni” – meséli.

Van ugyanakkor olyan szülő, aki inkább a telepi oktatás mellett tenné le a voksát: „Amikor iskoláskorú lett, elvittem a lányomat a 12-es Vécsey-suliba, de magyar gyerek ott se sok volt” – mondta Reni, egy helyi édesanya, aki egyben gondnokként is dolgozik a telepen, és elégedett az ottani folyamatokkal. A lányát végül a Sója Miklós Általános Iskolába íratta, mert abban jobban megbízott. Az integrált osztályba járó – elmondása szerint szőke, kék szemű – idősebb gyermeke például sokáig szégyellte, hogy szülei kísérik a telepen kívüli iskolába, mivel attól félt, osztálytársai kiközösítik, ha kiderül, hogy a szülei cigányok. Ez egy olyan probléma, ami nem merül fel, ha a gyerek a telepen marad, mondta.

Pongó Marianna, egy másik édesanya azt mondta: neki nem voltak problémái a városi iskolákkal. Fia már évek óta Nyíregyháza egyik integrált iskolájába jár, ahol idáig egyszer volt cigánysága miatt konfliktusa diáktársaival, de egy beszélgetéssel akkor is el lehetett intézni a dolgot.



Első fokon szegregál

A nyíregyházi bíróság februárban első fokon elmarasztalta szegregáció miatt az önkormányzatot és a görög katolikus egyházat mint fenntartót. Megállapította, hogy „az Önkormányzat a telepi iskolaépület ingyenes használatba adásával, az iskolabusz megszüntetésével és az egyháznak ezzel kapcsolatosan pénzügyi támogatás adásával” elkülönítette a roma gyerekeket a többi városban lakó gyermektől.

Ezzel azonban se az iskola fenntartója, se az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) nem ért egyet. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, aki az iskola egyik legfőbb pártolója, az elsőfokú döntés után nem sokkal azt mondta a VS.hu-nak, tartja magát ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű gyermekeknek kifejezetten hasznukra válik, ha integrált intézmények helyett a 85 százalékban mélyszegénységben élő romák lakta telepen járnak iskolába, mert így nem hiányoznak az iskolából, és a szülőkkel való kapcsolattartás is mindennapos. A bírósági ítélet pedig csak „fokozza a harci kedvét”, mondta. Így egy esetleges újabb elmarasztaló ítélet után érdekes kérdés lesz, mit lép az eltökélt miniszter, illetve a kormányzat.

A görög katolikus egyház megkeresésünkre azt írta, rasszistának tartja azt az állítást, hogy a cigányok elzárásában asszisztálnának, az egyház elmondásuk szerint nem csinál mást, mint minőségi oktatást nyújt a rászorulóknak.

Mivel az ítélet nem jogerős, az oktatás ugyanúgy megy tovább. A másodfokú döntés november hatodikán várható Debrecenben.


A politikus...

Felkerestük irodájában Langerné Victor Katalint, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárát, hogy mondja el, mi a minisztérium álláspontja. Langerné szerint a huszártelepi iskola papíron szegregál ugyan, de egyébként színvonalas és jó.

„Az, hogy a gyereket pusztán egy másik iskolába viszem, ahol kevesebb a hátrányos helyzetű tanuló, az önmagában nem jelent integrációt. A számok keverése és a statisztika javítása nem egyenlő a befogadó szemlélettel és az integrációval” – mondta. Pont erre a problémára keresi a megoldást elmondása szerint az antiszegregációs kerekasztal (amelyről Mohácsi Erzsébet azt állítja, csak meddő vitáknak ad otthont, ő maga ott is hagyta azt).


Langerné Victor Katalin

Langerné Victor Katalin


A huszártelepi iskola Langerné elmondása szerint épp hogy felkészíti a gyerekeket az integrációra, hiszen alapvetően olyan szocializációs hátránnyal indulnak, amely amúgy behozhatatlan lenne. Az nem lenne szerinte megoldás, ha a gyerekeket rögtön bedobnák a mély vízbe, és első évtől kezdve a jobb módú gyerekekkel raknák egy osztályba. „Ha egy kisgyereket kudarc ér, négy évvel fiatalabb gyermek szintjére esik vissza. Ilyenkor véletlenül sem a megerősödés irányába fog mozdulni az a kisgyerek, hanem olyan kiszolgáltatott állapotba kerül, aminek a végén az van, hogy nem jár majd el az iskolába.”

„Ez az iskola az életre ad valós választ, nem pedig a törvényeket vagy a jogszabályokat kutatgatja” – mondta Langerné – „Akaratuk ellenére nem lehet elkülöníteni a gyerekeket, de itt ebben az esetben van egy jól észlelhető szülői igény, hogy a gyerek a közelbe, jó minőségű iskolába járjon, ahol a pedagógusokban bíznak a szülők, ahol együtt tudnak működni, és azt látják, hogy a gyereknek jövője lesz. Ezeknek a szülőknek is jogukban áll színvonalas iskolába járatni a gyereket.”


...és a szociológus

Havas Gábor szociológus szerint viszont pont a korai integráció lenne a fontos. Mint mondja, amikor megszüntették a huszártelepi iskola jogelődjét, akkor leginkább a magasabb osztályokba járó diákoknak lettek problémái. Akik ugyanis bekerültek egy magasabb osztályba, hatodikba vagy hetedikbe, azok már több osztálynyival le voltak maradva a többiekhez képest.

„Ezerszer bebizonyosodott a legkülönbözőbb módon, hogy amikor szegregálva van egy iskola, akkor hiába ideális minden körülmény, hiába kevesebb a gyerek, és jut több idő egy-egy tanulóra, az sem tudja egyensúlyozni a szegregáció okozta hátrányokat. Volt a kilencvenes évek közepén egy próbálkozás, hogy felzárkóztató osztályokat hozzanak létre alsó tagozatban. Ezek kisebb létszámú osztályok voltak, amelyekhez az anyagiakat azzal teremtették meg, hogy a nemzetiségi oktatási normatívát megadták ezeknek az osztályoknak is. Ez működött egy pár évig, de tragikus következménnyel. A terv ugyanis az volt, hogy harmadikra annyira jól fel lesznek majd a tanulók zárkóztatva, hogy át lehet már őket rakni egy normál osztályba. Ehhez képest az volt a tapasztalat, hogy nagyobb lett a hátrányuk, mint induláskor.”

Persze ellenpéldaként fel lehet hozni, hogy léteznek magas minőségű iskolák is, ahova csak roma fiatalok járnak, mint például a Gandhi Közalapítványi Gimnázium. De ezekkel Havas szerint más a helyzet: „A Gandhinál egy nagyon alapos kiválasztási mechanizmus volt, a szülőkkel nagyon intenzív kapcsolatot építettek ki, így tudtak a diákoknak minőségi képzést adni. De még ezzel együtt sem tudja a Gandhi felvenni a versenyt egy igazán erős középiskolával, még akkor sem, ha van mobilizációs szerepe, és eljuttat sok-sok cigány gyereket a felsőoktatásba” – mondja Havas.

„Spontán módon már korábban is megfigyelhető volt, hogy az egyházi iskola a szegregáció eszköze, de régen úgy alakultak ki a szegregált iskolák, hogy a középosztálybeli, magasabb státuszú gyereket járatták a szülők egyházi iskolába. Olyan településeken, ahol magas volt a szegények, cigányok aránya, ott ez volt a menekülő-útvonal” – magyarázza a trendet Havas Gábor szociológus. Hozzáteszi: az alapítványi iskolák mindig is az elitnek szóltak, mert ott fizetni kellett, és „ennek ellentételezéseként kaptak a diákok magasabb színvonalú oktatást”. Most viszont a huszártelepi példával egy más irányú trend valósul meg: az egyház jó minőségű oktatást kíván kínálni a roma gyerekeknek a telepen belül, ezzel tartva őket vissza attól, hogy a többségi iskolába járjanak.


Nincs felmérés

Langerné azt mondja, ő sem ebben az iskolában képzeli el az idősebb gyerekek jövőjét. „Egy ilyen iskola csak elindító lehet, és nem általános szabály. Az itt tanított gyerekeknek fel kell mutatni a továbblépés lehetőségét. Az irány az együtt tanulás lehet, az egymást erősítő együttélés” – mondja.

Az EMMI-nél rákérdeztünk, hogy készültek-e felmérések, amelyek bizonyítanák, hogy a gyerekek teljesítményére pozitív hatással volt a telepi iskola, de nem kaptunk még választ. Az egyház annyit mondott, a kötelező kompetenciafelméréseket majd hatodik osztályban végzik, de most még nincsenek az intézményben hatodikosok.


Níregyháza, Huszár-telep


Ott tartani, akit csak lehet

A szegények telepen tartásának más jelei is vannak az iskola mellett. A Huszártelep egy „gyönyörű gettó” – írta nemrégiben egy országos napilap, arra utalva, hogy a hatóságok inkább csinosítják, mint sem hogy felszámolnák. Mint azt azt Autonómia Alapítvány is írja beszámolójában, a nyíregyházi Huszártelepen számos szolgáltatás elérhető a bölcsődétől az iskolán át az idősek klubjáig. Mivel a területet vasúti sínek és gyártelepek zárják el a város többi részétől, és mivel a szolgáltatások jó része helyben is elérhető, a lakosok nem fogják elhagyni a telepet, ha nem muszáj.

Pedig pont nem ez volt az eredeti terv. Az EU-s pénzekért cserébe ugyanis Nyíregyháza összerakott egy integrált városfejlesztési stratégiát (ezt a korábbi, szocialista vezetés fogadta el 2010-ben), amely kimondja, hogy a városban csökkennie kell a szegregált körülmények között élő, hátrányos helyzetű emberek arányának.

Ezt leginkább úgy tudnák elérni, ha felszámolnák a város két nagyobb szegénytelepét, a Keleti lakótelepet és a Huszártelepet, lakóikat pedig integrált környezetben helyeznék el. A telepet ismerő forrásaink azt mondják, most ehelyett annyi történik, hogy az emberek a „dzsukelebb” (szakadtabb) keleti szegénytelepről költöznek a Huszártelepre.


Níregyháza, Huszár-telep

A cigányok játszótere

A telepi gyerekek játszóterére mindössze két játék jutott, azok is rozogák.

Még a telepszépítés sem mindig jön össze úgy, ahogy azt tervezték. Nem sokkal az önkormányzati választások előtt Kovács Ferenc, Nyíregyháza fideszes polgármestere átadta a Huszártelep felújított óvodai, bölcsődei épületét, szociális bérlakásait, parkjait és játszóterét. A projekt összköltsége közel félmilliárd forint volt, melyet 94 százalékban uniós forrásokból fedeztek.

Az átadott játszótér viszont egyeseknél kiverte a biztosítékot. A Huszártelep rendbetétele kapcsán megfogalmazott akcióterületi tervben ugyanis az áll, hogy a játszótérre 27,7 millió forintot szánnak, ebből egy focipályára, egy kosárpalánkra, egy „lipityókára” (mérleghintára) és egy hintára futotta. A hintát ráadásul le is szerelték az üzemeltetők nem sokkal az átadás után.


A közeli Toldi utcában pedig ilyen játszóteret adtak át

„Szerintem ötmillió forintot sem ér az egész” – mondta a VS.-nek ekkor Póka Imre, a Változást Nyíregyházáért képviselőjelöltje. A huszártelepi játszótérrel egy időben adták át a Toldi utcai lakótelep játszóterét is, amely több és modernebb játékot tartalmaz.

Sajnos a két játszóteret addig nem tudjuk összehasonlítani, amíg nem tudjuk, mennyi volt a tervek szerint a játszótérre szánt összeg, hiszen az Érkerti lakótelep rendbetételéről szóló akcióterületi tervben nem szerepel külön tételként a játszótér. Nyíregyháza önkormányzata egyelőre nem válaszolt az írásban feltett kérdéseinkre. Az átadón próbáltunk beszélni Kovács Ferenc polgármesterrel, de a sajtós stábja ezt nem engedélyezte.

A telep lakosai azt mondják, jelenlegi formájában a játszótér rosszabb, mint ha egyáltalán nem lenne a telepen játszótér. „Akik ezt iderakták, azt akarják, hogy a gyerekeink folyamatosan összeverekedjenek” – mondta egy szülő arra utalva, hogy több mint száz gyereknek kell osztozkodnia az egyetlen használható játékon, a libikókán. Így elkerülhetetlenek a konfliktusok.

A játszótérrel és a környező beruházásokkal Móricz Csaba fotós foglalkozott részletesen a blogján.


Níregyháza, Huszár-telep

A többi játék


Volt pár éve egy próbálkozás

„Sok kutatás mutatta be, hogy ha a gyerekek együtt járnak iskolába, annak társadalompolitikai hatásai is lesznek. Ha egy osztályba járnak, akkor csomó olyan mintát látnak és vesznek majd át, amely pozitívan hat az életükre” – mondja Kende Ágnes szociológus.

Pár évig ennek fényében is hozta meg döntéseit a politika, hiszen Magyarországon a 2000. évi első PISA-(a tanulói teljesítmények nemzetközi értékelése)-felmérés azt mutatta, hogy szélsőséges egyenlőtlenségi tendenciák figyelhetők meg a magyar közoktatásban, és a társadalmi helyzet nagyon erősen meghatározza a diákok tanulmányi eredményeit. Ennek részben oka volt, hogy „korábban a rendszer maga megengedett egy csomó olyasmit, ami lehetővé tette, hogy a középosztály elmeneküljön a cigányok elől” – magyarázza Kende.

Hiszen nemcsak szabad iskolaválasztás volt, de szabad tanárválasztás is, amely lehetőséget adott az intézményvezetőnek, hogy döntsön a pedagógus személyéről, a szülőnek pedig arra, hogy írásbeli javaslattal az intézményvezetőhöz forduljon. „Emiatt egy idő után megtehették, hogy a jobb tanárok jutottak a tehetősebb diákok iskoláiba, a szegény gyerekeknek meg jutott a resztli.” Kende elmondása szerint a 2002 és 2010 közötti nyolc évre az volt a jellemző, hogy a döntéshozók tele voltak jó ötletekkel arról, hogyan lehetne enyhíteni a szegregációt, de nem nyúltak hozzá a nagy struktúrákhoz, inkább csak pluszpénzeket ajánlottak azoknak az iskoláknak, amelyek hajlandók integrálni.

Amikor viszont Hiller István átvette az oktatási tárcát Magyar Bálinttól, az lett ez irányelv, hogy jusson pénz a legszegényebb iskoláknak is – függetlenül attól, hogy szegregálnak-e, vagy sem. Az integrációs normatíva így jó volt ugyan a legszegényebb gyerekek forrásképzésére, de az integrációt nem segítette elő mondja a szakértő.

(Az írás a Kelet- és Közép-Európára szakosodott Transitions Online hírportállal együttműködésben született. Az angol nyelvű szöveg itt olvasható.)